Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

ág gyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. Az orsz ármentesítő társaságok nagyrésze államsegélylyel, kölcsönökkel, inségmunkával tudja csak karbantartani azokat a műveket, amelyeket feltétlenül rendben kell tartani. Miért nem lehet ezt a kérdést állam ásítani? Miért nem lehet ezt állami feladatnak minősíteni? Erre vonatkozólag vannak számítások és vannak részletes memorandumok a földmívelésügyi minisztérium előtt és amint értesülök, ez katasztrális holdanként 18 filléres megterhelést jelentene. Amikor mi odakint és idebent hirdetjük a nemzeti sonsközösséget, kérdezem, akadna-e olyan gazda, aki nem hozna szívesen holdanként 18 fillér áldozatot -azért, hogy másik magyar testvére is tudjon boldogulni és tudjon ép úgy termelni? ha mi nemzeti egységről beszélünk, akkor tessék a versenyviszonyokat egységesekké tenni. r Tessék mindenütt kiküszöbölni laizokat az aránytalanságokat és igazságtalanságokat, amelyeket az egész vonalon konstatálunk. (Propper Sándor: Tessék 'megcsinálni a becsületes választójogot! Ez az elöljárója a nemzeti egységnek! Akkor nem lesznek másodrendű polgárok!) S haï ezt a kérdést így fogjuk meg, akkor meg tudjuk fogni az öntözés kérdését is. Itt vannak ezeknek az ármentesítő' társaságoknak a csatornái; ezeket aránylag kis költséggel lehetne öntözésre felhasználni. Itt vannak a különböző' holtágak és állóvizek, nem is beszélve iát folyóvizekről, -ahol azonban nagyobb befektetések kelleneik ahhoz, hogy őket fel tudjuk használni öntözési célokra. S ezek meglévő vizek! Szerencsére vizem van az Alföldön, csak nem tudok vele élni, nem tudom racionálisan felhasználni. S van itt még egy igen fontos vízforrás, amelynek létét ugyancsak kerületemben tanultam meg. Nálunk igen kiterjedt lartézi-kúthálózfat van. A legtöbb ilyen kút olyan bővizű, hogy lefojtják, mert nem tudják hova vezetni az artézi-kútnak azt a vizét, amelyre nincs szükség. Ennek ciZ M hátrányos eredménye van, hogy .az artézi-ikút homokolódni kezd, 'hamarosan elveszti vízibőségét, tehát a kút is tönkremegy. Ahol ilyen iatrtézi-kutak vannak, egészen kis 'berendezéssel, mint a, bolgárkertészek, kis csatornákkal a felesleges artézi vizet oda tudom vezetni, ahol kertészetet és öntözést vezetek be. Ehhez nem szükségesek óriási költségek, (Dinnyés Lajos: Dehogyis nem! Borzasztó nagyok !) Nálam három artézi-kúttal megcsináltuk ezt,, összesen 1700 pengő' befektetéssel (Dinnyés Lajos: Es hány holdat öntöznek?) és 150 holdat öntözök, ahol bolgár kertészetet rendeztem be. (Dinnyés Lajos: Csoda!) Ha abból indulunk ki, hogy mennyi pénz kell, akkor tegyük össze a kezünket és ne is foglalkozzunk ;a kérdéssel. En ezt annyira fontosnak tartom, ezeket a kérdéseket annyira 'Sürgőseknek tartom, hogy nem tudom eléggé a kormányzat figyelmébe ajánlani, hogy ezekkel a kérdésekkel mentől intenzívebben foglalkozzék. Ha már az aránylagos és igazságos adóztatásról (beszélek, legyen szabad még az adókérdésekkel is foglalkoznom, igen tisztelt képviselőház. Kedvenc témája ez az ellenzéknek, illő tehát, hogy kormánypárti szemüvegen keresztül is vizsgáljuk az adókérdést. (Dinnyés Lajos: Nem kedvenc, hanem szomorú témánk!) Adóreformokra sok tekintetben szükség van és a házadókérdésnél — amely, mint a pénzügyminiszter úr is expozéjában bejelentette, olyan adó, amely meervségénél fogva KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. VII, 319 nem alkalmas arra, hogy a mai megváltozott gazdasági viszonyok között tényleg százjz'i/'ilékig igazságos legyen — meg is történt az első lépés a reform Ceié az egyszoba-konyhás házak teljes adómentesítésével. További kére sunk és óhajunk, — s biztosra veszem, hogy ez megértésre is fog találni — hogy legyenek adómentesek azok a tanyai házak és azok a kisiparosok és kiskereskedők által bírt házak is, amelyek tehát nem hasznotnajtó, bérjövedelemmel bíró^ objektumok, hanem esak az illetőnek és családtagjainak az otthonául szolgálnak, továbbá a műhelyük és üzemük van oi M amely házak a termelésnek szükséges kiegészítő részét kell, hogy képezzék, ennekfolytán kell, hogy olyan elbírálás alá essenek, mint a tanyai házak, és ezeknek a rendkívül magas adókulccsal való megrovása igazságtalan. Van nekünk egy igen érdekes könyvünk, amelyet nagyon tanulságos lapozgatni, előtteni szólott t. képviselőtársam is utalt reá, ez az adóstatisztika,_ amelyet a pénzügyminiszter úr szokott kiadni. Ebből az adóstatisztikából — sajnos, még csak az 1934. évre vonatkozó adatok dolgoztattak fel — azt látjuk, hogy amíg egyenes adóbevételünk kereken 450 millió pengőt tesz ki, — csak kerekszámban fogok beszélni — ebből a földadó 30 millió pengőt, a házadó pedig 85 millió pengőt tesz ki, tehát kétségtelenül a legnagyobb adóbevétele az államnak. Mindjárt ezután jönnek a községi pótadók, amelyek 54—56 millió pengő között mozognak. Hogy helyes képet kapjunk, a községi pótadóhoz hozzá kell számítanunk a vármegyei pótadót, amely 15—16 millió pengő között mozog és a közmunkaváltságot, amely 12 millió pengőt tesz ki. Már most méltóztatnak tudni, hogy az összes pótadókat az állami eg:yenesadó alapján vetik ki. Arra nem akarok kitérni, hogy azok a kataszteri megállapítások, amelyek a hetvenes években történtek, mennyire igazságosak és mennyire elavultak, — hiszen többször elhangzott az az óhaj, hogy sürgősen szükség volna egy újabb kataszteri felmérésre, de ez igázás nagyon sok pénzhe kerül, tehát egyelőre nem valósítható meg — de ez mégis olyan probléma, melyet nem. tudunk ma annak a sok ezer bajtól vergődő gazdának, falusi és városi lakosnak megmagyarázni, aki azt mondja, hogy miért kell nekem 110—120%-os pótadót fizetnem, mert ebben a községben lakom és tőlem 40 km-re a másik községben. — azért, mert annak - véletlenül 30.000 hold földje van, talán még a középkorból, vagy egyéb olyan vagyona van, hogy nincs szüksége pótadóra, alig van pótadó vagy pedig igen alacsony százalékú. Ugyanezeket az aránytalanságokat tapasztaljuk a vármegyéknél is mindenütt, ahol az állami egyenes adóra jön reá a pótadó. Ez jogosan felveti azt a gondolatot, hogy: ha adóreformról beszélünk és annak szükségesség'ét bizonyos vonatkozásban a pénzügyminiszter úr is elismeri és kilátásba helyezte, akkor elsősorban ezeket az aránytalanságokat szüntessük meg. Mert azt mondja a magyar ember és joggal: hát kérem, mi az a nemzeti sorsközösség, az-e. hogy aki véletlenül abban a másik községben telepedett le és ott van a földecskéje, minden tekintetben kedvezőbb körülmények között-termeljen mint én, aki ebben a községben lakom? Ezek azok az aránytalanságok, amelyeket meg lehet és feltétlenül meg is kell szüntetni. Az adóterhet is vizsgáltam és igen érdekes 45