Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 1: ként reális költségvetést terjesztett be, nem oszthatom azt a véleményét előttem szólott t. képviselőtársamnak, hogy a mostani költségvetés túlméretezett. Arra vonatkozólag, hegy ez mennyire így van, — szeretek statisztikai számokkal dolgozni — csak két számot vagyok bátor a t. Háznak figyelmébe ajánlani: amikor a pénzügyminiszter úr megállapította, hogy a gazdasági javulásnak jelei mutatkoznak minden vonalon, amikor nemcsak a költségvetés adataiból, de az állami üzemeknek, a vasutaknak, a postának forgalmi adataiból és egyéb jelenségekből is konstatálhatjuk, hogy itt állandó, bár lassú javulás várható, ezt a javulást — mint említettem — Tyler 27%-ban fejezte ki, a pénzügyminiszter úr azonban a költségvetésben a bevételek előirányzatánál csak 3'3%-ot vesz figyelembe a várható gazdasági javulás tekintetében. Ugyanakkor a költségvetés realitását bizonyítja az is, hogy bár a deficit csökken a múlt évi költségvetéssel szemben, az összkiadásnak még ma is 6'2%-át teszi ki. Ha nem lenne ennyire óvatos a pénzügyminiszter úr a költségvetés összeállításánál, ha nem volna ennyire takarékos és reális a költségvetés, akkor mi sem lenne könnyebb, mint a bevételi tételeket azzal a néhány millióval felemelni, hivatkozva arra az állandó gazdasági javulásra, amely fölfelé emelkedő vonalat mutat és egy aktív költségvetéssel jönni a parlament elé, ugyanakkor pedig gazdagabban dotálni mindazokat a tételeket, amelyeket többnyire az ellenzék követel, hangoztatva, hogy elégtelenül^ vannak dotálva és amelyek magasabb dotálásának szükségességéről mi is éppen úgy meg vagyunk győződve, mint a t. túloldal. Igen t. Ház! A költségvetést én a beruházási programm és a beruházásoknak mérve alapján kívánom megvilágítani és boncolni. A vita során — szintén az ellenzéki képviselőtársaim részéről — igen érdekes felszólalások hangzottak el, közöttük olyanok, amelyek hibáztatták a kormányt, hogy túlságosan sokat költ, hogy túlméretezett a költségvetés s^ bár a gazdasági javulás már nem teszi szükségessé, még mindig igen jelentékeny összegeket szándékozik beruházási célokra fordítani. Viszont ugyancsak itt hangzottak el olyan felszólalások is, amelyekben a felszólalók a beruházások elégtelenségére mutattak rá. Ha ezt a kétféle szempontot egymással szembeállítom, egészen bizonyos, hogy leghelyesebb a középút. Ha egy gazdasági javulás megindul, annak a folyamatát gyorsítani, és a stabilitását előmozdítani kétségtelenül azok a közmunkák és azok a beruházások vannak és lesznek hivatva, amelyeket az államhatalom és a különböző autonómiák a gazdasági élet vérkeringésébe beleszivattyúznak. örömmel konstatálom a költségvetésből, hogy a multévi 27 millió pengővel szemben 32 millió pengőt vettek fel beruházási célokra. Azt lehet mondani, hogy nagyon kevés még ez a 32 millió pengő is, mert szembeállítva az egész költségvetés kiadási összegével, összesen csak 2*7 százaléka az állami költségvetés kiadási tételeinek. Valami javulás kétségtelenül van, mert a múltban csak 24 százalékot fordított az állam beruházásokra; ez a javulás tehát 03 százalékos. Akik nem mélyednek bele a számok vizsgálatába, azok természetesen azt mondják, hogy ez édeskevés. Én vettem magamnak fáradságot, belemerültem a számok vizsgálatába és megállapítottam, hogy a boldog konjunk'. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 317 turális években, az 1927. és 1928. években, amikor még mindenre volt pénz az országban, s amikor az ellenzék azt kifogásolta, hogy a kormányzat minden kritika nélkül dobálta a pénzt és felesleges beruházásokat eszközölt, — nem akarom itt ismételni Lillafüreddel és más ilyen, százszor hallott dolgokkal untatni a Házat — (Propper Sándor: Eleget dobáltak ki!) még azokban az időkben is az összes kiadásokhoz arányítva mindössze csak 3'3 százalékot tettek ki a beruházások. Ha pedig a beruházásoknak tízévi átlagát veszem, ez alatt a tíz év alatt ez az átlag pontosan 27 százalékot tesz ki, tehát éppen annyit, mint amennyi a jelenlegi költségvetésben is szerepel beruházások címén. Ez is azt mutatja, hogy a költségvetés reális. Ezzel kapcsolatban egy körülményre kell felhívnom t. képviselőtársaim figyelmét. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagynunk azt, hogy amióta külföldi hitelezőink követeléseit nem tudjuk fizetni, hanem az úgynevezett transzferalapba fizetünk, azóta a költségvetés keretén kívül is évről-évre igen jelentékeny összegeket használunk fel beruházásokra, hitelezőink beleegyezésével. Ebben a költségvetési évben is a költségvetés keretén kívül 27 millió pengő szolgál ugyancsak beruházási célokat. (Propper Sándor: Csepp a tengerben!) Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a tételeket sem, amelyek minden egyes tárca rendes dologi kiadásainál vannak felvéve és azokat sem, amelyek a rendkívüli kiadásoknál találhatók. Ezeknek a legnagyobb része ugyancsak a gazdasági élet csatornáiba folyik bele, mert hiszen mindenféle beszerzések, javítások és pótlások fordulnak elő, amelyekre mind a dologi kiadásokban találjuk meg a fedezetet. Ezekhez még hozzá kell venni azokat a jelentős összegeket is, amelyeket a Mabi.- és Oti.pénzekből tudunk beruházási célokra fordítani s amely összegek évenként 30—40 millióra te\ hetők, továbbá azt a mintegy 30 millióra tehető összeget, amelyet a vidéki autonómiák, vármegyék, városok fordítanak beruházási célokra és végül számolnunk kell Budapesttel is, amely igen jelentékeny összegeket fordít beruházásokra. Szendy polgármester úr legutóbbi kimutatása szerint másfél év alatt 41 millióra lehet tenni ezt az összeget s így ez a következő évben is 30—35 millió pengőre becsülhető. Ha figyelembe veszem mindezeket az öszszcgeket, akkor egészen meglepő számhoz jutok és azt kell megállapítanom, hogy legalább 300 millió, sőt merem állítani, hogy 350 millió pengő körül forog az az összeg, amely különböző címeken a gazdasági élet vérkeringésébe visszakerül. Az pedig kétségtelen, hogy mindez a meginduló gazdasági javulási folyamatot előmozdítja. Nem kívánok most a beruházásokkal részletesen foglalkozni, hogy csak példaképpen említsem, a két legnagyobb állami üzem, a vasút és a posta beruházásaival, hiszen ezekről a kérdésekről lesz még alkalmam a Házban a kereskedelmi tárca költségvetésénél részletesen beszélni. Én most csak azokról a fontosabb beruházásokról kívánok pár szóval beszélni, amelyek a mezőgazdasági termelést vannak hivatva előbbre vinni és amelyek tehát kétségtelenül az ország több jövedelmét, több termelését hivatvák előmozdítani. Jelszóvá vált az irányított termelés, az irányított gazdálkodás. Bizonyos mérvű irányításról mindig volt szó és mindig lesz szó, mert hiszen az államhatalomnak, a kormány-