Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 1 Azokat a lépéseket, amelyeket a kormány ennek a célnak elérése érdekében tett, még csak kezdőlépéseknek tudom tekinteni, holott meg kellene tenni mindent, ami csak megtehető, hogy ez a probléma minél előbb megoldódjék. Az állástalan diplomások nehéz, szinte reménytelen helyzete eredményezte azt, hogy már évekkel ezelőtt felvetődött az álláshalmozások problémája. Az álláshalmozások megszüntetését azonban nem annál a nyugalmazott villamoskalauznál kell kezdeni, aki csekély nyugdíjából megélni nem tudván, azzal igyekszik ezt pótolni, hogy esetleg házmesteri állást válllal. Az álláshalmozások kérdésének rendezését azoknál kell megkezdeni, akik 5—10 olyan álllást töltenek be, amelyeknek mindegyikéből tisztességesen és becsületesen meg lehet élni. Ha ezeknek az egyéneknek csak egy állásuk volna, akkor azt maradék nélkül, százszázalékig jól el tudnák látni, míg a sok állás esetén erre fizikailag képtelenek és így nem tesznek mást, mint hogy felveszik a fizetésüket anélkül, hogy ezért bármilyen ellenszolgáltatást adnának vagy egyáltalán tudnának nyújtani. Az álláshalmozások megszüntetését tehát a magasabb régiókban kell tulajdonképpen megkezdeni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ennek a kérdésnek becsületes megoldásánál még egy dologról nem. szabad megfeledkezni és ez az, hogy egy-egy jófizetésű nyugdíjképes köztisztviselőnek felesége akárhányszor szintén olyan közhivatalt tölt he, amelynek jövedelméből ugyancsak egy egész család meg tudna élni. Ha már egyszer az állástalan diplomások ezreinek nem tudunk elhelyezkedési lehetőséget találni, akkor nagyon meg kell nézni azt, hogy kinek adjuk a rendelkezésre álló kevés kenyeret és arra kell iparkodni, hogy minél több exisztenciának és un inéi több családnak megélhetését tudjuk biztosítani. (Helyeslés a baloldalon.) Ennek a kérdésnek megoldásával kapcsolatban rendesen azt szokták mondani, hogy ne menjen, ne törekedjék mindenki közpályára. Ez tényleg nagyon helyes felfogás és kívánatos az, hogy a magyar ifjúság önálló gazdasái tevékenységre törekedve az iparban, a kereskedelemben ugyancsak iparkodjék a maga számára megfelelő elhelyezkedési és megélhetési lehetőséget teremteni. (Ügy van! bal felől.) Ebben a törekvésében azonban segítségére kell sietni a kormányzatnak. Nem abban a formában, ahogy azt a múltban tette, amikor bankoknál, kereskedelmi és iparvállalatoknál állásokat koldult az állástalan diplomások számára. Ha komoly eredményeket akar elérni, akkor sokkal erőteljesebb eszközökhöz kell folyamodnia, mert csak úgy tudja 'biztosítani azt, hogy az állástalan ifjúság ezeken a területeken tényleg elhelyezkedést találjon. Mélyen t. Ház! A testi munkáknál évszázados küzdelem folyik a munkaidő redukálásáért. Emberileg ez érthető törekvés és a gazdasági helyzet fejlődése következtében, különösen pedig a gépeknek az iparba való beállítása folytán ez a harc tulajdonképpen természetszerűleg bekövetkező következmény. Ha-már egyszer a termelési eszközöknek tökéletesítése folytán sikerült az emberi munkát a termelésből majdnem teljesen kiszorítani, akkor joggal várhatja ez a társadalom azt, hogy ennek áldásaiból ne csak egyes kiváltságosak részesüljenek, hanem az egész emberiség. De ha elismerjük és egészen természetesnek találjuk azt, hogy a testi munkának idejét csökkenteni kell, akkor meny6. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 315 nyivel inkább el kell ítélni azokat, akik a szellemi munkát has'ználják ki, még pedig sokszor sokkal kegyetlenebb és erkölcstelenebb eszközökkel, mint ahogy azt a testi munkánál elképzelni iis tudjuk. r A szellemi; munka napi idejét a törvény hét órában állapítja meg. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kereskedelmi és iparvállalatoknál, de akárhányszor a szabadpályán lévő egyéneknél is, akik diplomás egyéneket kénytelenek alkalmazni, ez a munkaidő akárhányszor már reggel 6 órakor, rendesen 8 órakor megkezdődik, vége azonban nincs. Ha kell, tart este 6—8—10-ig, esetleg éjfélig is. Ez az a pont, ahol az állástalan magyar ifjúság számára még mindig lehetne elhelyezési lehetőséget találni, mert ahol munka van, ott jövedelem is van. Hogy jövedelem tényleg van ezeken a helyeken, azt bizonyítják a vezetőknek, igazgatóknak és cégtulajdonosoknak jövedelmei is. Miből tevődik össze ez a jövedelem? Annak a 60— 70 pengőért dolgozó európai kulinak munkatöbbletéből, amelyet a vállalat nem fizet meg. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ez nem szocialista felfogás, ez emberiesség kérdése. (Rakovszky Tibor: Ez keresztény felfogás! — (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Egy hang a baloldalon: Keresstémyssocialista felfogás!) Mert amikor az a munkaadó annak a szellemi munkásnak havonta 50—60 pengőt, de mondjuk 150—160 pengőt is fizet, — ami ebben a folytonos drágulást mutató világban éppen csak a létfenntartáshoz szükséges összeget szolgáltatja — ez még nem jogosítja fel arra, hogy ennek fejében két embernek a munkáját egy emberrel végeztesse el. Joggal várhatjuk el tőle, hogy alkalmazzon annyi munkaerőt, amennyi szükséges annak a munkának elvégzéséhez. Tiltsa meg tehát a kormány a legszigorúbb szankciókkal azt, hogy a szellemi munkást a munkahelyén naponta 7 óránál tovább lehessen visszatartani. Nem volna szabad ezen az időn túl senkit sem foglalkoztatni, sem hivatalban, sem az ipari vagy kereskedelmi pályán, sem a mérnöki, vagy ügyvédi irodában, sem az ügynököknél, sem a vállalkozóknál, szóval sehol sem, ahol most ilyen munkauzsora folyhatik. Meggyőződésem az, hogy ennek az igazságos és szociális intézkedésnek a keresztülvitelével a munkanélküliek nehéz kérdésében máris észrevehető javulás következnék be. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Azok közül a kérdések közül, amelyeknek a megoldását a legsürgősebbnek tartom, a kartelkérdéssel akarok egypár szóval foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A kartelek önző gazdasági politikáját — különösen a cukor-, szesz- és vaskartelre gondolok — az egész magyar társadalom érzi, különösen pedig a kisexisztenciák. A választások alatt a kormánypárt részéről is hangzottak el hangok a kartelek ellen. (Dinnyés Lajos: Jaj, de szidták a karteleket! — Br. Berg Miksa: Nem mindenki! Fellner nem merte szidni!) és mégis az egész költségvetési év folyamán nem történt egyetlenegy intézkedés sem, amely a kartelek megrendszabályozását eredményezte volna, sőt nyomát sem látjuk annak, hogy ilyen törvényt akarnának hozni (Zaj a jobboldalon), pedig a karteltörvény kérdése megoldásra vár és milliók várják a megoldását. Nem akarom ismét felsorakoztatni és újból felhánytorgatni azokat a gazdasági hátrányokat és károkat, amelyeket a kar telek önző és profitéhes gazdasági politikája a magyar