Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-126

Az országgyűlés képviselőházának 1 este lesznek az ülések, itt lesznek az öisszes mi­niszterek!) T. Képviselőház ! Csikvándi képviselőtár­sam a nincsteleneken a földön kívül apróálla­tokhoz juttatásával, vagy pedig sertéseknek vagy teheneknek a juttatásával óhajt segíteni. En nagyon megfontolandónak tartom ezt a kér­dést, az ő számításában azonban az a hiba van, hogy ezeknek a háziállatoknak a tartásához — nagyon jól tudjuk — legelő vagy kert kell, mert enélkül ezeket a háziállatokat eltartani nem le­het. Ö itt említést tett a háziiparról ás a kézi­iparról is, amelyet ő az ő kerületében megpró­bált fejleszteni és a kultuszminiszter úrnak a szíves támogatását kérte abban az irányban, hogy hasson oda, hogy a háziipar minél na­gyobb lendülettel induljon meg és ezáltal is bi­zonyos mértiékben jövedelemhez jusson az il­lető házi és kézi iparral foglalkozó lakosság. Ez a kérdés mindenképpen érdemes a tá­mogatásra és különösen fontos, hogy azokon a vidékeinken, amelyeknek fejlett kéziiparuik van, azoknak a.kéziiipari termékéknek értéke­sítése megtörténjék' és megkönnyíttessék, hogy minél többet tudjanak piacra dobni, ne­hogy éppen az értékesítés hiányában felzsú­folódjék és felhalmozódjék a raktáruk és ez­által elveszítsék a kedvüket az ilyien házi­ipari dolgok készítésétől. A kormánynak kö­telessége ezt a kérdést még nagyobb mérték­ben támogatni és különböző ilyen fonó- és szövőgépeket rendelkezésükre bocsátania. Költségvetésünkben fontos tétel a keres­kedelmi minisztérium budgetje, amely mi­nisztériumnak egyik legfontosabb üzeme ellen, a Máv. ellen a túloldalon ülő Frieke Valér képviselőtársunk vehemens támadást intézett, azt mondván, hogy a Máv.-nak a vezetésében valami hiba van. A nélkül, hogy bárkinek a személyét vagy képességeit sérteném, le kell szögeznem azt, hogy ezt a kérdést az ellenzéki oldalról már többször felhozták és a független kisgazdapárt neszéről, megboldogult pártvezérünk, Gaal Gaszton is már öt évvel ezelőtt ide hozta a képviselőház elé és számadatokkal igazolta, hogy olyan drága a vasúti tarifánk, hogy a vasúti tarifánk jelenlegi állása mellett nem rentábilis a szállítás. Már most, t. Képviselőház, ezzel szemben mit látunk 1 Azt látjuk, hogy a Máv.-nál tény­leg ma is egy megcsontosodott üzleti politika folyik, amely arra az álláspontra helyezke­dik, hogy a közönségnek pedig, hogy úgy mondjam, egyenesen imuszáj a Máv. vonalain utaznia, és a Máv. ezzel a merevségével, ezzel a kötött üzleti politikájával odajut, hlogy bi­zony országszerte láthatjuk, hogy nagyon sok üres vonat szaladgál. (Fábián Béla: 150 kilo­méterről is szekérrel fuvaroznak Pestre! Ta­kács azt mondja, hogy 220 kilométerről is!) Készint a szekérfuvartozás, részint a személy­fuvarozás sokai' rentábilisabb, sokkal kényel­mesebb és a közönség minden tekintetben szí­vesebben veszi igénybe a különböző egyéb közlekedési eszközöket, mint a vonatokat. T. Ház! Isméitelten rá akaróik térni arra, hbgy mennyire elhibázott dolog politikát belevinni a Máv. berkeibe is. Én miagam lát­tam a legutóbbi választások alatt, hogy Deb­recenben az állomáson, egy lefüggönyözött ablak mögött az állomásfőnök, — akinek kö­telessége volna a,z„ utasok kényelmét és a szál­lítás ^megkönnyítését előmozdítani, — a név­jegyzéket nézegette és citálta a bakterekeit és '. ülése 1936 május 8->án, pénteken. 301 választópolgárokat, hogy tessék menni és le; szavazni a Nép.-re. Ez helytelen és elítélendő dolog- Én magam is tapasztaltam azt, hogy a Máv.-nál, igenis, politikával foglalkoznak, a mindenkori kormánynak a támogatóivá vál­nak. Ezt a szellemet a kereskedelemügyi mi­niszter úrnak minden téren ki kell irtania, mert a Máv. üzleti vállalkozás és amiklor^a Máv.-ot jogos kritikák ériik, akkor ne tessék azt kézlegyintéssel elintézni, bainem tessék a tarifapolitikában gyökeres reformokat be­hozni. Ne csak filléres személyvonatokat, ha­nem filléres tehervonatokat is tessék beállí­tani. Tessék a tarifákat olcsóbbá tenni, akkor lesz utas és nem fognak üres vonatok járni és 'végül ne tessék tűrni azt, hogy az utasok nagy része kedvezményes, vagy pedig szabad­jeggyel utazzék. A teherfuvarozással párhuzamosan fontos kérdés az autófuvarozás kérdése. Állandóan azt látjuk, hogy a Máv. ki akarja irtani úgy az autó, mint a tengelyfuvarozást, másfelől vi­szont a Matesz. ki akarja irtani a tengely­fuvarozókat. Ezt a kérdést meg kell oldani, mégpedig akként kell megoldani, hogy a Máv.-nak le kell mennie a tarifákkal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Végre is az auto­mobil korát éljük, a Máv.-nak tehát nem azon kell spekulálni, hogy az autóteherfuvarozás helyzetét megnehezítse és bizonyos párhuzamos vonalokon, vagy különböző relációkon egy­általán nem engedi meg az autóteherfuvaro­zást, hanem ha a teherforgalmát szaporítani akarja, akkor tessék neki kiszolgálni a közönséget. Ne csak reggel 8 óra után lehessen árut átvenni, hanem korábban is, amikor a falun a parasztember felébred. Külföldön lát­tam már aranyrozettás állomásfőnököt, aki se­gített az utasoknak. Ez nálunk még soha elő nem fordult. Nálunk egy aranyrozettás állo­másfőnök nagyobb potentát, mint a háború alatt egy hadseregparancisnok volt. A Máv.­nak ezt az üzletpolitikáját mindenképen meg kell szüntetni. Ki akarok itt térni a Máv. korszakalkotó vívmányára, az úgynevezett motoros vona­tokra. Ezek megcsúfolásai a technikának. Szeretném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr beülne egy ilyen vonatba. Ezekbe a vona­tokb cl ti kokszkályhákat betöltik akkor is, ha 20 fokos meleg van, mert az előírás előírás. Az ablakot nem lehet kinyitni szellőzés végett, az egész vonat zörög és ráz. Merem állítani, hogy ha a kereskedelemügyi miniszter úr egyszer beülne egy ilyen vonatba, 24 óra alatt meg­szűntetné ezeket a szörnyszülötteket. Ezeken a vonatokon a közönség nem tud leülni, olyan kicsire vannak méretezve az ülőhelyek. Ilyen üzletpolitika mellett ne méltóztassanak cso­dálkozni, ha olyan ráfizetés van a Máv.-nál, mint amilyent a költségvetésben látunk. T. Ház! Amikor a Máv. üzletpolitikáját ilyen éles kritikával illetem, ugyanakkor a legnagyobb elismeréssel kell adóznom a m. kir. posta teljesítményével szemben, valamint egy másik fontos állami üzemünknek, a Dohány­jövedéknek üzletpolitikájával szemben. Ez az üzem megérezte az idők szavát és rájött arra az üzleti titokra, hogy a közönséget jól és ol­csón kell kiszolgálni és olyan árut kell a kö­zönségnek adni, amely annak igényeit kielé­gíti. A Máv.-nak minden körülmények között le kell térnie az eddig követett útról. De a pénzügyminisztériumnak is le kell mondania arról, hogy ma, 1936-ban, még mindig aziránt

Next

/
Thumbnails
Contents