Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-126
Az országgyűlés képviselőházának 1 este lesznek az ülések, itt lesznek az öisszes miniszterek!) T. Képviselőház ! Csikvándi képviselőtársam a nincsteleneken a földön kívül apróállatokhoz juttatásával, vagy pedig sertéseknek vagy teheneknek a juttatásával óhajt segíteni. En nagyon megfontolandónak tartom ezt a kérdést, az ő számításában azonban az a hiba van, hogy ezeknek a háziállatoknak a tartásához — nagyon jól tudjuk — legelő vagy kert kell, mert enélkül ezeket a háziállatokat eltartani nem lehet. Ö itt említést tett a háziiparról ás a kéziiparról is, amelyet ő az ő kerületében megpróbált fejleszteni és a kultuszminiszter úrnak a szíves támogatását kérte abban az irányban, hogy hasson oda, hogy a háziipar minél nagyobb lendülettel induljon meg és ezáltal is bizonyos mértiékben jövedelemhez jusson az illető házi és kézi iparral foglalkozó lakosság. Ez a kérdés mindenképpen érdemes a támogatásra és különösen fontos, hogy azokon a vidékeinken, amelyeknek fejlett kéziiparuik van, azoknak a.kéziiipari termékéknek értékesítése megtörténjék' és megkönnyíttessék, hogy minél többet tudjanak piacra dobni, nehogy éppen az értékesítés hiányában felzsúfolódjék és felhalmozódjék a raktáruk és ezáltal elveszítsék a kedvüket az ilyien háziipari dolgok készítésétől. A kormánynak kötelessége ezt a kérdést még nagyobb mértékben támogatni és különböző ilyen fonó- és szövőgépeket rendelkezésükre bocsátania. Költségvetésünkben fontos tétel a kereskedelmi minisztérium budgetje, amely minisztériumnak egyik legfontosabb üzeme ellen, a Máv. ellen a túloldalon ülő Frieke Valér képviselőtársunk vehemens támadást intézett, azt mondván, hogy a Máv.-nak a vezetésében valami hiba van. A nélkül, hogy bárkinek a személyét vagy képességeit sérteném, le kell szögeznem azt, hogy ezt a kérdést az ellenzéki oldalról már többször felhozták és a független kisgazdapárt neszéről, megboldogult pártvezérünk, Gaal Gaszton is már öt évvel ezelőtt ide hozta a képviselőház elé és számadatokkal igazolta, hogy olyan drága a vasúti tarifánk, hogy a vasúti tarifánk jelenlegi állása mellett nem rentábilis a szállítás. Már most, t. Képviselőház, ezzel szemben mit látunk 1 Azt látjuk, hogy a Máv.-nál tényleg ma is egy megcsontosodott üzleti politika folyik, amely arra az álláspontra helyezkedik, hogy a közönségnek pedig, hogy úgy mondjam, egyenesen imuszáj a Máv. vonalain utaznia, és a Máv. ezzel a merevségével, ezzel a kötött üzleti politikájával odajut, hlogy bizony országszerte láthatjuk, hogy nagyon sok üres vonat szaladgál. (Fábián Béla: 150 kilométerről is szekérrel fuvaroznak Pestre! Takács azt mondja, hogy 220 kilométerről is!) Készint a szekérfuvartozás, részint a személyfuvarozás sokai' rentábilisabb, sokkal kényelmesebb és a közönség minden tekintetben szívesebben veszi igénybe a különböző egyéb közlekedési eszközöket, mint a vonatokat. T. Ház! Isméitelten rá akaróik térni arra, hbgy mennyire elhibázott dolog politikát belevinni a Máv. berkeibe is. Én miagam láttam a legutóbbi választások alatt, hogy Debrecenben az állomáson, egy lefüggönyözött ablak mögött az állomásfőnök, — akinek kötelessége volna a,z„ utasok kényelmét és a szállítás ^megkönnyítését előmozdítani, — a névjegyzéket nézegette és citálta a bakterekeit és '. ülése 1936 május 8->án, pénteken. 301 választópolgárokat, hogy tessék menni és le; szavazni a Nép.-re. Ez helytelen és elítélendő dolog- Én magam is tapasztaltam azt, hogy a Máv.-nál, igenis, politikával foglalkoznak, a mindenkori kormánynak a támogatóivá válnak. Ezt a szellemet a kereskedelemügyi miniszter úrnak minden téren ki kell irtania, mert a Máv. üzleti vállalkozás és amiklor^a Máv.-ot jogos kritikák ériik, akkor ne tessék azt kézlegyintéssel elintézni, bainem tessék a tarifapolitikában gyökeres reformokat behozni. Ne csak filléres személyvonatokat, hanem filléres tehervonatokat is tessék beállítani. Tessék a tarifákat olcsóbbá tenni, akkor lesz utas és nem fognak üres vonatok járni és 'végül ne tessék tűrni azt, hogy az utasok nagy része kedvezményes, vagy pedig szabadjeggyel utazzék. A teherfuvarozással párhuzamosan fontos kérdés az autófuvarozás kérdése. Állandóan azt látjuk, hogy a Máv. ki akarja irtani úgy az autó, mint a tengelyfuvarozást, másfelől viszont a Matesz. ki akarja irtani a tengelyfuvarozókat. Ezt a kérdést meg kell oldani, mégpedig akként kell megoldani, hogy a Máv.-nak le kell mennie a tarifákkal. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) Végre is az automobil korát éljük, a Máv.-nak tehát nem azon kell spekulálni, hogy az autóteherfuvarozás helyzetét megnehezítse és bizonyos párhuzamos vonalokon, vagy különböző relációkon egyáltalán nem engedi meg az autóteherfuvarozást, hanem ha a teherforgalmát szaporítani akarja, akkor tessék neki kiszolgálni a közönséget. Ne csak reggel 8 óra után lehessen árut átvenni, hanem korábban is, amikor a falun a parasztember felébred. Külföldön láttam már aranyrozettás állomásfőnököt, aki segített az utasoknak. Ez nálunk még soha elő nem fordult. Nálunk egy aranyrozettás állomásfőnök nagyobb potentát, mint a háború alatt egy hadseregparancisnok volt. A Máv.nak ezt az üzletpolitikáját mindenképen meg kell szüntetni. Ki akarok itt térni a Máv. korszakalkotó vívmányára, az úgynevezett motoros vonatokra. Ezek megcsúfolásai a technikának. Szeretném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr beülne egy ilyen vonatba. Ezekbe a vonatokb cl ti kokszkályhákat betöltik akkor is, ha 20 fokos meleg van, mert az előírás előírás. Az ablakot nem lehet kinyitni szellőzés végett, az egész vonat zörög és ráz. Merem állítani, hogy ha a kereskedelemügyi miniszter úr egyszer beülne egy ilyen vonatba, 24 óra alatt megszűntetné ezeket a szörnyszülötteket. Ezeken a vonatokon a közönség nem tud leülni, olyan kicsire vannak méretezve az ülőhelyek. Ilyen üzletpolitika mellett ne méltóztassanak csodálkozni, ha olyan ráfizetés van a Máv.-nál, mint amilyent a költségvetésben látunk. T. Ház! Amikor a Máv. üzletpolitikáját ilyen éles kritikával illetem, ugyanakkor a legnagyobb elismeréssel kell adóznom a m. kir. posta teljesítményével szemben, valamint egy másik fontos állami üzemünknek, a Dohányjövedéknek üzletpolitikájával szemben. Ez az üzem megérezte az idők szavát és rájött arra az üzleti titokra, hogy a közönséget jól és olcsón kell kiszolgálni és olyan árut kell a közönségnek adni, amely annak igényeit kielégíti. A Máv.-nak minden körülmények között le kell térnie az eddig követett útról. De a pénzügyminisztériumnak is le kell mondania arról, hogy ma, 1936-ban, még mindig aziránt