Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-126
Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1936 május 8-án, pénteken. 299 gyár nemzet lelkétől. Az én véleményem ebben a tekintetben az, hogy én a politikában még arra sem vagyok hajlandó, hogy jelvénnyel bármi úton-módon lekössem magamat. (Zaj.) T. Ház! Ez a mostani választójog, amelynek alapján összeült ez a parlament és kialakult ez a képviselőházi többség, — hiszen nagyon jól tudom, hogy a túloldalon ülő képviselőtársaink is belátják ezt, belátták már többször is — egyáltalán nem méltó mihozzánk, egyáltalán nem méltó a magyar nemzethez. (Br. Berg Miksa: Azt hiszem, ezt a túloldal is helyesli!) Különösen nem tartom ezt helyesnek abban az időben, amikor ilyen súlyos a helyzet és amikor, ha a pénzügyminiszter úr javulásról beszél, ez a gazdasági javulás és fellendülés csak a kiváltságosaknak jut osztályrészül. Mert le kell szögeznünk és megkell állapítanunk azt, hogy ebben az országban — hiszen a hivatalos közegek is megállapították ezt, — nagyon sok vidéken nagyon szomorú és keserves a mindennapi élet, ellenben vannak itt privilegizált vállalatok, különböző bankok és különböző kartelek... (vitéz Biró György: Akkor miért korteskedtek Biedermannak? — Mózes Sándor: Az ellenzéki összefogás jele volt csak! — Br. Berg Miksa: Na, és miből fizették az általános választást? — Bárczay Ferenc: Es miből fizette Biedermann? — Br. Berg Miksa: A sajátjából! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Mózes Sándor: Neki is van vagy 4000 holdja! — Bárczay Ferenc: Es 300.000 pengő adótartozása! — Mózes Sándor: Jó fedezet van arra! — Zaj. — Elnök csenget.) Dinnyés Lajos: A választójogi reformot a kormányzatoknak előbb-utóbb úgyis meg kell valósítaniuk, mert mi itt egymásközött politizálunk, azonban állapítsuk meg a mindennapi életből, hogy azok a különböző törvényjavaslatok, amelyek ide a Ház elé kerültek, majdnem semmivel sem vitték előre a mindennapi életet, a mindennapi kenyér kérdését és a, magyar életet semmivel sem könnyítik meg. Említettem, hogy mondvacsinált nagyságok vannak és nagy személyi kultusz kezdődött itt az országban. Ez ugyan most már lecsendesedett, de e>zt a kérdést a történelem lesz hivatva eldönteni. A politikát hagyjuk meg a képviselőháznak, mert mindenképpen elítélendő az, ha a politikát bevisszük a közigazgatásba is. őszintén és nyíltan kijelentem, t. Képviselőház, hogy a főispánoknak és^ Budapest főpolgármesterének azt a dotációját, amely a költségvetésben elő van írva és amely pontosan 394.560 pengőt tesz ki, a magam részéről teljes mértékben sajnálom, különösen akkor, amikor az ország ívóvízszükségletének fedezésére — elismerem, itt is javulás van — a múlt esztendei 110 ezer pengő helyett 280.000 pengő van felvéve. A főispánok, mint nagyon jól tudjuk, egyben a vármegyének Nep. elnökei is. Nem tudom megérteni, hogyha eg<y főispán egy pártnak kimondott exponense, az az államnak kerüljön pénzbe. (Bárczay Ferenc közbeszól.) Nagyon jól tudom, hogy t. képviselőtársam mire céloz, a múltra, de a múltban a főispán a kormánynak volt bizalmi embere. (Felkiáltások jobbfelöl: Most is az!) Papíron, elvileg lehet, de a békebeli főispánok nem azt a szerepet töltötték be a vármegye életében, mint amelyet most töltenek be a főispánok, akik különböző élharcos csoportokra támaszkodva, egyoldalú politikát folytatnak a vármegye életében. (Zaj jobb felől, — Egy hang a jobboldalon: Ugyanezt csinálták régen is!) Ha csinálták, rosszul csinálták, de nem tudom megengedni azt, hogy a főispán kegyétől vagy nem kegyétől függjön az egész törvényhatósági életben minden, kezdve a legutolsó bábaasszonyi vagy bakteri állás betöltésétől egészen föl a leglegfelsőbb állások betöltéséig. Arranézve, hogy ez milyen súlyos dolog, hogy ez milyen visszaélésekre vezet, nem akarok a detail kérdésekbe belemenni, nem akarom a Közigazgatási Bíróság idevonatkozó ítéleteit ismertetni, de ez termelte ki és ez hozta létre azt, hogy a, főispánok és a különböző hatóságok a különböző választások alatt odáig mentek, hogy halottakat, nem létező embereket szavaztattak le. 'Zaj és ellenmondások jobb felől. — Egy hang a, jobboldalon: A főispánok?) Ez volt és ez az oka annak, hogy ma a közigazgatás politizál ós hogy a közigazgatásban pártjelvényes emberek ülnek. En tisztelem és becsülöm mindenkinek a politikai felfogását és nézetét, de amíg annak a köztisztviselőnek a fizetését az én adómból is fizetik, amíg az a köztisztviselő a, közt szolgálja, nem engedhető meg, hogy bármilyen pártjelvénnyel is üljön ott benn a hivatalos helyiségben — akár jegyző, akár kicsoda más legyen az illető — és ezzel bizonyos pressziót gyakoroljon a közönségre, amelynek kiszolgálása végett van ott. Hiszen azok, akik a vidéken élnek, nagyon jól tudják, hogy különösen a falusi népre, különösen az egyszerűbb emberekre milyen hatást gyakorol az, ha ott pártjelvénnyel ülő tisztviselő van. Mi innét ellenzéki oldalról ezt az eljárást és azt, hogy a kormányzat ezt megtűri, kezdettől fogva a legélesebben elítéltük és a tárgyilagosságnak tartozom azzal, hogy megállapítsam, hogy nagyon sok vármegyében és így Pest vármegyében is — örömmel kell ezt megállapítanom — ez a tendencia kiveszőben van és a közigazgatás azt a szolgáltatást teljesíti, amelyet tulajdonképpen teljesíteni kell. (Mózes Sándor: Az ellenzéki vezérembereket azért rendőri felügyelet alá helyezik ott is.) T. képviselőtársaim a tiilsó oldalon állandóan hangoztatják, hogy a kormányzat milyen bölcsen, okosan és előrelátóan viszi az ügyeket. Ez a kormánynak nemcsak joga, hanem kötelessége is, és miként annak a katonának, akit a posztra kiállítottak és őrhelyén helytáll, ez kötelessége volt, amiért külön köszönet, külön jutalmazás, külön hozsannázás nem illeti meg, ugyanúgy azért, ha a kormányzat olyan dolgokat tesz, amelyek az ország érdekében valók vagy dolgozik, nem kell a kormányt tömjénezni, mert ezzel egyszerűen kötelességét teljesítette. Éppen ez a kérdés és ez a differencia van köztünk, hogy a kormány ténykedésével önök a túlsó oldalon, ha nem is 100 százalékban, meg vannak elégedve, mi innen az ellenzéki oldalról tesszük bírálat tárgyává a kormány ténykedéseit (Helyeslés a jobboldalon) s egészen nyíltan és őszintén mindig megmondjuk azokat a kívánalmakat, azokat a pontokat és azokat a kérdéseket, amelyeket a kormánnyal szemben felhozunk. Voltak törvényjavaslatok a képviselőház előtt, amelyeket a kisgazdapárt elfogadott, és jönnek is talán még — remélem minél számosabban —- olyan törvényjavaslatok, amelyeket el fogunk fogadni, mert az ország, érdekében hasznosnak és célravezetőknek tartjuk őket. De méltóztassanak elhinni nekem, hogy viszont olyan törvényjavaslatokról, amelyek nem elégítenek ki bennünket, a kisgazdapártot, ezután is nyíltan és egyenesen meg fog-