Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

Az országgyűlés képviselőházának 12L hogy a Magyar Nemzeti Banknál és a Pénzintézeti Központtal egyetértőleg igyekszik bizonyos intézkedéseket tenni a túldimenzionált hitelorganizáció leépítésére,^ bátor vagyok ezzel kapcsolatban azt az ideát felvetni: nem lehetne-e az első lépés e tekintetben, a fővárosi nagy intézeteknek mértékfen felül nagy menynyiségű vidéki fiókjait, ha nem is bevonni, de legalábbis összeolvasztani. A fővárosi intézeteknek ezek a vidéki fiókjai ma már nem tölthetik be Csonka-Magyarországon azt a szerepet, mint Nagy-Magyarországon és kétségtelen, hogy a régi patinás intézetek nelyzetét erősen megnehezítik. A készülő részvényjogi reformmal kapcsolatban — amely úgy tudom, most van kodifikálás alatt — legyen szabad felemlítenem, és az igazságügyi kormányzat figyelmébe ajánlanom, hogy annak a kisebbségi jogok kellő megvédésén kívül oda kellene tendálnia, hogy valamennyi magyar pénzintézet, kúriákra való tekintet nélkül, ügyvitel szempontjából az arra egyedül hivatott Pénzintézeti Központ hatáskörébe utaltassék. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezekután az általános jellegű gazdasági megállapításaim után néhány igazgatási, szociális, nemzetvédelmi és oktatásügyi kérdést tegyek szóvá, abból indulván ki, hogy a költségvetés általános vitájánál minden kérdést meg lehet tárgyalni, meg lehet vitatni, amely az ország közállapotával függ össze és nem szorosan számszerűleg az egyes tárgyak részletkérdéseivel. Elsősorban a kormányzat szíves figyelmébe ajánlom a magyar vidéki városok pénzügyi és anyagi helyzetét. Kétségtelen, hogy a vidéki önkormányzatok körében az utóbbi időben több helyen feltűnő rendellenességek mutatkoztak. Ezek a rendellenességek szerintem, bár bizonyos konzekvenciák levonására kényszerítenek, — nem homályosíthatják azonban el azt az alapigazságot, hogy a vidéki városok, a vidéki gócpontok világító fáklyái a kultúrának, a művelődésnek, a közgazdasági életnek, amelyeknek fénye nemcsak a perifériára terjed ki, hanem a határszéli városoknál még a határon túlra is; éppen ezért azon a véleményen vagyok, hogy azoknak felkarolása egyetemes nemzeti érdeket képvisel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Messze vezetne annak a részletezése, hogy a városi önkormányzatok szervezete és háztartása szempontjából szükség van egy külön városi törvényre. Ennek a külön városi törvénynek a szükségességét már a múltban felismerték, sőt úgy tudom, valamelyik törvény elvileg ki is mondotta ezt, a végrehajtás azon; ban elmaradt a világháború és az azt követő események miatt. Ennek a közérdekű külön városi törvénynek az elmaradása szerintem az egyik főoka annak, hogy a városokban az alkotó-építő munka és általában a, fejlődés megállt, a háztartások pedig sok helyen nagyon súlyos pénzügyi helyzetbe kerültek. Az ország lakosságának negyedrésze — nem számítva Budapestet a maga egymiliós lakosságával — körülbelül kétmillió lélekkel a vidéki városokban. Ez a szám egymagában megmutatja azt a súlyt, hogy mit jelentenek ezek a városok, ezek a vidéki gócpontok a nemzet életében; ezek — amint említettem — szellemi, művelődési, gazdasági központok, s ezért, felfogásom szerint, nemzeti érdek a vidéki városok fejlődésének biztosítása, színvonaluknak emelése és ennek előfeltételeképen ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. 247 háztartások rendezése. Addig is, amíg a vidéki városok külföldi kötelezettségei éppen úgy, mint az államéi nem likvidálhatók, — hiszen nyomja őket a Speyer-féle kölcsönökön felül még a függő kölcsönök abnormis nagy kamatterhe — és amíg az önálló városi törvény értelmében az önkormányzati háztartások nem szabályozhatók, szükségesnek vélném a már említett sok rendellenességnél fogva is már a helyes és egységes elvek szerinti gazdálkodás szempontjából is, a városok pénzügyi gazdálkodásának hatékonyabb ellenőrzését, esetleg ennek intézményes biztosítását és ezzel kapcsolatban az önkormányzatok számviteli reformjának keresztülvitelét is, amit szerintem ki kell terjeszteni nemcsak a szorosan vett városi háztartásokra, hanem az összes üzemekre, in tézményekre és alapokra egyaránt. A városok háztartását az általánosan rossz gazdasági helyzeten felül nagymértékben befolyásolják az állam által áthárított terhek és az elvont jövedelmek. Az állam által áthárított terhek között van elsősorban az államrendőrség kiadásaihoz való súlyos hozzájárulás, az állam elégtelen hozzájárulásának terhére a szegény betegeknek gyógyszerekkel és gyógyászati eszközökkel való ellátása, a különféle ragályos és fertőző betegségek elleni védekez'és, a városi laktanyáknak adókkal való megterhelése, az iskolánkívüli népművelés, a testnevelés költsége, a hatósági munkaközvetítés, az állami anyakönyvvezetés, az inségenyhítés költségeinek nagyobbik fele. Legsúlyosabbak azonban az elvont jövedelmek és pedig főleg a forgalmiadórészesedésnek csökkentése, különböző adóknak elvonása, stb. A községi pótadó úgy a törvényhatósági, mint a megyei városokban körülbelül felénél túlmagas, 60 százalék. A legkisebb adókulcs 1935-ben 35 százalék, a legmagasabb 156 százalék volt. A kereseti adó kulcsa 5—8 százalékig terjed. Legfőbb állami érdek szerintem az, hogy az autonómiák gazdálkodása szabályozott mederbe terelődjék, mert az adózók erejére elsősorban az államnak van szüksége, lévén az állam ereje egy a nemzet erejével. ' T. Ház! Nem kívánok további részletekkel foglalkozni, azt azonban még kiemelni óhajtom, hogy a vidéki városoknak a forgalmiadók rendkívül fontos* bevételei voltak, s többnyire és a legtöbb helyen ezekből rendezték az úgynevezett Speyer-féle kölcsön kamatait. Egy kimutatás szerint a főváros forgalmiadórészesedése 1929-ben például 15 millió pengő volt. A fázisadórendszer behozatala óta ez a 15 millió 4*3 millióra csökkent. Ezzel szemben az állam bevétele forgalmiadó címén 1930 és 1934 között 76 millióról 983 millióra emelkedett. A különbség tehát az, hogy amíg a fővárosnál 10-7 millióval csökkent a forgalmiadóbevétel, addig az államnál 22-3 millióval emelkedett, sőt, úgy tudom, hogy a mostani költségvetésben is további forgalmiadó-bevételt kontemplálnak az állam javára. Mit jelent ez t. Ház? A fővárosnál a forgalmiadóbevétel kiesése egyik legfőbb oka a főváros háztartási hiányának és ez viszonylagosan ugyanígy van a vidéki városoknál is. Ha már pénzügyi okokból és magasabb állami érdekből a régi rendszer vissza nem állítható, akkor is legyen szabad arról említést tennem, milyen lehetetlen helyzet az, hogy — ha a fővárost ki is kapcsoljuk — vidéki relációban egyik várost a másik terhére, illetőleg javára megkülönböztessék az úgynevezett forgalmiadósegély-kártalanítás tekintetében. Azt gon35*