Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-125

248 Az országgyűlés képviselőházának 1 dölom, az egyedüli rendszer az volna, hogy en­nek a forgalmiadé-kártalanításnak — vagy ne­vezzük segélynek — arányos mértékét egyfor­mán a vidéki város pótadókulcsának magas­sága* a város kölcsönszolgálatának nagysága és végül az esetleges elemi kárnak mértéke szabná meg. Az ekként megállapított állami segély vagy kártalanítás előre volna fixirozandó, hogy ezt a városok már költségvetéseikbe be­állíthassák, ezzel számolhassanak és később zár­számadásilag is elszámolhassák. Az ideális ál­lapot természetesen az lenne, — ha ezt az ál­lam pénzügyi helyzete megengedné — hogy ez az egységes elvek szerint megállapítandó for­galmiadósegély az idők folyamán olyan mér­tékben változzék, amilyen mértékben az állam javára csökkenés, vagy szaporodás áll be a for­galmiadóbevétel terén. T- Ház! Adig is, míg az önálló városi tör­vény megalkotható volna — ez nehezebb kérdés, de úgy érzem, hogy szóvá kell tennem; az auto­nómiáknak minden sérelme nélkül képzelem ezt —• felvetem azt a gondolatot nem lehetne-e a vidéki városok tisztviselőinek fizetését — per analógiám körjegyzők — a központi illetmény­hivatal útján folyósítani. Ez elvégre az autonó­miákat nem sértheti, mert hiszen az állam, il­letőleg a kormány ezt a városokkal az egyéb adónemeknél elszámolhatja. Ezt a kérdést azért vagyok bátor felemlíteni, mert nagyon sok tör­vényhatóság és megyei város — melyeknek je­lentőségét nem lehet lebecsülni — abban a hely­zetben van, hogy sokszor a tisztviselőit nem tudja fizetni vagy nem rendszeresen fizeti. Már pedig nemcsak rossz, de jó tisztviselői kar is van és szegény emberek is vannak elég nagy­számban az illető városok státusában. Végtele­nül igazságtalannak tartom azt az állapotot, hogy egyik város jobb vagy kevésbbé anyagi helyzetének kihatásait a tisztviselőkar érezze és szenvedje meg. A népegészségügy és a gyermekvédelem he­lyes értékelése újabban kezd mutatkozni. A t. belügyminiszter úrnak bejelentett közegészség­ügyi reformjai országszerte mindenkinél nagy megértésre és megnyugvásra találtak. Minden­kinek örömére szolgál, hogy a belügyminiszter úr nagy odaadással akarja keresztülvinni külö­nösen a népegészségügy fejlesztését még a fenn­álló mostoha gazdasági viszonyok ellenére is. Ügy hírlik, legalább is a lapok így írják, hogy a belügyminiszter úr 10 éves egészségügyi pro­grammját rövidebb idő alatt kívánja megvaló­sítani. Ezért engedtessék meg nekem, (hogy né­hány, szerintem iközérdekű egészségügyi kér­dést ajánljiak a belügyminiszter úr szíves fi­gyelmébe. Egyik ilyen kérdés a bábaképzés és a szülészeti intézetek kérdése. A rendel'kezé­semre álló statisztikai adatok szerint szembe­ötlő anomália mutatkozik aJbban, hogy vidé­ken a szülések 90%-a magánházakban folyik le, — például iaz ország egyik nagy (törvény­hatóságából és négy megyei törvényhatóság­ból álló körzetben 20.710 szülés közül magán­házaikban folyt le 19.076 szülés, vagyis 92%, Budapesten a (helyzet ennek éppen a fordí­tottja, mert Budapesten a szüléseknek töflbib mint 90%-a folyik le a iszülőintézetékben. Azt hiszem, ezek a számok beszélnek és fényesen igazolják, hogy milyen szükség van a vidéki szülészeti intézetek fokozatos, gyorsabb tem­pójú és nagyobbarányú fejlesztésére a helyes szülészeti prevenció végezhetése céljából. Csak természetes, (hogy ezek az intézetek 'megfelelő berendezéssel és felszereléssel volnának ellá­*5. ülése 1936 május 7-én, csütörtökön. tan dók. Miután azonban a dolog természeténél fogva még az esetben is, ha több szülőintézet is lesz a perifériákon, magániházaikban folyik le a .szülés, mert a szülések levezetését nem lehet központosítani, annál inkább szükséges ezeknek a bábaképző, szülészeti intézeteknek fejlesztése, hogy a vidéken a szülészorvosok továbbképzése decentralizáltassék. Ugyancsak nemzetvédelmi és egészségügyi szempontból bátor vagyok a belügyminiszter úr ifigyeimét felhívni, amint azt Shvoy Kál­mán t. képviselőtársam is tette, a legpusztí­tóbb népbetegség, a tuberkulózis elleni küzde­lemre. (Helyeslés.) Itt is, mint minden egész­ségügyi intézkedésnél, -a tudás és a szervezett­ség képezi a védekezés alapját. A statisztika az utóbbi időben ugyan a tüdőgüímőkórban eliha­lálozottak számánál javulást mutat, de nálunk még imindig csaknem kétszer nagyobb a halá­lozás, mint egyes nyugati államok ban. A sta­tisztika szerint Magyarországon ez a betegség is nagyban pusztít a gyermekkoriban, de érde­kes, hogy leginkább pusztít a legerőteljesebb férfikorban,, 25-től 32 esztendeig. Ha pedig száambaveszem a foglalkozást is, azt látom, hogy legerősebben pusztít a munkásosztály körében. Nem tudom, igaz-e, de meglepő és megrendítő az, amit olvasok, hogy Magyar­ország 8 millió lakosából 900.000 tuberkuló­tikus. Ezzel szemben azt látom, hogy az ilyen számaránythoz képest abszolút kevés a férő­hely. Szintén egy statisztika mutatja^ hogy csonka országunkban összesen 5074 férőhely van tuberfculótikus betegek részére. (Eszter­gályos János! így van! Ez elszomorító kép!) Ebiből a vidékre csak 2741 esik, azon a vidé­ken pedig, amelyhez én tartozom, Észak-Ma­gyarországon, az úgynevezett magyar Ruhr­vidéken, az ipari országrészen, egyetlenegy hely sines tuiberkulótikus beteg részére. Ezekkel az egészségügyi kérdésekkel kap­csolatban legyen szabad szóvátennem azt az aránytalanságot vidéki relációban, amely a .kórházaknál fennáll az állam által elvállalt szegénysorsú betegek kórházi ápolási díját il­letőleg. Egy rendelkezésemre álló statisztika szerint a következő aránytalanságokat konsta­tálhatjuk: Itt ne méltóztassanak félreérteni, én nem akarok városft várossal szembeállítani, hanem csak megvilágítom ennek az aránytalan­ságnak, és szerintem igazságtalanságnak is az okát. Amíg Kaposvár kórházi ellátmánya ter­hére elszámolt ápolási napok száma 101-343, a napi ellátmány 4 pengő, addig Székesfehér­várott napi ellátmány 3.96, — mellőzöm az ápolási, napok számát, — Győrben 3.36 és Mis; kolcon 2.60 pengő. Bocsánatot kérek, a 2 pengő 60 fillér és 4 pengő között a kórház szempont­jából óriási differencia van. Én erre az ano­máliára bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni azzal a kéréssel, hogy amennyiben a miniszter úr ezt felülvizsgálja és az adataimat helyesnek találja, méltóztassék ezeknek : az aránytalanságoknak megszüntetése érdekében a saját hatáskörében intézkedni. Komoly közegészségügyi kérdés, amellyel : nemigen hallottam, hogy hárki is foglalkozott volna eddig, a gyógyszer kérdése. A gyógy szer­! tárak drágasága kiáltó, indokolatlan és súlyo­\ san nehezedik különösen a földmívelő népre. (vitéz Váradi Lászó felé:) Ne tessék idehall­gatni. (Derültség ) Azt hiszem, ez igaz és t. • képviselőtársam ils igazolhatja. Kiáltó az oltó­anyag drágasága. Például egy szérum diftéria ellen 10 pengőbe kerül. Bocsánatot kérek, nem

Next

/
Thumbnails
Contents