Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12%. ülése 1936 május 6-án, szerdán. 241 lérbe kerül a jegy, amikor a Bszkrt,-nak hasonló hosszúságú vonalaira 24 fillér. Ez a régi, az átvétel előtti időkből származó tarifa, amelyhez nem mertek hozzányúlni, ha azonban most gyökeres rendezés történik, ezt az anomáliát meg kell szüntetni, mert egy társaság kezében lévő ugyanolyan hosszúságú vonalak között csak azért, mert a fővárosnak egy másik égtája felé haladnak, nem lehet ilyen különbségeket tenni. Megállapítást nyert a következő: a fővárosi tarifáknál magukban véve az emelés szempontjából elegendő lenne, ha elmennénk odáig, hogy a néhány évvel ezelőtt történt leszállítást érvénytelenítjük, inert az megokolatlan volt, mintahogyan az események igazolták. Tudjuk, hogy megkísérelték a tarifát — úgy emlékszem — 28 fillérről 24-re leszállítani. Az események azt mutatják, hogy ez helytelen intézkedés volt, vissza kell emelni a tarifát oda, ahol volt, vagyis 28 fillérre. Ez volt az én álláspontom. Ezzel szemben magasabb igények érvényesültek az egész vonalon. (Egy hang a baloldalon: Elég baj!) Ezt az elgondolást ugyanis, amely nagyon egyszerűvé tette volna az egész kérdést, hogy t. i. a kisszakasz megmarad és a másik tarifa visszamegy 28 fillérre, lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy egyidejűleg a Hév.-jegy árával le fog kelleni szállni aránylagosan budapesti relációban s így válik szükségessé egy kb. 6 filléres emelés a Bszkrt. távolsági forgalmában; viszont a Hév.-tarifánál aránylagos csökkentés fog előállani budapesti vonatkozásban. Hangsúlyozom, hogy ebben az elrendezésben igen nagy lépés történt egy területen előre, amelyet idáig elhanyagoltunk és amelyre rámutattam, mégpedig a következő téren: a Bszkrt-alkalmazottak nyugdíja nem volt megfelelő, fedezettel biztosítva, mert az alkalmazottaktól 3%-ot vontak le, a Bszkrt. pedig a maga részéről szintén 3%-ot tett hozzá, vagyis ez a nyugdíjalapnak 6%-os havi növelését jelentette. Mindenki, aki tisztában van azzal, hogy egy vállalat tisztviselőinek biztosítására milyen összegre van szükség, tudja, hogy ez pontosan a fele annak az összegnek, amelyet egy biztosítási szakértő bármely vállalat számára előír. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a Bszkrt, tulajdonképpen állandóan eladósodott nyugdíjasainak, azoknak, akik a jövőben nyugdíjasai lesznek, olyan mértékben, hogy 5—10—15 esztendő múlva egy, a mostani szanálásnál sokkal súlyosabb teherrendezésre lett volna szüksége. A nyugdíjjárulékoknak bizonyos normálisabb színvonalra való felemlését máról-holnapra hoztuk be és rendeltük el, mert ha már szanálunk, nem három hónapra vagy egy esztendőre, hanem hosszabb időre előre kell dolgozni. " Ebben kívántam megadni a felvilágosítást Vázsonyi igen t. képviselőtársam kérdéseire. Természetesen van itt sok olyan részlet, amelyre én ma még kitérni nem kívánok. Ezekben a részletekben az említett irányelvek alapján fogja a főpolgármester a szanálást végrehajtva, a maga rendelkezéseit kibocsátani. Kérem a t, Házat, hogy ebben az értelemben válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képiselő urat megilleti ia viszonválasz joga. Vázsonyi János: T. Képviselőház ! A belügyminiszter úr válaszából a gázgyárra, a vízművekre és az elektromos művekre vonattKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VII. kozó inészt örömmiel veszem tudomásul,, mert abból megnyugvással vehette tudomásul Budapest székesfőváros közönsége, hogy ezen üzemeknek tarifadrágítása ebben ia pillanatban neim aktuális s mindössze az elektromos műveknél van szó tarifarevizióról. iAmi a Bszkrt. kérdését illeti, a belügyminiszter 'válaszának erre vonatkozó részét már nemi vélhetem olyan meignyugvással tudomásul, mert a Bszkrt.-mál a tarifaemelkedés és a fizetések csökkentése is bekövetkezik,^ Ez a kettő pediíg — ahogy az előbb voltam bátor mondani — föltétlenül az egész drágasági folyamatot jelenti egyrészről, másrészről pedig annak közgazdasági hatását az egész vonalon érvényesíteni fogja. A belügyminiszter úr is megerősítette azt, amit mondottam, hogy itt régi bűnök likvidálásáról van szó, a Hév. [megvételével kapcsolatos dolgokról és arról, hogy a Bszkrt. annak idején a imaga fölöslegét a fővárosnak volt kénytelen átengedni, ahelyett, hogy beruházásokat eszközölhetett volna, azért, mert á főváros viszont a kormánytól nem kapta meg a maga követelését. Ez annak a rezsimnek a bűne, aimely a fővárost a legutóbbi 10—15 esztendő óta vezeti, de semmiesetre sem 'azoké, akik ez ellen úgy a főváros közgyűlésében, mint itt — szerény személyemben — a parlamentben is midig fölemeltük szavunkat. A belügyminiszter úr is megemlítette, hogy 14 hatóság szól bele & Bszkrt. ügyeinek 'vezetésébe, és véletlenül sem volt egy az egész területen azonos véletméyen. Nem lehetséges egy üzem racionális vezetése ilyen .alapon, amint az a belügyminiszter úr szavaiból is kiderül. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a kedvezményes jegyek területén méltóztatik a szanálást végezni. De azt a szanálást, amely a tisztviselők fizetését szállítja le — és itt különösen a kistisztviselőkre gondolok, bár ezekre néz ve a (belügyminiszter úr kijelentette, hogy az alsóbb kategóriákat lehetőleg kímélni, fogják — nem tudom, üdvözölni, sőt elleneznem kell épp úgy minit a távolsági tarifának a fölemelését. E kettő raiiatt — különösen a Bszkrt. drágítása miatt — nem tudom a belügyminiszter úr válaszát tudomásul veni. Budapest közönségbe bele fog törődni ebbe, mert mindenbe beletörődik, türelmes nép, de a Bszkrt. deficitje ezáltal nem fog eltűnni, mert kevesebben fognak utazni, ha drágább lesz a tarifai, s végeredményben ez nemi fog a deficit eltüntetésére, csak közgazdasági területen a budapesti nyomoirúsá'gnak nagyobb Mmélyítésére vezetni. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter és földmívelésügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Interpelláció a soltvadkerti és soltszentimrei Gyümölcs értékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezetek és a soltszentimrei tejszövetkezet visszaélései tárgyában a m. kir. pénzügyminiszter és földmívelésügyi miniszter urakhoz. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a vidéki szeszfőző szövetkezetek 34