Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

240 Az országgyűlés képviselőházának 1 tette a főváros üzemeit. E vizsgálat alapján a következő felvilágosításokat adhatom. Először is a gáznál tarifaemelés nincsen tervbevéve. Nézzük a főváros vízműveit. A fővárosi vízműveknél nagymérvű beruházások történtek. A székesfőváros illetékes tényezői ezeknek a beruházásoknak a költségeit azáltal szerették volna előteremteni, hogy a vízdíjat némileg emelik. Készemről ezzel a kérdéssel a szanálás keretében nem kívánok foglalkozni, mert itt nem arról van szó, hogy az üzem eladósodott, hanem ez egy befektetés és az autonómia \ígye és dolga, hogy ezt a kérdést a maga hatáskörén belül megoldja. Ami az Elektromos Műveket illeti, itt sem emelésről van szó, hanem egy tarifarevízióról, illetve módosításról, mégpedig azért, mert itt minden üzleti elvvel szembenáll az a gyakorlat, hogy büntetik a nagyobb fogyasztást. A jelenlegi tarifával a nagyobb fogyasztást büntetik, ami üzleti szempontból érezhető bajt és kellemetlenséget okoz ennek a vállalatnak. Ennek következtében, amint hangsúlyoztam, itt nem emeléséről, hanem tarifarevízióról van szó. Most jön végül — nunc venio ad fortissimum — a Bszkrt.-ügy. T. Ház! Nem akarok kitérni a,z előzményekre, amelyek azt a helyzetet eredményezték, amelyben a Bszkrt. jelenleg van. (Vázsonyi János: Voltam bátor ezeket említeni!) A Bszkrt. ügyeiért az autonómia felelős. Nekem a kétszerkettőnégy elve alapján

f kell a Bszkrt. ügyét néznem és megállapíttatnom azt, hogy először is van-e deficit, illetőleg a Bszkrt. olyan helyzetben van-e amely szükségessé teszi hogy a szanálási felhatalmazással kapcsolatban a Bszkrt.-nál kivételes intézkedések történjenek. Mindegyik tényező, — pedig sokan voltak — amely a Bszkrt. ügyeit megvizsgálta, bizonyos megállapításokat eszközölt, de imég véletlenül sem fedte az egyik megállapítás a másikat. Kétségtelen azonban az, hogy a Bszkrt.-ot rendbehozni a nélkül, hogy a szanálással kapcsolatban és annak révén kivételes intézkedések ne történjenek, nem lehet. Nem lehet azért, mert a dolog természetében rejlik, hogy ilyen jellegű ódiumokat kénytelen vállalni magára a kormány, ezek elől az ódiumok elől a kormány nem tért ki és azokat az ódiumokat magára fogja, vállalni azért, mert az közérdek. Nem akarok kitérni azokra -a momentumokra, amelyeket a Bszkrt. üzemvezetésénél, berendezkedésénél, üzleti gesztióinál és hasonló dolgainál láttam, megállapítom ellenben a következőket. A Bszkrt.-nak nagyobb összegű pénzre van szüksége két okból. Először a likviditás okából, másodszor pedig azért, hogy azt a deficitet, amellyel ima a Bszkrt. küzd, nem lehet tovább vinni és nem lehet még jobban fokozni, a, jelenlegi helyzetben azonban ez a jövőt illetően kétségtelenül fokozódott volna. A hosszú tárgyalások és az ügy legalaposabb megvizsgálása után van szerencsém a szanálás módjaira vonatkozóan nagyjából a következő felvilágosításokat megadni. (Halljuk! Halljuk!) A Bszkrt. körüli helyzet — ez az én legsajátabb véleményem volt, amelyet azután magáévá tett az az értekezlet, amely ezzel a kérdéssel kapcsolatosan három napig dolgozott — a következő volt: Hozzá kellett, hogy járuljon a főváros azért, mert egy 1,200.000 pengős alaptőkéjű részvénytársaságról van szó, amely majdnem 160 milliós vagyonértéket reprezentál és kezel, 4. ülése 1936 május 6-án, szerdán. és amikor még jobban mentek a dolgok és a gazdasági konjunktúra más volt, rendkívüli területhasználati díj címén 11 milliót a főváros a maga számára elvont. (Payr Hugó: Bvenkint?) Nem, egyszerre! A területhasználati díj az rendszeres, ez már szerződésben van a Bpkrt. számára megállapítva 1,700.000 pengőben, ami évente ismétlődő követelmény. Természetes, hogy egy közület, egy magánember, vagy bárki egy üzemet nem azért tart fenn, nogy az meglegyen, hanem igyekszik abból hasznot is húzni. Magában véve tehát az, nogy a főváros, amennyiben a Bszkrt.-nak haszna van ezt a maga és a közület céljaira fordítja, nagyon helyes. A bekövetkezett dekonjunktúra mellett azonban előállott az a helyzet, hogy amidőn ez a 11 millió pengő a Bszkrt.-tól elvonatott, bekövetkezett a vérszegénység és a Bszkrt. ezt többet a maga hozamából pótolni nem tudta. Azonkívül tehernek bizonyult a Hév. megvétele és fennforognak a Bszkrt.-nál azok a betegségek, amelyek, sajnos, a legtöbb »autonómia üzemeinéi fenn szoktak forogni, legkevésihbé még aránylag a fővárosnál, mert mimfc arra rámutattam, három üzem teljesen rendben van és a Bszkrt.-nál van egyedül ez a kellemetlen szituáció, tehát a székesfővárosnak valami módon részt kell vennie abban, hogy a Bszkrt.-ot szanáljuk. A főváros vezetőségében a tárgyalások folyamán megvolt a hajlandóság érre. Javaslatom az volt, hogy a főváros a maga részéről a területhasználati díjból 500.000 pengőről évente mondjon le és ez legyen az első összeg, amelyet a deficit csökkentésére fordítanak. A második lépési az volt, hogy átnéztük az összes dologi kiadásokat, és ezeknél megtörténtek mindazok a megtakarítások, amelyek megtörténhettek. Természetes azonban, hogy itt nem lehet túlmenni azon a határon, amelyen túl az üzemképesség veszélyeztetése kezdődik el. A megegyezés azon a téren, hogy meddig kell elmenni a dologi kiadások megtakarítása terén, megtörtént, s számomra legalább is megnyugtató körülmény az, hogy a főváros a Bszkrt. igazgatósága és a közérdekeltségek felügyelő hiatósága ebben a kérdésben azonos álláspontot foglal eL A harmadik volt az igénybevétel a szanálás terén, hogy nem elégedhetünk meg a doloigii kiadásokkal és még egyéb megtakarításokat kell eszközölni a Bszkt. üzemén belülés pedig a személyzeti pótlékokra és egyéb személyes természetű juttatásokra vonatkozólag. Ilyenek: a kedvezményes jegyek túl-nobilis kezelése, hogy így fejezzem ki magamat, a pótlékok kérdése és egy bizonyos illetményredukció, amely bármilyen fájdalmas is, ezután az illetményredukció után a Bszkrt. alkalmazottai még mindig sokkal jobb helyzetben lesznek, mint azonos fizetési kategóriákba Sorolt más tisztviselők és alkalmazottak. Ennél a pontnál tekintettel lesz a főváros, illetve a főpolgármester arra a körülményre is, hogy ne a legkisebb embereket sújtsa a legjobban és hogy aránylagosan és progresszíve történjék a dolog. Mindez a három előbb említett módszer alapján elérhető megtakarítás azonban még mindig nem elegendő arra, hogy a Bszkrt.nak sorsa rendbehozassék, és itt most szeretném különösen hangsúlyozni a következőket: Most az az anomália áll fenn, hogy a, Hév.-nek egyes vonalain ugyanakkora távolságra 36 fii-