Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

220 Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 1936 május 6-án, szerdán. tetett elbánást kért! — vitéz Bánsághy György: Hogy a Nep.-tagok számára megkülönböztetett elbánást kér, nem mondotta soha! .— vitéz Marton Béla: Kitől hallotta ezt?) Nem a főbírótól! (Klein Antal: Ötvenen voltak ott!) Hála Istennek, ez elég népes gyűlés volt, sokan voltak ott és sokan hallották. (Klein Antal: A főbíró vissza is utasította!) A főbíró egy hangot sem akart tudni az egészről. (Zaj. — vitéz Marton Béla közbeszól.) Ez végtelenül veszedelmes kijelentés volt. (vitéz Bánsághy György: Éppen most jelentette ki, hogy nem hangzott el! — Klein Antal: Elhangzott! Állítom, hogy elhangzott! — vitéz Bánsághy György: Kijelentette itt, hogy nem hangzott el! — Felkiáltások a baloldalon; Letagadja! — vitéz Bánsághy György: Nem tagadja le! Valószínűleg roszszul értették! — vitéz Marton Béla: Azt mondottam, hogy különleges elbánásban kell részesíteni minden magyart, aki lázítás helyett hitet ad a magyarnak! Ezt kell támogatni! — vitéz Bánsághy György: Ez egészen máskép hangzik!) Hogy minden magyart, aki nemzetét szolgálja, támogatni kell: ebben együtt vagyunk, azonban abban nem vagyunk együtt, hogy az egész propaganda során azt fejtsék ki, hogy ilyen tisztességes magyar azonban csak az, aki a Nemzeti r Egység Pártjához tartozik, a propagandaelőadásnak pedig ez volt a lényege. Én azt tartom, hogy amikor a nemzeti összefogás gondolatával szeretnénk a nemzet minden rétegét összehozni, akkor nem szabad különbséget tenni pozitív és negatív magyarok között. Mert itt nem arról van szó, hogy egy-két embert negatívnak tekinthetünk, hiszen a nemzetnek igen tisztességes nagy hányada az, amely nyíltan is ellenzékinek meri magát mondani. Ha nézzük az 1935-ös választást az ellenzékre nyiltan többen szavaztak le, mint a kormánypártra, tehát lehetetlenség az, hogy a nemzetnek egy igen tekintélyes részét — egészen bátran mondhatom, a többségét, ha nem a többségét, akkor mondjuk azt, hogy a felét vagy megközelítőleg a felét — ki akarjuk rekeszteni a nemzeti közösségből azzal, hogy szégyenbélyeget sütünk a homlokára, mondván: nem vagy pozitív, nem vagy a magyar nemzeti gondolat harcosa, nem vagy hasznos tagja annak az építő munkának, amelyet a nemzet érdekében minden magyarnak el végezni kutya kötelessége. Ilyet nem szabad tenni és ehhez nem szabad egy pillanatig sem hozzájárulását adnia annak, akinek tényleg a nemzeti összefogás gondolata él a lelkében. A nemzeti öszszefogás nem egyenlő a nemzeti összefogdosással, (Élénk derültség a baloldalon.) ez két különböző dolog. A nemzeti összefogás teremjen meg a lélekben, jöjjön a lélekből, legyünk egyek valamennyien, azonban ilyen formában magyar és magyar ember között megkülönböztetést tenni, hogy az egyik állampolgári pluszteljesítményt végez, azt hiszem, nem lehet és nem szabad. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy méltóztassék egy rendelettel megtiltani, — nem olyan nagy kérelem, de a hordereje nagy — hogy a hivatalnok, amikor a hivatalban az íróasztalánál ül, tegye le a pártjelvényt. Ha az egyszerű falusi ember azon a hivatalnokon, aki az ő adóját veti ki, aki az ő halasztási kérelmét véleményezi, aki az ő nősülési ügyében a honvédelmi miniszterhez felterjesztést tesz, ott látja a pártjelvényt, akkor bizony — magyarán mondva — megvan kissé neszülve és inkább kölcsönkér valakitől egy Nep.-jelvényt, feltűzi és úgy megy be tárgyalni ahhoz a tisztviselőhöz, akinek olyan jelvénye van. Akinél nincs, ott ő sem tűzi fel. Ennek tudniillik roppant jelentősége van a népnevelő hatás szempontjából. Itt nem két emberről van szó, itt tömegekről van szó, itt arról van szó, hogy az az ember, akinek nincs meg a kellő műveltsége, a kellő iskolázottsága, hogy magát bizonyos fokon felül tudja emelni, abban a hiszemben. és abban a tudatban van, hogy neki kétszínűsködnie kell, ha a törvény rendje és módja szerint a dolgát a hatóságok: útján el akarja intéztetni. Erre nem szabad a népet ránevelni. Egy évtized összes március 15-éin, egy évtized összes hősök napján és más efféle hazafias ünnepségén elhangzott száz meg száz beszéd együttvéve nem javít annyit az emberek lelkén, mint amennyit ront ez. Azzal bátorságra és gerincre akarjuk nevelni a magyar testvéreket, ezzel meg kétszínűsködésre és alakoskodásra tanítjuk. Hogy ezt az állapotot megszüntessük, ahhoz nem kell más, csak egy egyszerű rendelet. A párt azért lehet olyan erős, mint a Sión hegye, á párt lehet megdönthetetlen, azonban a tisztviselőnek akkor, amikor bent ül a hivatalában, amikor jurisdictiot gyakorol, nem szabad a párt jelvényt feltűznie. Rögtön lehet érezni ennek a lehetetlenségét akkor, ha csak arra méltóztatik gondolni, hová jutnánk, ha például a rendőrségnek és csendőrségnek vezetői, akik a karhatalmat adják, valamennyien pártjelvényekkel jelennének meg. A régi törvényhozás nagyon jól érezte azt, hogy a karhatalmi tényezőknek nem szabad mint párttényezőknek jelentkezniök. Megtiltotta nekik azt is, hogy bármiféle politikai vonatkozásban szerepeljenek. Ugyanaz, ami a karhatalmi tényezőkre áll, áll a többi köztisztviselőkre is. Erre azonban abban az időben, a régi jó magyar világban nem gondolt a törvényhozás. En tehát kérem az igen t. Házat és az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt az intézkedést méltóztassék foganatba venni, méltóztassék ilyenértelmű rendeletet kiadni, mert nagy megnyugvást keltene az emberek széles rétegeiben. Kormányok jönnek, kormányok mennek, egy kormány sem örökéletű, (vitéz Bánsághy György: De vannak nagyon hosszúéletű kormányok is!) de a nemzet marad. Nincs az a kormányérdek a világon, amelynek szolgálatában bármiféle kis kárt is szabad okozni magának a nemzetnek vagy a népnek, hogy azt lelkületében megrontsuk. (Zaj.) T. Képviselőház! Itt van a nemzeti munkaterv 4. és 5. §-a^ Ez a 4. és 5. § megint az élő lelkiismeret feljajdulása. Itt tudniillik azt mondja a nemzeti munkaterv, hogy (olvassa): »Olyan országgyűlést kívánunk, amely a nemzeti közvélemény hű tükrözője legyen.« (Felkiáltások a jobboldalon: Megvan! — Ellenmondások balfelől.) Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, ne állítsuk magunkról, hogy mi hű tükrözői vagyunk a nemzeti

1 közvéleménynek. Ezt nemcsak a kormánypárti képviselő urakra, ha nem sajátmagunkra is koncedálom, mert a nyilt választás mellett oíyan hihetetlen eszközök lépnek sorompóba, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a nemzeti közvélemény hűségesen visszatükröződjék. Az uraiknak a múltkor valamelyik interpelláló képviselőtársam útján méltóztatott panaszkodni az ellenzéki terrorizálás