Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

220 Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 1936 május 6-án, szerdán. tetett elbánást kért! — vitéz Bánsághy György: Hogy a Nep.-tagok számára megkü­lönböztetett elbánást kér, nem mondotta soha! .— vitéz Marton Béla: Kitől hallotta ezt?) Nem a főbírótól! (Klein Antal: Ötvenen voltak ott!) Hála Istennek, ez elég népes gyű­lés volt, sokan voltak ott és sokan hallották. (Klein Antal: A főbíró vissza is utasította!) A főbíró egy hangot sem akart tudni az egészről. (Zaj. — vitéz Marton Béla közbe­szól.) Ez végtelenül veszedelmes kijelentés volt. (vitéz Bánsághy György: Éppen most jelentette ki, hogy nem hangzott el! — Klein Antal: Elhangzott! Állítom, hogy elhangzott! — vitéz Bánsághy György: Kijelentette itt, hogy nem hangzott el! — Felkiáltások a bal­oldalon; Letagadja! — vitéz Bánsághy György: Nem tagadja le! Valószínűleg rosz­szul értették! — vitéz Marton Béla: Azt mon­dottam, hogy különleges elbánásban kell ré­szesíteni minden magyart, aki lázítás helyett hitet ad a magyarnak! Ezt kell támogatni! — vitéz Bánsághy György: Ez egészen más­kép hangzik!) Hogy minden magyart, aki nemzetét szolgálja, támogatni kell: ebben együtt vagyunk, azonban abban nem va­gyunk együtt, hogy az egész propaganda so­rán azt fejtsék ki, hogy ilyen tisztességes ma­gyar azonban csak az, aki a Nemzeti r Egy­ség Pártjához tartozik, a propagandaelőadás­nak pedig ez volt a lényege. Én azt tartom, hogy amikor a nemzeti összefogás gondolatá­val szeretnénk a nemzet minden rétegét összehozni, akkor nem szabad különbséget tenni pozitív és negatív magyarok között. Mert itt nem arról van szó, hogy egy-két embert negatívnak tekinthetünk, hiszen a nemzetnek igen tisztességes nagy hányada az, amely nyíltan is ellenzékinek meri magát mondani. Ha nézzük az 1935-ös választást az ellen­zékre nyiltan többen szavaztak le, mint a kor­mánypártra, tehát lehetetlenség az, hogy a nemzetnek egy igen tekintélyes részét — egé­szen bátran mondhatom, a többségét, ha nem a többségét, akkor mondjuk azt, hogy a felét vagy megközelítőleg a felét — ki akarjuk re­keszteni a nemzeti közösségből azzal, hogy szé­gyenbélyeget sütünk a homlokára, mondván: nem vagy pozitív, nem vagy a magyar nem­zeti gondolat harcosa, nem vagy hasznos tagja annak az építő munkának, amelyet a nemzet érdekében minden magyarnak el végezni kutya kötelessége. Ilyet nem szabad tenni és ehhez nem szabad egy pillanatig sem hozzájárulását adnia annak, akinek tényleg a nemzeti össze­fogás gondolata él a lelkében. A nemzeti ösz­szefogás nem egyenlő a nemzeti összefogdo­sással, (Élénk derültség a baloldalon.) ez két különböző dolog. A nemzeti összefogás terem­jen meg a lélekben, jöjjön a lélekből, legyünk egyek valamennyien, azonban ilyen formában magyar és magyar ember között megkülönböz­tetést tenni, hogy az egyik állampolgári plusz­teljesítményt végez, azt hiszem, nem lehet és nem szabad. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy méltóz­tassék egy rendelettel megtiltani, — nem olyan nagy kérelem, de a hordereje nagy — hogy a hivatalnok, amikor a hivatalban az íróasztalá­nál ül, tegye le a pártjelvényt. Ha az egyszerű falusi ember azon a hivatalnokon, aki az ő adóját veti ki, aki az ő halasztási kérelmét vé­leményezi, aki az ő nősülési ügyében a honvé­delmi miniszterhez felterjesztést tesz, ott látja a pártjelvényt, akkor bizony — magya­rán mondva — megvan kissé neszülve és in­kább kölcsönkér valakitől egy Nep.-jelvényt, feltűzi és úgy megy be tárgyalni ahhoz a tiszt­viselőhöz, akinek olyan jelvénye van. Akinél nincs, ott ő sem tűzi fel. Ennek tudniillik roppant jelentősége van a népnevelő hatás szempontjából. Itt nem két emberről van szó, itt tömegekről van szó, itt arról van szó, hogy az az ember, akinek nincs meg a kellő műveltsége, a kellő iskolázottsága, hogy magát bizonyos fokon felül tudja emelni, abban a hiszemben. és abban a tudatban van, hogy neki kétszínűsködnie kell, ha a törvény rendje és módja szerint a dolgát a hatóságok: útján el akarja intéztetni. Erre nem szabad a népet ránevelni. Egy évtized összes március 15-éin, egy évtized összes hősök napján és más efféle hazafias ünnepségén elhangzott száz meg száz beszéd együttvéve nem javít annyit az emberek lelkén, mint amennyit ront ez. Azzal bátorságra és gerincre akarjuk ne­velni a magyar testvéreket, ezzel meg kétszí­nűsködésre és alakoskodásra tanítjuk. Hogy ezt az állapotot megszüntessük, ahhoz nem kell más, csak egy egyszerű rendelet. A párt azért lehet olyan erős, mint a Sión hegye, á párt lehet megdönthetetlen, azonban a tisztviselőnek akkor, amikor bent ül a hivatalában, amikor jurisdictiot gyakorol, nem szabad a párt jel­vényt feltűznie. Rögtön lehet érezni ennek a lehetetlensé­gét akkor, ha csak arra méltóztatik gondolni, hová jutnánk, ha például a rendőrségnek és csendőrségnek vezetői, akik a karhatalmat ad­ják, valamennyien pártjelvényekkel jelennének meg. A régi törvényhozás nagyon jól érezte azt, hogy a karhatalmi tényezőknek nem sza­bad mint párttényezőknek jelentkezniök. Meg­tiltotta nekik azt is, hogy bármiféle politikai vonatkozásban szerepeljenek. Ugyanaz, ami a karhatalmi tényezőkre áll, áll a többi köztiszt­viselőkre is. Erre azonban abban az időben, a régi jó magyar világban nem gondolt a tör­vényhozás. En tehát kérem az igen t. Házat és az igen t. belügyminiszter urat, hogy ezt az intézke­dést méltóztassék foganatba venni, méltóztas­sék ilyenértelmű rendeletet kiadni, mert nagy megnyugvást keltene az emberek széles réte­geiben. Kormányok jönnek, kormányok men­nek, egy kormány sem örökéletű, (vitéz Bán­sághy György: De vannak nagyon hosszúéletű kormányok is!) de a nemzet marad. Nincs az a kormányérdek a világon, amelynek szolgála­tában bármiféle kis kárt is szabad okozni ma­gának a nemzetnek vagy a népnek, hogy azt lelkületében megrontsuk. (Zaj.) T. Képviselőház! Itt van a nemzeti munka­terv 4. és 5. §-a^ Ez a 4. és 5. § megint az élő lelkiismeret feljajdulása. Itt tudniillik azt mondja a nemzeti munkaterv, hogy (olvassa): »Olyan országgyűlést kívánunk, amely a nem­zeti közvélemény hű tükrözője legyen.« (Fel­kiáltások a jobboldalon: Megvan! — Ellenmon­dások balfelől.) Bocsánatot kérek, t. Képviselő­ház, ne állítsuk magunkról, hogy mi hű tükrö­zői vagyunk a nemzeti 1 közvéleménynek. Ezt nemcsak a kormánypárti képviselő urakra, ha nem sajátmagunkra is koncedálom, mert a nyilt választás mellett oíyan hihetetlen eszkö­zök lépnek sorompóba, amelyek lehetetlenné te­szik, hogy a nemzeti közvélemény hűségesen visszatükröződjék. Az uraiknak a múltkor vala­melyik interpelláló képviselőtársam útján mél­tóztatott panaszkodni az ellenzéki terrorizálás

Next

/
Thumbnails
Contents