Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának 12 és visszaélések ellen. Mi elég gyakran vagyunk szerencsések a kormánypárti terrorizálás ellen panaszkodni. Kétségtelen tehát, hogy úgy ne­künk, mint önöknek le kell vonnunk azt az ész­szerű következtetést, hogy nyilt választással Magyarországon többé választani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal-és a szélsőbalolda­lon.— Br. Berg Miksa: Pedig fognak!) Ha pe­dig ezt le fogjuk vonni, abban az esetben csi­náljuk is ezt meg. Lejárván az időm, t. Ház, beszédemet egy­párpere alatt befejezem. {Derültség.) Csak azt kívánom még ... Elnök: Egy mondattal méltóztassék befe­jezni. (Derültség.) Dulin Jenő: Az általam előadottak folytán bizalommal nem viseltetem a kormányzattal szemben, tehát a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szó­nokot• számosan üdvözlik. — Br. Berg Miksa: Ez elég rövid mondat volt!) Elnök : Szólásra következik Fricke Valér képviselő úr. ••.... Fricke Valér: T. Ház! Mielőtt hozzákezde­nék a költségvetés taglalásához, először Dulin Jenő igen t. képviselőtársamnak szeretnék pár szóval válaszolni, tekintve, hogy azt hallottam beszédéből, (hogy libabőrös a háta és fél az al­kotmánysérelmektől. (Egy hang a baloldalon: Pedig bátor ember!) Megnyugtatására szeret­ném közölni vele, hogy vájjon mi szüksége lenne egy kormányelnöknek diktatúrára, aki­nek ilyen többségi pártja van. (Dulin Jenő: Ezen mi is csodálkozunk!) Bármilyen intézke­désre is van szüksége, azt törvényes úton meg­valósíthatja. (Farkas István: Nincs megelé­gedve pártjával!) Azt kívánom t. képviselőtár­samnak, ne féljen tovább és ne legyen libabőrös a háta. (Dulin Jenő: Majd elmúlik! — Derült­ség balfelöl.) Mi, a nemzeti egység pártjának képviselői célunkul tűztük ki, hogy a nemzeti érzést magasra emeljük és a keresztény erköl­csöket úgy a közéletben, mint a közgazdaságban is igyekezünk megvalósítani, nemcsak frázissá és köpönyeggé fejleszteni, hanem tényleg valódi igazsággá, mert meggyőződésünk, hogy csak ezen az úton lőhet erőssé, naggyá és ellen­állóvá tenni ezt a nemzetet. T. Ház! En a költségvetésnek az állami üzemekre vonatkozó részével szeretnék foglal­kozni. Bizonyos szomorúsággal látom az állami költségvetésnek azt a részét, amely az állami üzemekre vonatkozik, tekintve azt, hogy a múlt esztendővel szemhen 1,744.000 pengő többlet­deficitet látok ezen a téren. Bizonyos meg­nyugvást kelthet azonban, ha azt látom, hogy a befektetés 1,960.000 pengővel több, mint a múlt esztendőben volt. Ha ennek a mérlegét felállítom, 216.000 pengő javulás áll fenn a múlt évi költségvetéssel szemben, és ha ezt meglehetősen kevésnek is tartom, mégis meg kell állapítanom, hogy az eredmény valamivel jobb, mint tavaly volt. Mindent összefoglalva, — amint már említettem is — a költségvetés-' nek csak az állami üzemekre vonatkozó részé­vel kívánok foglalkozni, és az üzemek közül is főleg azokkal, amelyeknél nagyobb eredménye­ket lehetne elérni és nagyobb megtakarításokat lehetne eszközölni. Sajnálatos és fájdalmas tény, hpgy a defi­citek az állami üzemek költségvetésében 59,105.000 pengőt tesznek ki. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1936. évi befektetés 8,580.000 pengő volt, az 1937. évi tervezett befek­tetés pedig 10,540.000 pengőt tesz ki, akkor még . ülése 1936 május 6-án, szerdán. 22-1 mindig nem nyugodhatunk meg és nem halad­hatunk el szó nélkül az állami költségetvés­nek, illetőleg üzemi költségvetésnek egyes részletei felett. Már pedig, ha figyelembe vesz­szük azt, hogy az állami üzemekben egy ha­talmas nagy pénztőke, óriási nagy vagyon fek­szik, és ez a vagyon nemcsak hogy nem hoz jövedelmet, de még kamatszolgáltatást sem hoz, s emellett az általános állami költségve­tésre és ebből kifolyólag az adózó polgárokra is súlyos terheket ró, akkor azt hiszem, leg­főbb ideje annak, hogy rámutassunk azokra a pontokra, ahol ezen erős akarattal és kitartó munkával segíteni tudunk. T. Ház ! Ha alapul veszem azt, hogy az ál­talános forgalomnak csak 5%-os kamatozása mellett évi 20 millió pengőt kellene jövedel­meznie például csak az államvasutaknak, és szembeállítom ezzel az államvasutak 54 millió pengős deficitjét, illetőleg az állami üzemek költségvetésének 59 milliós deficitjét, akkor azt állapíthatom meg, hogy összesen körülbelül 80 millió pengőt tesz ki az a deficit, amelyet el lehetne tüntetni, ha csak egy kicsit is eltérnénk a bürokratikus kezeléstől és az általános ke­reskedelmi szellemben való irányításra tér­nénk át. Ismétlem tehát, hogy én az üzemek költségvetésének egyes markáns pontjaival szeretnék foglalkozni, mielőtt azonban erre rá­térnék, egyenként is rá szeretnék térni az állami üzemek gazdálkodására. Csodálattal állapítom meg, hogy a nagy bénékkel felruházott Postatakarékpénztár a múlt esztendőben 10.000, a következő esztendő­ben pedig csak 15.000 pengő jövedelmet mu­tat ki. örömmel állapítom meg viszont, hogy a selyemtenyésztés 454.000 pengős deficitje 211.000 pengőre csökkent. E ténnyel kapcsolatban el­ismerésemet fejezem ki, mert azt a törekvést látom ebből, hogy ezt a súlyos deficitet eltün­tetni törekszünk. Az állami mezőgazdasági birtokok 969.000 pengős jövedelme az 1936/37. évre 834.000 pen­gővel van előirányozva, különösebb befekteté­sek nélkül. Nem tudom ugyan megmagyarázni, hogy miért, mert — hála Istennek — azt lá­tom, hogy a mezőgazdasági prosperitás, ha lassanként is, de fokozatosan mégis csak emel­kedik, az állami mezőgazdasági birtok jöve­delme pedig csökken. Az erdőgazdaság jöve­delme 80.000 pengőről 96.000 pengőre emelke­dett. A terület nagyságához viszonyítva ez a 96.000 pengő nagyon is kevés, amit annak tu­lajdonítok, hogy az állami erdőbirtokokat meglehetősen nagy nyugdíjteher terheli. A kő­szénbányászat jövedelme 161.000 pengőről 218.000 pengőre növekedett, 45.000 pengő befek­tetés mellett, tehát 12.000 pengő pluszjövedel­met mutat. Örömmel állapítom meg, hogy a tavalyi költségvetéssel szemben az állami vasgyárak 11,480.000 pengős deficitje 10,650.000 pengőre csökkent és habár a befektetésnél 261.000 pengő csökkenést látok, végeredményben mégis 674.000 pengő deficitcsökkenés mutat­kozik. Elismeréssel kell nyilatkoznom a magyar királyi postáról és annak vezetéséről. A pos­tát tényleg kereskedelmi szellemben vezetik, a posta tehát a helyzet magaslatán áll. A legnagyobb elismerésemnek és a legnagyobb megelégedésemnek kell kifejezést adno^n, mert közel hétmillió pengős jövedelmével az államnak egyedüli tényleg jövedelmező üzeme.

Next

/
Thumbnails
Contents