Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
Az országgyűlés képviselőházának 12 és visszaélések ellen. Mi elég gyakran vagyunk szerencsések a kormánypárti terrorizálás ellen panaszkodni. Kétségtelen tehát, hogy úgy nekünk, mint önöknek le kell vonnunk azt az észszerű következtetést, hogy nyilt választással Magyarországon többé választani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.— Br. Berg Miksa: Pedig fognak!) Ha pedig ezt le fogjuk vonni, abban az esetben csináljuk is ezt meg. Lejárván az időm, t. Ház, beszédemet egypárpere alatt befejezem. {Derültség.) Csak azt kívánom még ... Elnök: Egy mondattal méltóztassék befejezni. (Derültség.) Dulin Jenő: Az általam előadottak folytán bizalommal nem viseltetem a kormányzattal szemben, tehát a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot• számosan üdvözlik. — Br. Berg Miksa: Ez elég rövid mondat volt!) Elnök : Szólásra következik Fricke Valér képviselő úr. ••.... Fricke Valér: T. Ház! Mielőtt hozzákezdenék a költségvetés taglalásához, először Dulin Jenő igen t. képviselőtársamnak szeretnék pár szóval válaszolni, tekintve, hogy azt hallottam beszédéből, (hogy libabőrös a háta és fél az alkotmánysérelmektől. (Egy hang a baloldalon: Pedig bátor ember!) Megnyugtatására szeretném közölni vele, hogy vájjon mi szüksége lenne egy kormányelnöknek diktatúrára, akinek ilyen többségi pártja van. (Dulin Jenő: Ezen mi is csodálkozunk!) Bármilyen intézkedésre is van szüksége, azt törvényes úton megvalósíthatja. (Farkas István: Nincs megelégedve pártjával!) Azt kívánom t. képviselőtársamnak, ne féljen tovább és ne legyen libabőrös a háta. (Dulin Jenő: Majd elmúlik! — Derültség balfelöl.) Mi, a nemzeti egység pártjának képviselői célunkul tűztük ki, hogy a nemzeti érzést magasra emeljük és a keresztény erkölcsöket úgy a közéletben, mint a közgazdaságban is igyekezünk megvalósítani, nemcsak frázissá és köpönyeggé fejleszteni, hanem tényleg valódi igazsággá, mert meggyőződésünk, hogy csak ezen az úton lőhet erőssé, naggyá és ellenállóvá tenni ezt a nemzetet. T. Ház! En a költségvetésnek az állami üzemekre vonatkozó részével szeretnék foglalkozni. Bizonyos szomorúsággal látom az állami költségvetésnek azt a részét, amely az állami üzemekre vonatkozik, tekintve azt, hogy a múlt esztendővel szemhen 1,744.000 pengő többletdeficitet látok ezen a téren. Bizonyos megnyugvást kelthet azonban, ha azt látom, hogy a befektetés 1,960.000 pengővel több, mint a múlt esztendőben volt. Ha ennek a mérlegét felállítom, 216.000 pengő javulás áll fenn a múlt évi költségvetéssel szemben, és ha ezt meglehetősen kevésnek is tartom, mégis meg kell állapítanom, hogy az eredmény valamivel jobb, mint tavaly volt. Mindent összefoglalva, — amint már említettem is — a költségvetés-' nek csak az állami üzemekre vonatkozó részével kívánok foglalkozni, és az üzemek közül is főleg azokkal, amelyeknél nagyobb eredményeket lehetne elérni és nagyobb megtakarításokat lehetne eszközölni. Sajnálatos és fájdalmas tény, hpgy a deficitek az állami üzemek költségvetésében 59,105.000 pengőt tesznek ki. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1936. évi befektetés 8,580.000 pengő volt, az 1937. évi tervezett befektetés pedig 10,540.000 pengőt tesz ki, akkor még . ülése 1936 május 6-án, szerdán. 22-1 mindig nem nyugodhatunk meg és nem haladhatunk el szó nélkül az állami költségetvésnek, illetőleg üzemi költségvetésnek egyes részletei felett. Már pedig, ha figyelembe veszszük azt, hogy az állami üzemekben egy hatalmas nagy pénztőke, óriási nagy vagyon fekszik, és ez a vagyon nemcsak hogy nem hoz jövedelmet, de még kamatszolgáltatást sem hoz, s emellett az általános állami költségvetésre és ebből kifolyólag az adózó polgárokra is súlyos terheket ró, akkor azt hiszem, legfőbb ideje annak, hogy rámutassunk azokra a pontokra, ahol ezen erős akarattal és kitartó munkával segíteni tudunk. T. Ház ! Ha alapul veszem azt, hogy az általános forgalomnak csak 5%-os kamatozása mellett évi 20 millió pengőt kellene jövedelmeznie például csak az államvasutaknak, és szembeállítom ezzel az államvasutak 54 millió pengős deficitjét, illetőleg az állami üzemek költségvetésének 59 milliós deficitjét, akkor azt állapíthatom meg, hogy összesen körülbelül 80 millió pengőt tesz ki az a deficit, amelyet el lehetne tüntetni, ha csak egy kicsit is eltérnénk a bürokratikus kezeléstől és az általános kereskedelmi szellemben való irányításra térnénk át. Ismétlem tehát, hogy én az üzemek költségvetésének egyes markáns pontjaival szeretnék foglalkozni, mielőtt azonban erre rátérnék, egyenként is rá szeretnék térni az állami üzemek gazdálkodására. Csodálattal állapítom meg, hogy a nagy bénékkel felruházott Postatakarékpénztár a múlt esztendőben 10.000, a következő esztendőben pedig csak 15.000 pengő jövedelmet mutat ki. örömmel állapítom meg viszont, hogy a selyemtenyésztés 454.000 pengős deficitje 211.000 pengőre csökkent. E ténnyel kapcsolatban elismerésemet fejezem ki, mert azt a törekvést látom ebből, hogy ezt a súlyos deficitet eltüntetni törekszünk. Az állami mezőgazdasági birtokok 969.000 pengős jövedelme az 1936/37. évre 834.000 pengővel van előirányozva, különösebb befektetések nélkül. Nem tudom ugyan megmagyarázni, hogy miért, mert — hála Istennek — azt látom, hogy a mezőgazdasági prosperitás, ha lassanként is, de fokozatosan mégis csak emelkedik, az állami mezőgazdasági birtok jövedelme pedig csökken. Az erdőgazdaság jövedelme 80.000 pengőről 96.000 pengőre emelkedett. A terület nagyságához viszonyítva ez a 96.000 pengő nagyon is kevés, amit annak tulajdonítok, hogy az állami erdőbirtokokat meglehetősen nagy nyugdíjteher terheli. A kőszénbányászat jövedelme 161.000 pengőről 218.000 pengőre növekedett, 45.000 pengő befektetés mellett, tehát 12.000 pengő pluszjövedelmet mutat. Örömmel állapítom meg, hogy a tavalyi költségvetéssel szemben az állami vasgyárak 11,480.000 pengős deficitje 10,650.000 pengőre csökkent és habár a befektetésnél 261.000 pengő csökkenést látok, végeredményben mégis 674.000 pengő deficitcsökkenés mutatkozik. Elismeréssel kell nyilatkoznom a magyar királyi postáról és annak vezetéséről. A postát tényleg kereskedelmi szellemben vezetik, a posta tehát a helyzet magaslatán áll. A legnagyobb elismerésemnek és a legnagyobb megelégedésemnek kell kifejezést adno^n, mert közel hétmillió pengős jövedelmével az államnak egyedüli tényleg jövedelmező üzeme.