Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-118

12 Az országgyűlés képviselőházának 11 S. ülése 1936 április 1-én, szerdán. az idegenforgalmi ügyeket, igyekszem a lehe­tőségek határai között az idegenforgalmat vi­zumdíjkedvezményekkel támogatni. (Eckhardt Tibor: Helyes, de Amerika felé is!) Amerika felé is megadtam ezt s a viszonosság valószí­nűleg meg lesz, Anglia számára is megadtam. Itt említem meg azt a két és félmillió pen­gős hitelkeretet, amelyet az Oti.- és Mabi.­pénzekből biztosítottunk a balatoni és egyéb szállodák átépítésére és modernizálására, (Zaj a szélspbaloldalon.— Peyer Károly: Jó kis be­fektetés, mondhatom!) amely befektetést az igen t. ellenzék némely tagjai perhorreszkál­nak. (Mozgás.) Áttérek . külkereskedelmi politikámra. (Halljuk! Halljuk!) Külkereskedelmi politi­kánkról múlt évi expozémban azt mondottam, hogy igyekszik a viszonyokhoz, a kényszerű­ségekhez alkalmazkodva ezekből az adottsá­gokból az -ország helyesen _ felfogott érdekei szempontjából elérhető legjobb eredményekel kikovácsolni. Ma sem mondhatok mást. A kér­dés súlypontja ma is azon van, hogy a kény­szerűségeket és adottságokat felismerjük, hogy erőinket ne pazaroljuk illúziók kergetésére, hogy alkalmazkodásunk csak odáig menjen, amin túl az áldozatok és eredmények mérlege már felbillenne^ és főleg hogy az áldozatok ós eredmények értékelése ne történjék egyes ter­melési ágak, hivatások, vagy társadalmi réte­gek egyoldalú mértékével, hanem a kompro­misszum mérővesszőjével, amelyet a szemben­álló érdekek összeütközéséből a felelősséget vi­selőknek kell kialakítaniuk, lelkiismeretük, tudásuk és intuíciójuk mélységéből. Azt is csupán ismételhetem, amiben epi­grammatikusan foglaltam össze a jó magyar külkereskedelmi politika kritériumait. Ezek: rugalmasság az eszközökben és stabilitás a' helyesen megválasztott célokban. Hogyan alkalmaztuk ezeket az elveket! Ügy, hogy tevékenységünk egyik legfőbb pil­lére változatlanul a római paktum volt es a részletekben azt megvalósító megegyezések Olaszországgal és Ausztriával. Egyben azon­ban nagy gonddal folytattuk azoknak a kap­csolatoknak kiépítését gazdasági téren, ame lyek már az előző évben a német birodalom­mal való árucserénknek (Helyeslés jobbfelöl.) akkora fellendülést biztosítottak. E munkánk eredménye mutatkozik abban, hogy Német­ország első helyre került a külkereskedel­münkben részesülő államok sorában. (Gr. Pálffy-Daun József: Heil Hitler!) Ha megint epigrammatikusan akarom az eredményeket összefoglalni, akkor röviden azt mondhatom, hogy míg a gabonaértékesítés kérdését — min­den ellenkező kritika ellenére — lényegileg a római paktum oldotta meg, addig a mezőgaz­dasági termelés és értékesítés másik nagy komplexumát, állattenyésztésünket főleg a német megállapodások segítségével juttattuk konszolidált állapotba. (Helyeslés jobbfelől.) Jellemző, hogy összes exportunkból 56%, ösz­szes importunkból pedig 50% esik ezzel a há­rom országgal 'kapcsolatos forgalmunkra, amelyek mellett azonban nem feledkeztünk meg a többi szomszédos, illetve devizaszerző távolabbi piacunkról sem. Még sok mondanivalóm van (Halljuk! Halljuk!) és ezért a külkereskedelem statisz­tikai adatait, amelyek rendkívül érdekesek, mellőzöm és csak egy adatot emelek ki, ame­lyet egy szemrehányással szemben kell alá­húznom. Azt mondják tudniillik, hogy nagyon szép sikereket érünk el, de annak árnyoldala, hogy látcsöveket, fényképezőgépeket és min­denféle készárukat kell vásárolnunk. (Peyer Károly: Színes ceruzát! — vitéz br. Roszner István: Az a baj, hogy nincsenek ott elvtár­sak! — Zaj. — Elnök csenget. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A jó­zan számadatok világánál a dolog a követ­kezőképpen alakul. (Halljuk! Halljuk!) Ha 1932-vel hasonlítom össze, akkor összes ipari behozatalunk nyersanyagrésze 28%-ról 34%-ra emelkedik — ami rendkívül örvendetes — és készáruimportunk 1932-vel szemben 35%-ról 31%-ra csökkent. Nagyon örülök, hogy ezt a legendát ezzel sikerült eloszlatnom. (Egy hang balfelől: De most megfordult!) Kérem, én jós­lásra nem vagyok hajlandó. (Derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Kereskedelempolitikai téren a helyzet, saj­nos, a lefolyt évben és jelenleg is a rendkívüli viszonyok jellegét viseli magán. Sajnos, még nem következett be a hatósági beavatkozások lebontásának ideje, és. így az elrendezésnek, kontingensfelosztásoknak, szindifcalizálásoknak senkit ki nem elégítő feladatát kénytelenség­ből tovább kell vállalnunk. De azzal a nyu­godt tudattal tekinthetünk vissza a megtett útra, hogy nemcsak elgondolásunk volt helyes, nemcsak szándékunk volt jó, hanem a teljesít­mény is derekas, amit egy tény önmagában is döntően bizonyít, hogy a takarmányszerzés rend­kívül súlyos gondjai ellenére, amire még vissza­térek majd, nyersanyagellátásunkat kielégí­tőbben sikerült biztosítanunk, mint az előző évben. Ezért bátran mondhatom, hogy a gaz­dasági válság enyhülésében igen nagy r része van a mi kereskedelmi politikánk eredményes­ségének. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezentúl is nem a szenzációs fordulatokat je­lenté akciótól kell várnunk a további hala­dást és megerősödést, hanem -a csendes, türel­mes és óvatos részletmunkától, amelyet fele­lősségérzés, hozzáértés, körültekintés és az a mélységes meggyőződés vezet, hogy az ország boldogulásának ma ez az útja. (Ügy van! a jobboldalon.) Befejezésül rátérek valuta- és hitéipoliti­kánkra. (Halljuk! Halljuk!) Egészséges pénz­ügyi és gazdasági politika csak egészséges pénzen épülhet fel. A pénz vásárlóerejének megvédelmezése tehát a jövőben is változat­lan alapcélkitűzése kell hogy legyen a kor­mánynak. (Helyeslés.) Ez két lényeges előfel­tétel megvalósítását igényli, úgymint egyen­súlyi helyzetet egyfelől a külföldi fizetési for­galomban és egyensúlyi helyzetet másfelől "a heföldi pénz- és hitelviszonyok terén. Ami a külfölddel való fizetési forgalmat illeti, ebben 1931 nyara óta — sajnos — kény­szereszközökkel, a devizaforgalom ellenőrzésé­vel és ezzel kapcsolatos intézkedésekkel va­gyunk kénytelenek az egyensúlyi helyzetet fenntartani. Ezek a korlátozások mindenkire súlyos terheket jelentenek, jelentékeny ener­giákat kötnek le improduktív célokra és bé­nítják a gazdasági élet menetét. Ezért a kor­mány a Nemzeti Bankkal egyetértésben "min­den eszközt igyekezett felhasználni, hogy ezek­nek az elkerülhetetlen korlátozásoknak terhét enyhítse, hogy devizagazdálkodási rendszerünk minél simábban és minél egyszerűbben, funk; cionáló legyen. Törekedtünk továbbá alakítani devizagaz­dálkodási rendszerünket olymódon, hogy kény­szereszközeik nélkül tudjuk . kiegyensúlyozni

Next

/
Thumbnails
Contents