Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

218 Àz országgyűlés képviselőházának 124* ülése 19S6 május 6-án, szerdán. Concha Győző úgy emlékezik meg, hogy az lényegében nem más, mint a szabadság. Az erkölcsi jólét tehát, amit az állami élet adhat, lényegében a szabadság. A szabadság az a légkör, amelyben minden más hasznos és jó kiterebélyesedik, a szabadság az a légkör, amelyben az erőteljes, bátor, független, gerinces, harcra kész, tettrevágyó emberek felnőnek, ezzel szemben a szolgaság az, amely puhányokat, gyávákat, alakoskodókat, kétszínűsködőket, értéktelen embereket termel. Kétségtelen, hogy a szabadság nagyjelentőségű erkölcsi tőke, amelynek az istápolását, úgylátszik, a nemzeti munkaterv első pontjában a kormányzat is magáévá tette. Hogy nem tévedek, annak kétségtelen jele a hetedik pont, amely azt mondja, hogy: »Az egyéni szabadság elvének a teljes érvényesülésére törekszünk.« (Farkas István: Egészen liberális álláspont!) A nemzeti munkaterv is tehát a teljes egyéni szabadság érvényesítése alapján áll. Ez helyes is, bölcs is, okos is, mint ahogyan az az egész 95 pont. Nézzük azonban meg, hogyan néz ki a gyakorlatban a helyzet? A gyakorlatban ke servesen és szomorúan néz ki az egyéni szabadságnak ez a kilátásba helyezett teljes érvényesülése. Köztudott dolog, hogy már azt is vizsgálják, hogy ki milyen újságot olvas; a tisztviselőember a vidéki városban nem mer ellenzéki lapra előfizetni, mert azt mondja: ellenőrzik, nyilvántartják. Csak számonként meri esténként megvenni a trafikban. Az emberek kartotékozva vannak, nyilván vannak tartva és ezért nem mernek Őszinték lenni és csak súgva és csak a legbizalmasabb társaságban merik megmondani nézetüket, véleményüket olyan kérdésekről, amelyek esetleg az egész közt érdeklik. Nem tagadható, — hiszen ezt mindannyian tudjuk — hogy soha még olyan nagy félelem nem ülte meg a közéletet, mint éppen most. Hol van itt az egyéni szabadságnak a kiteljesülése, amikor az emberek rettegnek, amikor az emberek nem tudják, hogy honnan, mi fog lecsapni a fejükre? A nemzeti munkaterv 8. szakasza szintén a szabadsággal kapcsolatosan az egyesülési és a gyülekezési jogról, a 9. szakasz pedig a sajtópolitikáról beszél. _ A gyülekezési jogra vonatkozólag azt mondja, hogy annak a nemzeti erők hatványozását kell szolgálnia. De hogy mi az a nemzeti erő, ezt már nem mondja meg. Erre mindannyiunknak megvan a maga érzése és elgondolása. A gyakorlatban ez a nemzeti erő a nemzeti egység pártját jelenti. Azt mondja a munkaterv: »A sajtópolitikában a sajtószabadság fenntartása addig a határig, ameddig a nemzet érdeke megkívánja, amíg a nemzet érdekébe nem ütközik.« Ez nem egy ütköző pont, mert magam is szívesen elfogadok minden olyat, ami a nemzet érdekébe nem ütközik. Ki akar a nemzeti érdekbe ütközni! Mégis csak veszedelmes dolog, t. Ház, hogy nap-nap mellett halljuk, hogy megfenyegetik a sajtót, jön a sajtóreform, majd megcsavarjuk, megszorítjuk a sajtót. Nem értem, hogyan jöhetnek ezek a fenyegetések összhangba a nemzeti munkaterv 9. pontjával? (Felkiáltások balfelől: Adócsavar, sajtócsavar, mindenféle csavar!) Itt hirdetjük a sajtószabadságot, ugyanakkor azonban azon törjük a fejünket, hogy a sajtót hogyan kellene megrendszabályozni, és azt a gyönyörű gondolatot, amely 1848-ban valóságba szökkent, valamiképpen a kriptába akarják szorítani. (Egy hang a jobboldalon: Jó hely az a kripta!) El kell azonban ismernünk azt a bátorságot, amellyel a magyar sajtó ezeket a fenyegetéseket tűri. A magyar sajtó nem ijed meg, tovább végzi a maga nemes és magas hivatását ugyanabban a szellemben, mint a dicső ősök. T. Ház! Ha az a magyar sajtó a nemzet érdeke ellen vétkezik, akkor nincs- tisztességes magyar ember, aki kifogást emelne az ellen, hogy a legszigorúbban járjanak el ellene, állítsák bíróság elé, vonassák le az összes létező konzekvenciákat, a sajtónak a szabadságát azonban megtörni, t. Képviselőház, ez a legsúlyosabb merénylet volna a magyar alkotmány ellen, mert a magyar alkotmány és a szabad sajtó egymástól elválaszthatatlan két tényező, az egyik a másik nélkül szinte elképzelhetetlen, (vitéz Csiesery-Rónay István: Már megint védi az alkotmányt!) T. Képviselőház! Azt méltóztatik az egyik t. képviselőtársamnak mondani, hogy megint az alkotmányt védem, (vitéz Csicsery-Rónay István: Már megint védi az alkotmányt! Nem kell azt védeni!) Van okunk rá védeni, t. képviselőtársam; méltóztassék elhinni, hogy ez nemcsak olyan falrafestett, ördög, amikor az alkotmány védelméről beszélünk. A miniszterelnök úr állandóan az alkotmányra hivatkozik, ő azt mondja, hogy az alkotmány talbu, azt nem hántja. — Ez egy írás; de hiszen az egész idő alatt arról beszélek, ihogy az írás meg a valóság két különböző dolog, hiszen ha az írásról, erről a munkatervről van szó, akkor nem is lehetünk ellenzékiek, sajnos azonban az írás és a tény nines összhangban, egymással ellentétben áll. (vitéz Csicsery-Rónay István: Nem stimmel a dolog!) Ami már most az alkotmány elleni veszedelmeiket illeti, hát e tekintetben sem egészen alaptalan az aggályunk. Eltekintve attól, hogy egyes képviselőtársaink, akik éppen a jobboldalihoz tartoznak, már nyilvános gyűléseken is sok-sokezer ember előtt tettek nagyhangú kijelentéseket, amelyekben a diktatúra fontosságát és eljövetelének szükségességét hirdették, van itt azonlban a kezemiben egy kis füzet és ez a kis füzet mindennél döntőbb bizonyíték, ez a kis füzet igazolja azt, (vitéz Csicsery-Rónay István: Mi az a füzet?) hogy nem falrafestett ördögöt látunk mi. hanem tényleg reális veszedelmekkel számolunk, (vitéz Csicsery-Rónay István: Milyen füzet ez?) amikor szavunkat az alkotmányvédelem érdekében emeljük fel. Ennek a kis füzetnek az a címe, — bizonyára vannak, akik még nem olvasták — hogy: »Nemzetirányítás«. Ezt a könyvet Béldi Béla igen t. képviselőtársunk írta, aki a Nemzeti Egység Pártjának propaganda-vezetője, tehát hangsúlyozottan ki kell emelni, hogy nem egy szürke képviselő, aki a saját gusztusa szerint elképzel valamit, amire azt mondja az ember, nem számít, amit mond, — hanem a kormányzópárt propagandafőnöke, (Felkiáltások a jobboldalon: Volt, volt!) akinek tehát az a feladata, hogy az egész országiban vezesse a propagandát, aki tehát nem egészen jelentéktelen. {Felkiáltások a> jobboldalon: Csak volt! — Klein Antal: Elcsapták?) Hát ehhez gratulálok a pártnak, hogy csak volt. (Derültség.) Az azonban kétségtelen, t t. Képviselőház, hogy ebben a »Nemzetirányítás« című könyvben olyan dolgok foglaltatnak, amelyek teljesen megértetik azt, hogy a t. kormányzópárt elcsapta a propaganda-főnökét. (Elénk derültség.) De azt is meg lehet érteni, ha bennünk