Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának m. ülése 1986 május 6-án, szerdán. 209 itt van. En azért mondom el mindezeket, mert nézetem szerint el kell hangzania a magyar országgyűlés házában annak, hogy a miniszterelnök úr a hadsereg felszerelése és fejlesztése szempontjából igen nagy teljesítményeket végzett (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Aki ezen a gyakorlaton résztvett s aki elfogulatlanul nézte a gyakorlatokat s honvédségünk teljesítményét, felszerelését, külsejét és fegyelmét, annak el kell ismernie, hogy ezen a téren igen sok történik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem t. képviselőtársaim valamennyien egyetértenek velem alhban, hogy nekünk a magyar királyi honvédségnek ezért a teljesítményért a legnagyobb tisztelettel, szeretettel kell adóznunk és dicséretünknek kell kifejezést adnunk. (Taps.) Egyben köszönetet kell mondanom a honvédség tisztikarának, altisztikarának és legénységének a régi magyar erények továbbplántálásáért és csak arra kérhetjük őket, hogy ugyanolyan buzgalommal, kitartással, önfeláldozással és lelkesedéssel teljesítsék kötelességüket továbbra is, mint ahogy eddig tették. (Élénk helyeslés.) A honvédelmi miniszter urat pedig arra kérem, hogy éppen ezekre a nagygyakorlatokra, illetőleg ezeknek a költségeire — minthogy hosszú ideig nem volt erre tétel — a költségvetésben a jövőben megfelelő Összeget állítson be, meirt a magyar képviselőházi ezt mindig meg fogja szavazni. (Ügy van! Ügy van! T. Ház! Visszatérek oda, ahonnan beszédem elején kiindultam, hogy vájjon helyes-e a költségvetés és hogy az adott viszonyokat mérlegelve alkalmas-e arra, hogy íbiár lassan is, de tovább haladjunk a fejlődós útján és hogy a kormány, mely ennek a költségvetésnek végrehajtására van hivatva, úgy vezeti-e az ország ügyeit, ahogy az kül- és belpolitikai szempontokból a mai nehéz időkben a leghelyesebb. Miután arra a meggyőződésre jutottam, hogy igen, tekintet nélkül pártállásomra, minden kötöttség és kényszer nélkül kizárólag azon meggyőződésem alapján, hogy a kormány a legjobb tudása szerint csak az ország javát tartja szem előtt, s önzetlenül így fogja a költségvetés tételeit felhasználni, azzal a kéréssel, hogy a felsorolásom keretében felhozott nézőpontokat és kéréseket tegye mérlegelés tárgyává s amennyire lehetséges, vegye azokat figyelembe, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és Japs a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Kiesz Ádám! Elnök: Eiesz Ádám képviselő urat illeti in a szo Riesz Ádám: T. Képviselőház! A kormány ~ Ház elé terjesztette az 1936/37. évi költségvetést. Már több képviselőtársam hozzászólt a költségvetéshez, ki mellette, ki ellene, kérem, méltóztassék megengedni, hogy én is elmondhassam véleményemet és kritikámat erről a költségvetésről. Ha az ember a költségvetést végiglapozza, nagy sajnálattal, szomorú szívvel kell megállapítania, hogy a mostani költségvetés az előbbi költségvetésekkel Összehasonlítva, alig mutat változást a kisemberek s a gazdatársadalom terhei tekintetében, mert úgyszólván semmivel sem csökkentek az adóterhek. Röviden, ha a költségvetés végösszegét nézzük, azt kell mondanunk, hogy ez a költségvetés a réginek a másolata. A kisemberek, a kisiparosok, a kisgazdák s a napszámosok százezrei KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ahg-ahg tudnak majdi kenyérszükségletükről es ruházkodásukról gondoskodni, s a rájuk kirótt adóterhet alig lesznek képesek megfelelően teljesíteni. Az ország lakosságának nagyrésze azt gondolta, sőt komolyan azt remélte, hogy a kormány még a költségvetés beterjesztése előtt komoly és igazságos adóreformot fog a Ház elé hozni és ennek szellemében és igazságosabb elosztás mellett fogja az adót az adófizető polgároktól megkövetelni. Erre nagy szükség lett volna, mert az adók nagyon igazságtalanul vannak kivetve. Hiszen látjuk azt, hogy az adók legnagyobb része, sajnos, még ma is a kisemberek vállain nyugszik. Ez ellen a lehetetlenség ellen már boldogult Gaal Gaszton is többször felszólalt itt a Házban, később Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk is figyelmeztette rá a kormányt, hogy nyúljanak már egyszer ehhez a kérdéshez, mert akármilyen adókivetésen néz is végig, akármilyen adónemet tanulmányoz is az ember, mindig arra az eredményre jut, — mint az előbb is mondottam — hogy a kisemberek vállain nyugszik a legnagyobb teher. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Minthogy a különféle közterhek és a különben is megnövekedett termelési költségek a gazdasági életet úgyszólván lehetetlenné teszik, múlhatatlanul szükséges egész gazdasági rendszerünknek olyan reformja, amelynek következtében a közterhek a különböző társadalmi osztályok, rétegek között azok teherviselőképességével igazságos arányban oszlanak meg. E tekintetben első helyen áll a földadó és az arra nehezedő különféle járulékos adók, amelyeket túlnyomórészben a földnek kell viselnie. A földadó, mint merev hozadéki adó, nemcsak attól független, hogy a gazda hogyan tud gazdálkodni, hanem a gazda személyén kívül álló okokból előálló jövedelemcsökkentésre sincsen tekintettel. Ennek a merevségnek -megszüntetése érdekében a földadókataszter felülvizsgálata és helyesbítése lenne az első teendő, mert az. egész földadórendszer felépítése még a régi alapon, körülbelül 20 aranykoronás búzaárakhoz és ezzel arányban álló termény- és állatárakhoz formált kataszteri tiszta jövedelmen nyugszik, vagyis újabban körülbelül 30 pengős búzaárra van felépítve. Ez a kulcs a megváltozott viszonyok miatt a föld mai hozadékát nem tükrözi vissza. De felülvizsgálatra szorul a földadókataszter abból a szempontból is, mert az egyes termelési ágak viszonylagos jövedelmezősége, mint például a szőlőbirtokok jövedelmezősége, lényegesen alászállott. Ugyancsak helyesbítésre szorulnak az elemi csapások által okozott károsodások figyelembevételének mai szabályai is. A jelenlegi földadótörvények elismerik, hogy a szélsőséges időjárás és az elemi csapások lényegesen befolyásolják a gazdálkodás jövedelmezőségét és ezeknek a körülményeknek figyelembevételével bizonyos lehetőséget nyújtanak az adózásnál a kímélet gyakorlására, de ezek a szabályok túl merevek és nem kielégítőek. így például nem adnak lehetőséget adóelengedésre vagy adómérséklésre a tavaszi fagy, a tavaszi szárazság esetében, annál az indokolásnál fogva, amely szerint a kárt szenvedett terület az év folyamán másodszor is bevethető. Maga a kármegállapítási eljárás is nehézkes. A becsülő bizottságok időbeosztásától függ, hogy valamelyik kárt elismernek-e, vagy nem. A kisgazdák bejelentésének tudomásulvételét SO