Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-118
Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1936 április 1-én, szerdán. 11 Más szellemmel meg lehetne oldani! — Zaj. — Elnök csenget.) A szellem is és a hozzáértés is megfelelő. Rendkívül nagy súlyt helyezek Eckhardt igen t. barátom véleményére, de a svájci szövetségi vasutak vezérigazgatójának a véleményére — ne vegye rossz néven — még nagyobb súlyt helyezek, aki amikor eltávozott Magyarországról, azt kérte, hogy az itt tapasztaltakat otthon felhasználhassa, mert mi viszonyaink nyomorúsága és kényszere mellett is már sokkal többet tudunk, mint számtalan nagy állam. Ez az igazság. (Eckhardt Tibor: Nyugdíjrendszerünk beteg!) Nagyon hálás leszek, ha együtt meg tudjuk gyógyítani. Itt van azután a helyiérdekű vasutak megváltása. (Folytonos zaj.) A pénzügyi tárca nemcsak a közbeszólások bevételéből, hanem a kiadások felsorolásából is áll, méltóztassék tehát megengedni, hogy nyugodtan folytathassam beszédemet. (Derültség.) A helyiérdekű vasutak súlyos problémája a közelmúltban megoldást nyert olyan módon, hogy az érdekeltek nagy áldozatával, az 1931-ben 9*4 millió r pengőben túlmagasan megállapított megváltási évjáradékot 5 millió pengőre sikerült leszállítani. (Éljenzés.) A Máv. deficitje tulajdonképpen a legkiadósabb része az államháztartás deficitjének, de figyelembe kell venni, hogy közgazdasági feladatai is vannak. A Máv. különösen a mezőgazdaságnak és kisebb részben az iparnak, az egyes cikkek tarifáinál engedményeket ad, melyeknek értékét a hozzáértők közel 20 millió pengőre becsülik. A kereskedelemügyij miniszter úr közlekedéspolitikai célkitűzése a további racionalizálás, a forgalom fejlesztése és az az alapelv, hogy az összes közlekedési eszközök versenyét harmonikus együttműködéssel kell ^ kiegyenlíteni, hogy minél nagyobb készültséggel álljanak a termelés és az értékesítés rendelkezéj sere. Ezt óhajtjuk előmozdítani 5'9 millió pengő beruházással a Máv. költségvetésén belül és azzal az 5 millióval, amelyet^ külön adunk az általam már ismertetett beruházási törvény alapján. A posta forgalma 6%-kal emelkedett, a telefonelőfizetők száma pedig a belépési díjaknak 2 év előtti nagy leszállítása óta nettó 18.560-nal emelkedett. (Propper Sándor: Az alapdíjakat le kell szállítani!) Ennek folytán távbesziélőlhá'lózatunk fejlesztésére a felújítási és beruházási kiadásainkat emelni kellett, melyek azonban csak hosszabb idő múlva fognak megtérülni s ezért a posta feleslege 7*4 millió pengőről 4'8 millió pengőre csökkent, és ez kevés reményt nyújt arra, hogy az alapdíjat eltörölni lehetne. (Propper Sándor: Elég baj!) Súlyos gondunk a Mftr. helyzetének szanálása. Ennek a szanálásnak a részei: az üzem kiadásainak lényeges csökkentése, tartozásainak rendezése a kamatteher leszállításával és a technikai rekonstrukció. Erre az utóbbira szerepel 1 millió pengő az ismertett beruházási javaslatban. (Peyer Károly: Az egész nyugdíjteher elveszett! — Derültség.) Ha a nyugdíjteher elveszett volna, már egészen más helyzet állana fenn. (Elénk derültség.) A Duna—tengerhajózás,. amelyet az 1934. évben indítottunk meg, teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A^ Duna—tengerhajózás céljaira a jövőben már hárocm speciális hajó fog rendelkezésre állni. A budapesti vámmentes kikötő forgalma évről-évre fejlődik. f Alig készült el a tavaly épített új tárház, máris bővítésre ^5©$H1I amire Az 300.000 pengőt irányoztunk elő. (Horváth Zoltán: Milyen jó nekünk!) A nemzetközi tranaitókereskedelem terén pozíciónk megerősítésére a kikötő keretében a legrövidebb időn belül punto franco-t létesítünk. A légi közlekedés terén korszerűbb gépekkel igyekszünk beleilleszkedni a nemzetközi forgalomba és azzal való kapcsolatainkat az említett budaörsi repülőtér létesítésével erősítjük. Az útügyek tekintetében változatlanul az a nézetem, hogy a feladatok sorrendje a következő: először a már meglevő utak javítása és karbantartása, másodszor: bekötő utak építése (Ügy van! Ügy van!) és harmadszor: nagy elsőrendű utak építése. (Helyeslés a jobboldalon.) Az elsőrendű utak építéséről a beruházási törvényjavaslattal kapcsolatban már részletesen megemlékeztem. Ami a karbantartást illeti, az erre a célra szereplő összeg az 1933/34. költségvetési évben 1,600.000 pengő volt s ezt fokozatosan emeltük, most megint egy félmillióval, úgyhogy ebben a költségvetésben már 4 millió pengőt tesz ki ez az összeg, amely ugyan még mindig nem elég, de hasonlíthatatlanul erősen javult helyzetet tüntet fel az évek óta fennállóval ízemben. \ falusi gazdasági életre — ezt közülünk a legtöbben tapasztalatból húzhatják alá és erősíthetik meg — döntő jelentőségű a bekötő utak építése. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Ezért a vármegyei útalapoknak régebbi követelései keretében most 1 millió pengőt bocsátunk rendelkezésre, amely kiegészítve a vármegyei útalapok és községek hozzájárulásával, ismét sok munkaalkalmat jelentő, többéves programmunkat előbbre vivő akciót képvisel. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag csak egy nagyon beszédes számot mondjak, amely annyira kedvező, hogy szinte hihetetlennek tűnik fel. A legutóbbi három és fél évben nem kevesebb, mint 302 kö'zság jutott összesen több, mint 1600 kilométert kitevő köves bekötő úthoz, (Taps és éljenzés a jobboldalon és a középen.) nem is említve azt, hogy több mint ezer kilométer salakból készült bekötő út épült. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az idegenforgalom az egységesítése céljából legutóbb életrehívott Országos Idegenforgalmi Hivatal irányítása mellett a két és fél év előtt erre a célra szerzett és összpontosított most már igen tekintélyes anyagi eszközökkel annak a több éves szerves programúinak az alapján, amelyet még én állapítottam meg, rendkívül örvendetesen fejlődik. Igen érdekes számadataim vannak errevonatkozólag, de nem akarom a t. Ház türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a számadatok azt mutatják, hogy — abszolúte is — hasonlíthatatlanul több idegen volt itt tavaly, mint bármely évben azelőtt és az itt eltöltött éjjelek száma, vagyis a kvalitatív idegenforgalom is emelkedett. Ebbe a fellendülésbe belekapcsolódik a vidék is, vagyis ez egy emanáló jelenség, amennyiben nemcsak a fővárost, — amely az idegenforgalomnak mindig pillére marad és kell is, hogy maradjon — hanem a vidéket is táplálja az idegenforgalom. Lehet, hogy elfogult vagyok ebben a tekintetben, mert különös szeretet vezet ez irányban, (Eckhardt Tibor: Ez hasznos elfogultság!) de az idegenforgalom fejlődése határozottan rendkívül szép képet mutat és én most, hogy közvetlenül nem vezethetem Y Ci lést Köhyvté r 2*
