Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának Itk* ülése 1936 május 6-án, szerdán. 207 gyobb szamu vedonót kiképeztetni és a tanyateruleteket mindenhol védőnőkkel ellátni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) A tuberkulózis elleni védekezés tekintetében, tudomásom szerint, már erősen előrehaladott tárgyalások folynak. Ez a kérdés a közeli megvalósítás stádiumában van és pedig úgy tudom, hogy a gyakorlati megvalósítást illetőleg iskolaszanatóriumok és a szegények részére üdülőcsarnokok létesítését tervezik. Ami a tuberkulózis elleni védekezést különösen a tanyaterületen illeti, e tekintetben felhivom a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy vájjon a tuberkulózis-gyanús vagy egyáltalában gyenge testalkatú égj gyenge fejlődésű gyermekek testi erejét állandó étkeztetéssel nem lehetne-e annyira fejleszteni, hogy egyáltalában ne legyen szükség iskolaszanatóriumok felállítására, mert megítélésem szerint a tanyaterületen ezek felállítása majdnem keresztülvihetetlen. Az erő&ebb étkeztetés a legjobb eszköz a még ki nem fejlődött tuberkulózis ellen, ez az eljárás egyszerű, sokkal olcsóbb és a tanyaterületen jobban keresztülvihető. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Különösen felhívom a belügyminiszter úr figyelmét a Stefánia Szövetségnek a tanyaterületen kifejtett igen áldásos működésére, a szövetség azonban éppen a nagy területek miatt s a lakosság elszórt mivolta miatt nagy nehézségekkel küzd és ezért a Stefánia Szövetséget különösen nagy segítségben kell részegíteni. Azt hiszem, az igen t. Ház minden egyes tagja teljes mértékben egyetért velem akkor, amikor a magyar királyi államrendőrségről a legnagyobb elismerés hangján emlékezem meg. (Ügy van! Úgy van!) A mi rendőrségünk magatartása mindenkor fegyelmezett, tisztelettudóan szigorú és tekintélytartó. Ezt nemcsak mi látjuk, ezt latsak a külföldiek is, akik a mi rendőrségünk iránt minden egyes alkalommal nagy tisztelettel és elismeréssel vannak s ennek kifejezést is adnak, különösen azóta, amióta a rendőrlegénység igen tekintélyes része idegen nyelveket sajátított el. A rendőrség a maga szolgálatát mindenkor imponáló kötelességtudással és kedvvel látja el. Azt hiszem, ugyanezt állapíthatjuk meg a detektívtestületről is, amely különösen az utóbbi időben nem egy nagy, világraszóló bűnügyet, vagy olyanokat, amelyeknek legalább is kalföldi kapcsolatai voltak, imponáló gyorsasággal és módon derített fel. Csak gratulálhatunk a belügyminiszter úrnak, hogy ilyen rendőrsége van, a rendőrséggel szemben pedig igazán csak örömünknek és köszönetünknek adhatunk kifejezést. A rendőrséget illetően azonban, azt hiszeni, a belügyminiszter úr maga is érzi, — én közvetlen tapasztalatból mondhatom ezt — hogy a rendőrlegénység kevés, kevés különösen a nagyterületű városokban és különösen ott, ahol a város egyúttal egy nagy tanyaterület is. (Gr. Festetics Domonkos: A csendőrlegénység is kevés!) Ha csak azt nézem, hogy Szeged városában, amely 142.000 kat. hold területű és egy 42 kilométer átmérőjű körben terjedi el a város központjától, 20 tisztnek és 206 főnyi őrszemélyzetnek kell ellátnia * a szolgálatot, akkor azt mondhatom, hogy ez éppen csak hogy valamivel több, mint a semmi. Lopások, veszekedések vannak ott napirenden a nélkül, hogy kilométeres távolságban rendőrnek még csak nyoma is volna. Sűrűbb és jobb járőrmenetezésre van szükség, lehetőleg lovasrendőrökkel és tekintette] arra, hogy most ott vezet át az új transzkontinentális út, motorkerékpáros szolgálattal. Kérem is a belügyminiszter urat, hogy lehetőleg legalább 25%-kai, 10 lóval és 3 motorkerékpárral emelje fel a rendőrség létszámát. Ugyancsak szükségesnek mutatkozik a nagyvárosokban riadóautók beszerzése. Erre is kérem a belügyminiszter urat és azt hiszem, hogy ezt a költséget mindenki szívesen meg fogja szavazni. A- paprikakérdésről is szeretnék itt szólni, amely most igen aktuális és amely — méltóztassanak elhinni — egy termelőréteget igen erősen érint. (Rassay Károly: Nem kell a monopólium senkinek!) Szeged és Kalocsa vidéke zárolt terület, ahol a papritkatermelőknek egyegy szövetkezete alakult. (Rassay Károly: Amióta zárolva vannak, többet termelnek, mint azelőtt?) Az értékesítés megszervezése most van előkészítés alatt és ahogyan én látom, ez a kérdés meglehetősen ki van élezve. Az a nagy kérdés itt, hogy vájjon megcsinálják-e az értékesítési szervet, vagy nem. Itt a földmívelésügyi miniszter úrhoz egy kérésem van és pedig a termelőknek az a kérése, hogy az értékesítési szervezetet csak abban az esetben csinálják meg, ha ezt tényleg a termelők többsége kívánja. Különben a földmívelésügyi miniszter úrnak is ez az álláspontja. Itt megtörtént a meghallgatása, illetőleg megszavaztatása a termelőknek, de akként, hogy minden 10—12 termelő képviseletében egy ember szavazott, ami nem adja vissza a tényleges hangulatot. A kérés e tekintetben az, hogy szavaztassák meg ebben a kérdésben a termelők mindegyikét, akik egy szövetkezetben vannak tömörülve, hiszen ezek meghallgatásának nincs semmiféle akadálya. A másik kérés pedig az, hogyha tényleg létrejön ez

r a termelési szövetkezet, akkor a paprika árát mindig úgy állapítsák meg, hogy a termelő minimális megélhetése biztosítva legyen. Nézetem szerint azonban elhibázott dolog volna, ha ezt a szövetkezetet csak azért és úgy csinálnák meg, hogy egyes, már előre kiszemelt urak jussanak ebben a szövetkezetben busás haszonhoz, vagy pedig nagyfizetésű álláshoz. (Helyeslés balfelől.) Éppen ezért azt kérem a miniszter úrtól, méltóztassék már a szövetkezet megalapítása előtt kijelenteni, hogy ebben a szövetkezetben néhány dolgozó tisztviselőn kívül, akik tényleg a szövetkezet ügyeit irányítják, semmi másféle tisztséget nem fognak anyagiakkal dotálni, (Elénk helyeslés.) tehát sem, az elnöki, sem az igazazgatói állást, sem az igazgatósági tagságot nem fogják fizetéssel rendszeresíteni ebben a szövetkezetben. Azt hiszem, hogyha ezt a kérdést így kezelik^ ha már eleve megmondják ezt, akkor az egész értékesítési szervezet másként fog festeni. (Rassay Károly: Akkor kevesebb lesz az érdeklődés!) Nem lesz kevesebb az érdeklődés, t. képviselőtársam, de egyesek, akik ma erősen érdeklődnek ez iránt a kérdés iránt, talán vissza fognak vonulni. (Rassay Károly: A hagymánál is így kellene!) Az oktatásügynél megszavaztunk az elmúlt évben egy törvényjavaslatot, amely az oktatásügyet átszervezte. Tudomásom szerint az átszervezést a legsimábban úgy hajtották végre, hogy tényleg a tanügyi oktatásnak előnyére válik, és én ennek a törvénynek jelentő-