Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

206 Az országgyűlés képviselőházának 124. ülése 1936 május 6-án, szerdán. zárszámadásiban, hogyan van elleplezve!) Az újság legfőbb célja nézetem szerint a hírszolgálat, de e mellett az újság rendeltetése az is, hogy a műveltséget fokozza, a kultúrát terjeszsze. Minél jcbban van tehát egy újság anyagilag megalapozva, minél jobban tudja tehát szerkesztőjét és munkatársait fizetni, annál magasabb nívójú lesz az az újság. Nem tudom belátni, hogy miért legyen egy újság, azért, mert vidéki, alacsonynívójú újság. Itt rá kell, hogy mutassak például arra, hogy Ausztriában a Grazer Tagespost már régidő óta igen nagyhírű és külföldön is nagy mértékben olvasott újság; vagy Németországban a Frankfurter Zeitung mindenütt ismert, nagynevű újság. Ez csak úgy lehetséges, hogy ezeknek a lapoknak az anyagi bázisuk olyan, hogy képesek olyan szerkesztőket és munkatársakat tartani, akik a lap nívóját emelik. A vidéken az a legnagyobb baj, hogy olyan alacsony díjazásuk van az újságíróknak és szerkesztőknek, hogy nem lehet tőlük megkívánni, hogy az újság nívóját emeljék, pedig Magyarországon is iparkodni kellene arra, hogy a vidéki sajtó nívóját emeljük. Meg kell tehát nyitnunk a lehetőségüket, hogy legalább is az arra érdemes újságok — nem politikai szempontból nézem az érdemességet, de a megalapozás szempontjából —, az arra érdemes lapok új jövedelmi forráshozi jussanak, mert nézetem szerint minden lap egyúttal üzleti vállalkozás is, amely üzleti vállalkozásnak számtalan kiadása van, amelyet kizárólag előfizetésből vagy az egyes lapok eladásából vagy az apróhirdetések díjaiból nem tudnak fedezni és nem tudják az újságot olyan magas nívóra emelni, amilyenre szükséges volna, Kérdem, melyek volnának azok a módok, amelyekkel a vidéki lapokat támogatni lehetne? Ilyen mód volna az állami hirdetéseknek, a Társadalombiztosító hirdetéseinek vagy a Pénzintézeti Központ hirdetéseinek a vidéki lapokban való közzététele is, mégpedig fizetés ellenében. (Rassay Károly: De mit hirdessen a Társadalombiztosító?) T. képviselőtársam, azt hiszem, ezt nem ismeri annyira, mint amennyire mi ezt a vidéken ismerjük- (Rassay Károly: Azt, hogy állami hirdetéseket hogyan kell felvenni, nem tudom, ez biztos! — Farkas István: Hogy a munkások által befizetett pénzzel tartsák el a sajtót?) Nem. Vannak olyan hirdetések, amelyeknek a közzététele kötelező. (Farkas István közbeszól. — Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem. maradjon csendben. vitéz Shvoy Kálmán: Ma is feladják ezeket a hirdetéseket a vidéki lapokba, de kötelezik őket arra, hogy tekintettel arra, hogy a hirdetés szövege közérdekű, a hirdetést ingyen hozzák. (Farkas István: Nem közérdek a sajtó korrumpálása!) A másik módozat azzal kapcsolatos, hogy az állami hivataloknak, a postának, vasútnak nyomtatványokra van szüksége. (Rassay Károly: El vannak azok már helyezve, azt nem lehet onnan elvenni!) Ezeknek a nyomtatványoknak egy részét a vidéki sajtó részére kellene juttatni akként, hogy olyan nyomdákban nyomtattatnák, amelyek egyúttal újságokat is nyomnak. Ez szintén segítséglenné a vidéki lapok számára. Ez különben ipari kérdés és az iparnak egy bizonyos decentralizációja is. Vannak bizonyos kedvezmények, amelyekkel általában a sajtót támogatják, ilyenek a forgalmiadóátalányozás, a telefonkedvezmény... (Zaj. — Horváth Zoltán: A szubvenció!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Shvoy Kálmán: Ezek a kedvezmények azonban főleg a fővárosi lapoknak kedvezménye, mert csak a fővárosi lapoknál van olyan nagy forgalom, hogy ez de facto ked; vezményt jelent, a vidéki lapok részére a mai helyzetben ez nem kedvezmény s ezért bizonyos revízióra szorul ez a támogatás. Van még egy kérdés, amely a vidéki lapok szempontjából egészen más elbírálásra szorul, ez pedig a vasúti bérletjegyek kérdése. (Rassay Károly: Ügy van!) Azt hiszem, hogy a vasúti bérletjegyek és az egyszeri utazásra szóló szabadjegyek elosztásánál a vidéki sajtó megérdemelné, hogy nagyobb mértékben vegyék figyelembe, mert hiszen természetes, hogy inkább a vidéki sajtónak áll érdekében a fővárossal összeköttetést tartani, mint a fővárosi sajtónak a vidékkel. Egy másik dolog, amit szigorúan ellenőrizni kellene, hogy ezeket a sajtóbérletjegyeket tényleg csak azok kapják, akik az újságot írják és a lapokat kiadják. (Helyeslés. — Horváth Zoltán: Ne gsef tel jenek velük!) Ebben a tekintetben igen nagy visszaélések vannak. (Gr. Festetics Domonkos: Lázító újságoktól, mint a »8 Örai Újság«, meg kell vonni! — Zaj.) Ezekkel a segítségekkel kétségtelenül fel lehetne emelni a vidéki lapok nívóját, ami pedig az én megítélésem szerint az ország érdeke. Elhangzott ismételten, — és ez köztudomású is — hogy jó közigazgatást csak helyesen irányított és szakszerűen vezetett közegészségüggyel lehet elképzelni. E tekintetben igen nagy haladás volf tapasztalható az or

: szagban az -elmúlt évben, amiért a belügyi kormányzatnak a legnagyobb elismeréssel és köszönettel tartozom. A belügyi tárca keretébe 50 újabb falusi egészségvédelmi körzet szervezését vették fel, továbbá tekintélyes összeget állítottak be a tuberkulózis elleni védekezésre is. Általában véve a belügyi költségvetés közegészségügyi része visszatükrözi, hogy itt egy több évre kidolgozott rendszeres és állandóan fejlődő, tervszerűen fejlesztendő egészségügyi berendezkedésről van szó. Nagyon nagy örömmel üdvözlöm ezt, mert ez országos szempontból igazán nagy érdek és ha ehhez hozzászólok és ,a vidék szempontjából egy pár kérést terjesztek a belügyminiszter úr elé, akkor, azt hiszem, ezzel csak előbbre viszem a kérdést. Maga a belügyminiszter úr az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat parlamenti tárgyalásánál kijelentette, hogy Szeged egészségügye az egész országban a legsiralmasabb. Ha ez így van, miután a város maga nehéz anyagi helyzeténél fogva ezen nem tud egyedül segíteni, ennek a szomorú megállapításnak és ennek- a fontos kijelentésnek kell, hogy következménye is legyen és a belügyminiszter úrnak gondolkoznia kell azon, hogy^ ezen mikép tud segíteni. Azzal teljes mértékben tisztában vagyok, hogy a tanyai területen az egészségügy megoldása sokkal nehezebb, mint a zárt falvakban, de azért mégis kell valamit tenni. Az eddig felállított egy egészségügyi védőkörzet igen jónak bizonyult a tanyai vidéken és ezért az a kérésem, hogy az egész tanyaterületet egészségügyi védőkörzetekkel méltóztassék ellátni. A védőnői intézmény különösen kiválóan megfelelt, ezért kérem, hogy ezt minél erélyesebben folytatni, mmel na-