Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

194 Az országgyűlés képviselőházának 1 sokkal job-ban visszaszorítani akaró nacionalista törekvések jegyében fog lefolyni. (Gr. Széchenyi György: A két túlzás harca!) Igen, a két túlzás harca. A francia választások mutatják, hogy nekem van igazam a világnézetek harcában, (vitéz Csicsery-Jtlónay István: Ez az élet! Nem túlzás!) Ebben a küzdelemben ennek ,a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, — (Zaj és mozgás.) bocsánatot kérek, ha ezt én fejteni ki — vizsgálva a magyar történelmi multat, vizsgálva az előttünk álló jövőt és az erőcsoportosulásokat, azon az oldalon kell állnia, amely a nemzeti eszmék és törekvések jegyében, de faji magunkrahagyatottságunk tudatának jegyében is az egyén oldala mellé áll és még gazdasági szabadságot korlátozó intézkedéseket is kész tenni azért, hogy a múlt évszázad liberális politikai és gazdasági felfogása végleg el ne véreztesse a kisembert és meg ne lyozza azokat a törekvéseket, -amelyek nélkül azt hiszem, ebből a világválságból kilábolni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) T. Ház! Egy pillanatra közelebb megyek a témához. Az a kérdés, hogy az állami intervene! onizmusnak ima. már a liberális gazdasági rend rovására határozottan kifejlődött iránya helyes-e és helyes-e az az irány, melyet most bátor voltam leszögezni. T. Ház! Tudom, hogy szembekerülök a liberális gazdasági rend rendkívül érdemes bajvívójával, Éber Antallal, mégis felvetem a kérdést, hogy a liberális gazdasági rend vájjon jobbain tudja-e biztosítani a termelés érdekeit és ha

( igen, vájjon a mi akaratunktól, a mi erőnktől és elszántságunktól függ-e a liberális gazdasági rend bástyafalainak megvédése? A két kérdés körül az egész világon rendkívül nagy viták folynak elsősorban ott, ahol az állami intervencionizmus váltotta fel a liberális gazdasági rendet, tehát Németországiban, Oroszországban és Olaszországban. Arról nem beszélek ebben a pillanatban, hogy ez százszázalékos alapon történt-e, vagy kisebb mértékben^ az állami, vagy a niagánkapitalizmus alapján, avagy a magántulajdon alapján-e vagy sem. Arról sem kívánok beszélni, — s ezt ajánlom az igen t. szociáldemokrata párt figyelmeibe — hogy a, demokrácia imintaországa, amelyre annyiszor méltóztatnak hivatkozni, az Egyesült Államok, természetesen a liberális szellemi értékek teljes fenntartásával, milyen erős, sőt erőszakos intézkedésekkel nyúltak bele a gazdasági életbe. T. Ház! A kérdés, 'amellyel foglalkozni kell, előtérbe van állítva és ha a gazdasági liberalizmus nagyon érdemes képviselője, Éber Antal azt állította itt tegnap, hogy azért kerültünk ilyen mélyre, mert elhagytuk a liberális gazdasági rend vágányait, akkor én szerényen ugyan, de szembeállítom vele Werner Sombártót, a híres tudóst, aki legalább ugyanilyen elhivatottsággal állítja ennek ellenkezőjét, azt mondván, hogy nem fogunk tudm elkerülni erről a 'mélypontról addig, amíg a régi, bár kitaposott, de be nem vált liberális gazdasági rend vágányát el nem. hagyjuk. T. Képviselőház! Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy az állami intervencionizmus nem újkeletű, ennek gondolata nem most pattant ki először. Az állami intervencionizmusnak ősibb története van, mint a liberalizmusnak, hiszen sokáig az intervencionizmus volt az államirezón, sőt a termelési rend is, aminthogy a tiszta liberalizmust nem is találjuk: meg soha, még a liberalizmus legklasszikusabb 24.. ülése 1936 május 6-án, szerdán. korszakában se. Hiszen Angliában például a szabadkereskedelem fogalommá válása egyidőbe esik a szakszervezetek hivatalos elismerésével, amely hivatalos elismerés annyit jelentett, hogy a liberalizmus legklasszikusabb idejében is ismertek egy szervezetet, amelynek joga és módja volt a munkafeltételekbe és a munkavállalás kérdésébe beleszólni. Itt van azután a szociálpolitika; ez a legteljesebb szakítás a laisser-passer, laisser-faire elvével. Itt van az adópolitika: ez megint csak belenyúlást jelent a gazdasági életbe. Ne méltóztasanak elfelejtkezni a túloldalon arról, hogy 20 év előtt, a világ államai négy esztendeig egyebet sem tettek, mint szövetkeztek egymás elpusztítására. Négy évig egyebet sem tettek, mint a tengerfenékre dobták azokat a javakat, melyeket egy liberális gazdasági évszázad összegyűjtött. Ez azután úgy megváltoztatta a földnek és a társadalomnak a képét, mint ahogy a harmadik f jégkorszakban a jég visszahúzódása megváltoztatta a föld geológiai térképét. A kérdés tehát az: rábízhatja-e a modern állam a ma megnyomorodott közgazdaság alanyát, az embert, a liberalizmusra, a liberalizmus képességeire, illetőleg a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeit rábízhatja-e & t liberalizmus kiegyenlítő képességeire. Az a kérdés, tétlenül nézheti-e a modern állam a kitermelt^ javak mai elosztását, a termelésnek mai tempóját és azt, hogy a termelt javak elosztását a kereslet és kínálat törvényei szabályozzák. En azt hiszem, hogy nem. Nem kell nekünk az állami intervencionizmust segítségül hívnunk, erőszakos intézkedésekkel idehoznunk, itt van már, nemcsak nálunk, hanem az egész világon és ezt nem látja be Éber Antal igen t. képviselő úr. Itt van az intervencionizmus az adópolitika révén, mert például a fázisos r forgalmi adó a legerősebb belenyúlás a gazdasági életbe; itt van a szociálpolitika révén, amely az államtól függő terhei, termelési kérdései és termelési költségei folytán az egész termelésnek lényeges tényezőjévé vált. Befutott az állami intervencionizmus dagadó vitorlákkal a vámpolitika révén is. Azután itt vannak a devizagazdálkodás lehetőségei, aminek révén hovatovább oda jutunk, hogy egész termelésünk egy büróba, a jegybankok bürójában fog koncentrálódni. Itt van azután a karteltörvény, az árelemzés, itt van a gazdaadósságok okozta helyzet, s ez mind a legszélesebb — nem tehetek róla — belenyúlás a szabad gazdasági életbe. Ez már mind megtörtént, tehát nem kell nekünk olyan ördögöket a falra festenünk, amelyek egyrészt ebben a pillanatban nincsenek, vagy pedig itt vannak, de nem is ördögök már, hanem élő valóságok. Nem okosabb-e ezeket a vadvizeket egy átgondoltabb, szisztematikusabb csatornával levezetni, hogy ezek az energiák mind termőfölddé legyenek átalakíthatók? Felfogásom szerint még a liberális gazdasági rend legelszántabb védelmezőjének is bele kell törődnie abba, hogy az állami intervencionizmus útjaira az államnak rá kell térnie, nemcsak nálunk, de mindenütt a világon, és rá kell eszmélnie arra, hogy a liberális gazdasági rend, amelynek^ lehettek egészen kiváló eredményei a múlt századokban, ezekben az időkben és az elkövetkezendő évtizedekben nem járható út, nemcsak Magyarország, de egyik középeurópai állam számára sem. (Ügy van! a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Lásd •Angliát!)