Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-124
Az országgyűlés képviselőházának 12A. ülése 1936 május 6-án, szerdán. 195 T. Ház! Igénytelen fejtegetéseim végére érve, — rögtön be is fejezem — tartogatok még egy témát, amely a parlament munkarendjére vonatkozik és amellyel itt már tegnap — úgy emlékszem — egy-két igen t. előttem szólott képviselőtársam foglalkozott is, ez pedig a család- és a házasságvédelem kérdése. En a család- és házasságvédelem kérdését a nemzet életprogrammjának tartom, és ismétlem azt, hogy ennek a kérdésnek és ennek a felhívásnak innen kell minél gyakrabban és minél erőteljesebben elhangzania, hogy ráeszméljen ennek a kérdésnek fontosságára a másik folyton gyengülő és pusztuló magyar társadalma. Igénytelen nézetem, szerint egészséges nemzeti élet nem képzelhető el ott, ahol a családi élet erkölcsi érintetlenségét nem védelmezi törvény. Én nyiltan megmondom, hogy tételes törvényt sürgetek a családi élet védelmére, az ijesztően meglazult közfelfogás helyreállítására és az állam büntető hatalmával kívánom üldöztetni azokat, akikből végleg kiveszett a családgondozásnak erkölcsi érzülete. Igenis nyiltan megmondom, hogy én tételes törvényt kérek a családi élet védelmére azok ellen, akik az úgynevezett »sag' schon«, a »mondd már« ijesztően elterjed és vállrándító gesztusával és szemléletével kívánják elintéztetni a vallási és erkölcsi igazságokat. Elintéztetni kívánják pedig úgy, hogy ennek nyomán feltárul az erkölcsi fertőnek, a lelkiismeretlenségnek és szívtelenségnek olyan képe, amelyet csak a háborús idők mentalitása tudott eddig Magyarországon produkálni. Én a családvédelem kérdését a nemzetvédelemmel kongruens fogalomnak tartom azért, mert a családvédelem és a házasságvédelem éppen az a terület, ahol a bűn a mai törvényeknek még teljes tisztelete mellett is — én megengedem — nyiltan tudja üldözni az erényt. Éppen a családvédelem és házasságvédelem kérdése az, ahol a kötelességeit nem teljesítő szülő vagy házastárs a meglévő törvény szakaszait használja ki házastársa vagy gyermeke ellen, mert a törvény úgynevezett kügénylési szakaszait tartja oda hűtlenül elhagyott vagy megcsalt házastársának vagy gyermekének könnyező szeme elé. Az egyik oldalon összetett kezekkel nézzük, miként irtják odakint a megszállott területen elszakított véreinket és miként ölik ki belőlük utolsó csiráját is a Szent István koronájához és a magyar államhoz való tartozandóságnak, idebent pedig nem találunk eszközöket és módokat arra, hogy ezt a mai társadalmat részint & vallás tanításaival és igazságaival, részint pedig az állam büntető hatalmával (Rassay Károly: Részint jó példával!) megvédjük a kor romboló szelleme ellen. Méltóztassék nekem megmondani, hova jutunk, mi lesz, iha az egyke, a szülők kapzsisága, kötelességmulasztása, a városoknak elképesztő erkölcstelensége, falvaknak már sok helyen kétségtelenül tapasztalható, sokszor még az arzéntől sem visszariadó könnyelműsége végleg elpusztítja ezt a kilencmillió magyart, akinek kötelessége volna a magyar igazság kivívása 1 ? Nem kötelességünk ilyen körülmények között a családvédelemnek, a legkisebb sejt védelmének útján a nemzet védelmére sietni. Az én felfogásom szerint — befejezem rögtön felszólalásomat (Halljuk! Hallfuk! a Ház minden oldalán.) — a törvényhozás nem lehet öncélú intézmény. A törvényhozás nem hunyhat szemet a nemzet eleven és égető pro lémái előtt, legfeljebb csak a problémák n rendre tűzésének sorrendjében lehet különbség kormány és törvényhozás, vagy pedig a parlament egyes pártjai között. Amely parlament ennek az igazságnak magasságáig felemelkedni nem tud, az valóban megérdemli azt a ma már nagyon gyakran hallható véleményt, hogy a parlamentarizmus múzeumba való és elkorhadt intézmény. Az alkotmányjog és választói jog prciblémáj nemzet gazdasági megélhetése, külpolitikai jövőjének kiépítése mind sürgős, megengedem, el nem hanyagolható, inkább ma, mint holnap elintézendő problémák. De kérdem, van-e intézkedés, amely jobban szolgálja a nemzet jövőjének kiépítését, mint a védelem a biztos erkölcsi pusztulás ellen, amellyel együtt jár a nemzet anyagi és gazdasági lezüllése is? {Ügy van! ügy van!) Tisztában vagyok azzal is, hogy abban a pillanatban, amikor a kormány vágy törvényhozás komolyan hozzá fog nyúlni ehhez a kérdéshez és az állam büntető erejével kívánja sújtani a kötelességét megszegő házasfelet vagy szülőt, bizonyos oldalakon fog jelentkezni rögtön clZ cl ZÁ átlátszó kifogás, hogy: »Hát már a családalapítás kérdésébe is bele kívánnak szólni? Hát már a családalapítást is meg akarják számunkra nehezíteni?« Igen tisztelt közvélemény, odakint az utcán, méltóztassék tudomásul venni, hogy a nemzet fennmaradásáért aggódunk. Az erkölcs és tisztesség uralmának diadalát kívánó közvélemény bele akar szólni ebbe a kérdésbe. Az én felfogásom szerint inkább kevesebb házasságkötés, inkább a népszaporodásnak bizonyos arányú csökkenése, mint nagyszámú, de az utcára kitett és züllésnek induló gyermek, amely végleg elveszett a magyarság számára. (Sigray Antal gróf: Hogyan akarja megakadályozni'?) Inkább kevesebb, de erkölcsiekben és lelkiekben erősebb család és házasságkötés, mint nagyon sok, 'mondvacsinált, látszatszerinti házasság. (Üpy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Nem ijedek meg a kislelkű embereknek attól az aggályától, amely azt hangoztatja, hogy ezeken a bajokon nem lehet segíteni, ezek emberi bajok. Ezek valóban emberi bajok, de az emberi hajókon embereknek kell segíteniük. (Mózes Sándor: Hol van az ember?) A házasságot, a gyermeket, a családot méltóztassék Krisztus szemével nézni, úgy, ahogyan Krisztus nézte. Ahogyan Krisztus gondolkodott erről a kérdésről, úgy erezzünk és gondolkozzunk mi ás. Mert ne tessék megijedni attól sem, hogy ebben az esetben elfogy szeretetünk és elgyengül életünk. Ellenkezőleg: ha ezen az. alapon járunk el, akkor a Quadragesimo Anno szellemében járunk el, akkor lesz több szépség, élet, erő és egészség, bennünk és gyermekeinkben. {Ügy van! jobbfelől.) Aki pedig ennek az igazságnak a magasságáig felemelkedni nem tud, azt ia törvény erejéveel kívánom rátérítem erre az útra. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben az ország közvéleményének nagyon nagy többsége egyetért velem és azokkal, akik ezt a kérdést napirendre akarják tűzni. {Helyeslés jobbfeelől és a középem,.) Igénytelen fejtegetéseim végéhez értem. Két okból fogadom el a költségvetést. Elsősorban fejtegetéseim elején hangoztatott, alkotmányos és parlamenti felfogásomnál fogva, másodszor pedig azért, mert bizalommal vagyok a kormány iránt. Az a körülmény, hogy mindezen felül jószándekú törekvéseiket látok ány részéről abban az irányban, hoery erkölcsi és gazdasági válságból kilá28*
