Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

192 Az országgyűlés képviselőházának 124., ülése 1936 május 6-án, szerdán. Az egyszobás házak adó alóli felmentését természetesen a legnagyobb örömmel üdvöz­löm. Belemegyek a jövedelemadónak olyan­forma megváltoztatásába is, mint ahogy ezt Éber Antal igen t. képviselő úr elmondotta. El­lenben vártam volna a képviselő úrtól, hogy rögtön meg is mondta volna ennek ellentéte­lét, vagyis rámutatott volna arra, honnan len­nének pótolhatók ezek a kiesések. Véleményem szerint három tételből volnának pótolhatók: a szelvényadó sürgős bevezetésével; mindenféle kifizetett jutaléknak megfelelő kereseti és jöve­delmi adónak visszatartásával, az államkasszába való befizetést követelve egyetemleges felelős­ség terhe mellett úgy, ahogy a szolgálati járan­dóságoknál most is történik; és nem utolsó sor­ban mindennemű kifizetett kamrátoknak meg­felelő adó visszatartásával s az államkasszába való befizetésével egyetemleges felelősség és büntetés terhe mellett. Az adóztatás alól való menekülés meggátlásának ea a módja réges­régen he van vezetve Angliában és nagy mér­tékben hozzájárult úgy az adómorál emeléséhez, mint az igazságos és arányos közteherviselés­hez. A mobiltőkének a 'mainál fokozottabb meg­adóztatását kívánom, amivel végeredményben nem is mondok újat, mert hießen a nemzeti munkaterv 25. pontja szó szerint ezt mondja (olvassa): »A gazdasági élet és különösen a termelés szempontjait fokozottabban figyelembe vevő és emellett igazságos és arányos közteher­viselést biztosító és lehetőleg egyszerű adó- és illetékrendszert akarunk«. Helyesen van, t. Képviselőház. Ezt akarjuk valamennyien s emellett emeltem szót e pillanatban én is. Igen dicséretreméltó és elismerésre érdemes törekvéséket látunk a költségvetésben és a be­ruházási javaslatban bizonyos mértékű és cél­zatú beruházások és Iközimunkák tekintetében, mint amilyenek a csatornázás, az öntözés kér­dése, a fásítás, legelők fásítása, utak építése, az egészségügy javítására fordított kiadások, stb. Meg kell azonban mondanom, hogy igény­telen nézetem szerint a mai időkben fennálló és még igen hosszú ideig tartó kötött gazdálko­dás eredményeképpen előálló gazdasági pangás és a vérkeringés meglassudása nem lesz más­képpen megszüntethető, mint közmunkáknak és beruházásoknak a mainál sokkal fokozottabb mértékben való megindítása révén. Csodálatos dolog, t. Ház, hogy senki ennek az igazságnak helyességét kétségbe nem vonja és mégis a köz­vélemény mintha elfásulni látszanék ennek a helyesnek felismert útnak követése terén. Sem ankéteken, sem a sajtóban nem halljuk eléggé hangsúlyozni ezen egészségesnek felismert út követését. Hallunk harmadrangú belpolitikai kérdésekről, hallunk pártoknak érdekfeszítő küzdelméről egymás közt vagy más pártok el­len, hallunk érdekfeszítő személyi kérdésekről, egymás víz alá nyomását célzó szándékokról, tág teret nyitunk külpolitikai fejtegetéseknek, de nem látom elésrgé hangsúlyozva sehol azt, hogy a gazdasági élet megindítását és a pangás megszüntetését másképpen nem érhetjük el, mint a mainál sakkal fokozottabb mértékű köz­munkákkal és beruházásokkal. Meg kell állapítanom azt is, hogy ezen a téren a kormány egyedül jön segítségünkre minden sürgetés és iniciativa nélkül az előbb említett beruházásokkal, de ismétlem, sokkal tovább mehettünk volna, ha itt másod- vagy harmadrendű belpolitikai kérdések feszegetése helyett a közvélemény ebbe az irányba sar­kalta volna úgy a kormányt, mint a törvény­hozást. Egyáltalában érdekes az a jelenség, amit a közvéleményben látunk gazdasági kérdések­kel kapcsolatban. Hallatlan elfásultság látható a közvéleményben minden iránt, ami gazda­sági kérdés, vagy. a megélhetés kérdése. Ki beszél ma már a jegybank problémáiról, ne­vezetesen arról, hogy nem volna-e okosabb, természetesen átmeneti időre, különösen pro­grammszerű termelő munka megindítására, a jegybanknak az állam által a mainál fokozot­tabb igénybevétele, természetesen megfelelő biztosítékok mellett és meghatározott időre. Milyen rettenetes ellenvetésekbe ütközött en­nek a tételnek hangoztatása még néhány év­vel ezelőtt is, ínig végül egy kétségtelenül im­produktiv, de szociális szempontból feltétlenül szükséges és általam is helyesnek tartott célra, a gazdaadósságok rendezésének céljára a jegy­bankot igénybevették. Sem erről, sem egyéb kérdésről nem esik szó. A jegybank és az állam viszonya ma is olyan, mintha a jegy­bank pincéjében 30%-os aranyfedezet volna. Sehol egy új terv és gondolat a magyar gló­buszon, a gazdasági kérdések iránt való érdek­lődést az általános fásultság homoksivatagja borítja be. Közmunkákról, beruházásokról alig esik szó. Néhány esztendővel ezelőtt a közvélemény még egész sorozatát termelte ki a különböző terveknek. Hallottunk hasznosakat és kevésbé hasznosakat, fantasztikusakat, reálisakat e& kevésbé reálisakat, amelyek talán nem hoztak volna meg a maguk hasznát, de szociális vagy egyéb szempontból mégis szükség lett volna azok létesítésére. Ma sem erről, sem egyéb kérdésről nem esik szó; ezek a tervek mind a hjalottaskamrában pihennek és arra sincs ereje a társadalomnak, hogy teljes erővel ex­ponálja magát e gondolatokért. Közmunkák, beruházások valósággal kiveszett fogalmak a köztudatból és egy sincs köztük olyan, amely mellett a társadalom legalább elveinek fenn­tartása okából leszögezné magát. _ Elültek a viták, melyek népesedési politi­kánkkal kapcsolatban az iparfejlesztésről szól­tak Ha ennek keresem az okát, meg kell ta­lálnom abban a vérszegény es gondolatnelkuli ellenzéki politikában, — ne vegye ezt rossz­néven tőlem az igen t. túloldal — amely egy reális, komoly és szociális programm megadása helyett megelégszik az .iparellenes agitáció ne­gatívumával. (Petro Kálmán közbeszól. — Zaj.) Nem azt mondottam, képviselő úr, ne méltóz­tassék az ön sokat tapasztalt jóindulata es higgadtsága mellett olyat belemagyarázni sza­vaimba, amit nem mondottam. . _.. Méltóztassanak elhinni, hogy beszelhetünk telepítésről és földbirtokreformról, gondolkoz­hatunk még egy pár esztendeig mezőgazdasági népességünknek ilyen vagy amolyan megsegí­téséről, de egy józan és okos, nem tisztán a vámvédelemre támaszkodó — elsősorban a mezőgazdasági iparra gondolok — iparosítás nélkül ebben az országban nem fogunk tudni boldogulni. Hajlandó vagyok szembeszállani minden demagógiával, iparellenes agitációval és jelszóval, amely agitáció bizonyos meggon­dolatlanság vagy nem megfelelő előítélet kö­vetkeztében szembeszáll az iparosítással. Méltóztassanak tudomásul venni, nem fo­gunk tudni boldogulni ebben az országban, nem fogjuk tudni feleslegeinket elhelyezni megfelelő józan és okos iparosítás nélkül. Ne­künk nagyon nehéz csatát kell idebenn meg-

Next

/
Thumbnails
Contents