Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

186 Az országgyűlés képviselőházának 12,1p. ülése 1936 május 6~án, szerdán.. észbeli fogyatkozásaikat így akarják pótolni! - Zaj.) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem, ne (Személyeskedjék. (Esztergályos János: Nap-nap után ott provokálnak! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Propper Sándor: Ott kezdték!) Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. ! Buchinger Manó: Ennek a szemrehányásnak a jogosultsága különösen iákkor tűnik ki, ha a Gömbös-kormányzat jövetelének körülményeit nézzük. Ezek a körülmények valósággal történelmi jelentőségűek és történelmi jelentőségű előzmények voltak azok, amelyek után ez a mostani kormányzat következett >az országban. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Peyer Károly: Még egyelőre egyenrangúak vagyunk itt! — Gr. Festetics Domonkos: Tegnap is ők kezdték! — Peyer Károly: Macesz-gróf! — Gr. Festetics Domonkos: Még mindig jobb, mint bolseviki!) A háborúutáni összeomlás, azután a háború összeomlását követő forradalmak valósággal súlyos figyelmeztetői voltak az országnak, figyelmeztetők abban az irányban, hogy milyen tengernyi mulasztás történt minden területen, hogy mennyire nem számoltak ennek a népnek követeléseivel, mennyi keserűség, mennyi panasz halmozódott fel évtizedeken keresztül az országban és mennyi mindenen kellett volna segíteni. A forradalmak után következett az ellenforradalom. Ez az ellenforradalom» — lehet mondani — majdnem egy évtizedet kapott az országtól, amely évtizedet arra használhatott volna fel, hogy megértse az előbb említett figyelmeztetéseket és hogy abból a helyzetből, amely az ellenforrradalom bekövetkeztét . megelőzte, tanuljon a szükséges következtetéseket levonja. Ellenben az ellenforradalomnak ez az első évtizede és az a kormányzat, amely az ellenforradalom egy évtizede alatt volt az országban, sajnos, nagyon könnyen vette a feladatát, nem valósított meg semmit abból, aminek megvalósítására történelmi szükségesség lett volna. A forradalom — mint mondottam — figyelmeztetés volt abban az irányban, hogy , ennek az országnak vannak súlyos problémái, súlyos szociális feladatai, s agrár területen, a földreform területén súlyos mulasztások voltak, amelyeket pótolni kellett volna. Voltak szociális tennivalók, amelyekre a forradalom szintén figyelmeztetett. Itt volt azután a feladatok során a legelső és a legnagyobb: az ország demokratizálása, demokratikus átalakítása. Mindezek olyan problémák voltak, amelyeket már a Bethlen-kormánynak és az ő kormányzata évtizedének figyelembe kellett volna vennie, de — mint mondottam — az a kormányzat ezeknek a problémáknak megoldását még csak meg sem közelítette. Ez volt az okozója annak, hogy amikor a Gömbös-kormány jött, valóságos csodavárás fogta el az országot, csodát vártak ettől a kormányzattól, azt a csodát, hogy végre hozzálát azoknak a problémáknak megoldásához, amelyeket addig megoldani elmulasztottak. A Gömbös-kormány azonban háromesztendős tevékenysége alatt csak abban az egy pontban produkált valamit, hogy bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy — legalábbis ebben az országban — már ilyen csodák sem történnek. A Gömbös-kormány tehát nem valósított meg háromesztendős kormányzata alatt semmit abból, amit nem oldott meg és nem valósított meg a Bethlen-kormány sem. Ennek a kormányzati és politikai meddőségnek okára mi már többször rámutattunk. Szerény magam bátor voltam már a multesztendei költségvetési vita alkalmával rámutatni arra, hogy mi a legmélyebb oka annak, hogy ebben az országban nem látunk és nem találunk igazi reformtevékenységet. Már akkori felszólalásom alkalmával rámutattam arra, hogy ennek a politikai meddőségnek tulajdonképpeni okát abban a fontos és döntő körülményben tudjuk megtalálni, hogy ez a parlament, amelyet a múlt esztendő tavaszán választottak, nem alkalmas ezeknek a szükséges^ reformoknak megteremtésére és megalkotására, nem alkalmas abból az egyetlen okból kifolyólag, mert összetétele ennek a feladatnak teljesítését nem teszi lehetővé. Ebben a parlamentben túlsúlyban olyan társadalmi rétegek vannak csak képviselve, amelyeknek — lehet mondani — gazdasági és politikai érdeke ellen való volna, hogy ezeket a szükséges reformokat megteremtsék és ez a voltaképpeni legdöntőbb és legmélyebb oka annak, miért nem láttunk reformtevékenységet idáig. Már pedig ez az így adódott helyzet főként két okból tűrhetetlen, két okból teljességgel lehetetlen és további vonatkozásaiban az ország népe szempontjából szinte tragikus! Az első ok. amelyre rá kívánok mutatni, ujabb keletű. Ennek az esztendőnek & folyamán, tehát ennek a parlamentnek első esztendejében^ történt meg az, hogy a Közigazgatási Bíróság az ítéletek egész sorával tulajdonképpen morális inkompatibilitást teremtett a mostani parlament számára. Azok az ítéletek, amelyeket a Közigazgatási Bíróság meghozott, lehetetlen, hogy minden politikai konzekvencia nélkül maradjanak. Ez után a súlyos ítéletsorozat után (vitéz Szalay László: Festeticset megint megválasztották!) logikusan nem lehet mást elképzelni, mint vagy azt, hogy a miniszterelnök úr feláll és azt mondja: a történtek alapján beterjesztem azt a választójogi reformjavaslatot, amely hivatott arra, hogy ezen a tűrhetetlen állapotokon változtasson, vagy pedig ha ezt nem akarja és nincs abban a (helyzetben, hogy ezt megtegye, akkor csak az a másik konzekvencia képzelhető, hogy a miniszterelnök úr feláll és beadja a lemondását. (Mózes Sándor: Helyes!) A Közigazgatási Bíróságnak ezek az ítéletei^ — mint mondottam, — ezt az inkompatibilitást teremtették meg e parlament számára és ezen másképpen segíteni nem is lehet, ezt másképpen eltüntetni és elkerülni nem lehet. Hiába hivatkozik ezzel szemben a miniszterelnök úr az ő stabil kormányzatára. Nem az ő kormányzata stabil, legfeljebb egyelőre stabil az a hatalmi apparátus, amelyre a miniszterelnök úr és ez a kormányzat támaszkodik. Ennék a hatalmi apparátusnak magas trónján jól érezheti magát a miniszterelnök úr, de ez a tény nem tüntetheti el azt a másik súlyosabb tényt, hogy az ország és az ország népe zsákutcában van és a kormányzat nem talál az ország számára igazi kivezető utat és nem találja meg azokat a módokat és eszközöket, amelyeknek segítségével az ország

1 és a népesség helyzetén javíthatna. Lehetetlen és tűrhetetlen tehát ta helyzet ebből a szempontból. De én azt mondottam, t. Ház, hogy a helyzet egyben tragikus is. Tragikusnak nevezem abban a vonatkozásban,