Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-124

Az országgyűlés képviselőházának l£4 hogy ínég az úgynevezett napi érdekeket, az ország népének napi érdekeit tekintve is, és ezeken túlmenően úgynevezett messzebbmenő nemzeti céljaink, vagy mondjuk magyarán, külpolitikai helyzetünk is olyan, hogy ezt is megkövetelné a mai viszonyok és a mai kormányzati rendszer helyébe a demokratikus orientációt és a demokratikus irányban való haladást. Hogy ezt közelebbről is szemügyre vehessük, engedje meg a mélyen t. Ház, hogy ezzel kapcsolatban az ország külpolitikai helyzetével ós a kormányzat külpolitikai gesztiójával foglalkozzam, abban a szűk körben, amelyet a felszólalási időtartam megenged. A leg; utóbbi római tanácskozások óta külpolitikai területen az az új helyzet állt elő, hogy abból a laza kooperációból, amely eddig Olaszország, Magyarország és Ausztria között fennállott, egy úgynevezett új államcsoport megalakításáig jutott el a három kormányzat. Ez látszólag fejlődést jelent, nagy kérdés azonban az, hogy tulajdonképpen hová és merre vezet ez a fejlődés, hová és merre vezet az út ennek a fejlődésnek folyamán. T. Ház! Három esztendővel ezelőtt, amikor a Gömbös-kormány a kormányzatot átvette, külpolitikai programmnyilatkozataiban állandóan azt hangoztatta, hogy külpolitikai tekintetben az úgynevezet szabadkéz politikáját óhajtja folytatni. Emlékszünk arra, hogy még két esztendővel ezelőtt is, amikor az első ilyen nevezetesebb kooperatív tevékenység e három állam között megkezdődött, s amikor a külföldi sajtó annak a véleményének adott kifejezést, hogy itt e három állam között valamelyes úgynevezett konzultatív paktum jött létre, akkor a magyar hivatalos és félhivatalos sajtó szükségesnek látta még, hogy ez ellen tiltakozzék és azt állította, hogy még egy ilyen laza természetű szövetkezés sem történt, még ilyen konzultatív paktum sem keletkezett. Ma ott tartunk, hogy a nagyantant és a kisantant mellet egy úgynevezett új középantantról is beszélhetünk, amelyet ez az új római egyesülés képviselne s amelyet azóta a miniszterelnök úr is és a magyar sajtó is új államcsoportnak nevezett el. A dolognak ebben a fejlődési stádiumában azt kell kérdeznünk, hogy ez a tény nem jelenti-e voltaképpen azt, hogy a magyar külpolitika olyan hamis vágányokra jutott, ame

: lyen aligha tudja az ország igazi külpolitikai érdekeit megvédeni. (Felkiáltások jobbfelől: Nem orientálódunk Franciaország felé! — Zaj, — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) A magam részéről kénytelen vagyok annak a szerény felfogásomnak kifejezést adni, hogy ez az iij alakulat, ez az új úgynevezett államesoporti formában való szervezkedés és szövetkezés szerencsésnek egyáltalában nem mondható. (Farkas István: Provokálni akarják a háborút! — Felkiáltások jobbfelől: Menjenek Moszkvába!) Ezt a felfogásomat azokból a tényekből szűröm le, amelyek a mai világpolitikai és európai politikai helyzetben láthatók. Egyszerűen utalok arra, hogy Európa helyzete ma olyan, hogy, különösen Európa délkeleti részén, azon a részén, amelyen mi élünk, a külpolitikai viszonyok még soha olyan feszültségről nem tettek tanúságot, nem szolgáltattak bizonyságot, mint éppen napjainkban. Ha szemügyre vesszük az európai külpolitikai helyzetet, akkor azt kell mondanunk, hogy olyan dolgok és olyan események vannak készülőben, amelyek tagadhatatlanul azt jelentik ülése ÎÙêê május 6-án, szerdán. Isi és azt bizonyítják, hogy Európának ez a része a nagyhatalmak politikájának ütközőjébe került, mégpedig olyan erőteljesen, olyan tragikus 'bizonyossággal, hogy erre a történelem folyamán talán anár rég volt példa. Ezt, úgy hiszem, kétségbe sem lehet vonni. A külpolitikai viszonyoknak egy egyszerű, egészen felületes szemlélete is erről az én felfogásomról szolgáltat bizonyítékot. Méltóztassanak egy pillantást vetni arra a szinte leírhatatlan és csak mindnyájunk által érzett és sejtett feszültségre, amely fennáll Európa két nagyhatalma közt, Franciaország és Németország közt. Már itt ennek a mostani költségvetésnek vitájában, bár még csak néhány szónok iszólalt fel, utalás történt arra, hogy mennyire feszült, mennyire veszedelmessé vált a helyzet éppen ennek a két európai nagyhatalomnak, Franciaországnak és Németországnak mai viszonya következtében. Egyáltalán a tények szemlélete mellett ezt kétségbevonni nem lehet, hiszen Franciaország politikáját mindannyian nemcsak látjuk, hanem jóformán mindennap ebben az irányban is panaszokkal vagyunk tele. Aki Franciaország idevonatkozó készülődései felől többet akarna mondani, az egyszerűen utal arra, hogy Franciaország Európa délkeleti részén a maga bástyáit nemcsak hogy nem bontja le, hanem ellenkezően, még igyekezik kiszélesíteni, igyekezzék megerősíteni. A kisantanton kívül, amely a francia politikájának bástyája Európának ezen a területén, látjuk most már a francia érdekek kiszélesítését az úgynevezett balkán-blokk, a balkán-antant bevonásával, látjuk egész Oroszországig terjedően azokat a szövetségeket, amelyeket Franciaország kiépített, ázizal az egyetlen tendenciával, abból az egyetlen meggondolásból, hogy minden eszközt, minden hatalmat, minden erőt központosítani akar abban a feltevésben, hogy neki erre Németországgal szemben való viszonya következtében szüksége van. A másik oldalon itt van Németország, amelynek keleti politikájáról sem kell ebben az> összefüggésben nagyon terjedelmesen beszélni, éppen tegnap hallottuk már itt ebben a vitában az egész Ház osztatlan helyeslése mellett, mint vitathatatlan külpolitikai tényt, azt, hogy Németország kelet felé gravitálj hogy Németország akkor, amikor külpolitikai ambicióinak realizálása felé megy, Európának ezeket a területeit okvetlenül érinteni fogja. Ha ezenkívül még Olaszországot veszem, aJmely^most az újabb események következtében valószínűleg duzzadó önérzettel és megnövekedett új presztízzsel hozzálát ahhoz, hogy a maga európai céljainak realizálására térjen vissza, — ami a külpolitkában úgyszólván közkeletű hely, amit mindenki tud, amivel mindenki számol, amire mindenki gondol — ha hozzáveszszük csak azt az egy tényt, amiről szintén volt már szó ebben a Házban, hogy Olaszország aspriációi Európának ezen a délkeleti részén azért vitathatatlanok, mert neki egyrészt adriai pozíciója, másrészt a Németország által erősen megtámadott itteni gazdasági versenye követeli meg, hogy a maga, itteni pozícióit erősítse. Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor, azt hiszem, vitathatatlan és egészen kétségtelen, hogy mi Európának olyan területén élünk, ahol nagyon számolni kell azzal és nagyon is tartani kell attól, hogy azok a népek, amelyek itt élnek, ha nem: óvakodnak, ha nem tesznek meg mindent ennek elkerülésére, politkájuk27*