Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1936 április 1-én, szerdán. ben a 33-as bizottság legközelebbi ülése elé fogok terjeszteni egy rendelettervezetet, amely népünk egyik legnehezebb helyzetben sínylődő részének szintén régi óhaját fogja teljesíteni azzal, hogy mentesíti a legfeljebb egyszobából és a szükséges mellékhelyiségekből álló házaik ... (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Apponyi György: A mondat végét tessék bevárni! — Br. Roszner István: Az ellenzék nem akarja? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: ... utáni adó alól a kizárólag napszámból, rokkantsegélyből vagy közsegélyből élő háztulajdonosokat, valamint azok özvegyeit és árváit. (Gr. Apponyi György: Most tessék tapsolni! — Zaj a baloldalon.) Évek hosszú során ez után sóvárogtunk. (Eckhardt Tibor: Mi öt év óta -követeljük, sokkal tágabb mértékben! — Mozgás és zaj a jobb- és baloldalon.) Csak egy^ tiszteletteljes kérésem van, az, hogy expozém befejezése után, vagy már a közben ne méltóztassanak ezt nevetségesen csekélynek feltüntetni és még többet kívánni. Ez igen jelentékeny lépés. (Eckhardt Tibor: Mennyit jelent ez?) Pénzben nem tudom még a következményeit kiszámítani. Lehet, hogy egy-két lépéssel még tovább fogok tudni menni, ha a statisztikám megvan, de most lelkiismeretesen tovább nem mehetek, mint eddig. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ez egészen rendkívüli jelentőségű dolog. (Eckhardt Tibor: Végre egy komoly lépés. Örömmel állapítjuk meg. — Felkiáltások a jobboldalon: Végre! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Miután ismertettem a bevételeket és a kiadásokat, közlöm, hogy ezeknek egyenlegeként 757 millió költségvetési hiány van. Ez úgy adódik, hogy most is előirányoztuk az egész államadóssági szolgálatot, azt is, amelyet nincs módunkban transzferálni, amelyre nézve kényszerülve leszünk ismét megfelelő kincstári jegyeket letétbe helyezni, míg a hiánynak fennmaradó részét, amelyet tehát pénztári szükségletként jelentkező hiánynak nevezhetek, belföldi hitelműveletek útján, vagy pénztári készletből kell majd fedezni. Ebben a tekintetben a bel- és külföldön az elméleti és gyakorlati szakembereknek véleménye nem egyöntetű. Vannak, akik azt tartják, hogy a fontos közszükségletek kielégítése és a gazdasági élet folyamatosságának fenntartása a prius és válságos időkben ezeknek szolgálata még deficit árán is biztosítandó. (Ügy van! a középen.) Ez az álláspont a magyar költségvetés tekintetében alátámasztást találhat abban a tényben, hogy először a nálunk összehasonlíthatatlanul kedvezőbb pénzügyi és anyagi helyzetben lévő államok legtöbbjében is igen jelentékeny a deficit, továbbá másodszor abban, hogy nálunk tulajdonképpen a költségvetési deficit kérdését néhány nagyobb tétel már önmagában eldönti. Ilyen például a viszonyok kényszeréből származó és kormányintézkedéssel, sajnos, el nem hárítható nyugdíjteher, amelynek csupán a trianoni része önmagában több, mint az egész költségvetés deficitje. (Rupert Rezső: Gáspárdyval még emelték!) Ilyen például az államvasutak deficitje is, (Peyer Károly: Plusz Gáspárdy!) amely háromnegyed részét teszi ki az egész költségvetési hiánynak, már pedig a vasutaknak lényeges deficitje úgyszólváu világjelenség és azt a mai viszonyok között a Máv.-nál teljesen kiküszöbölni lehetetlenség. A másik felfogás viszont — bár kénytelen vagyok elismerni, hogy ezekben az érvekben sok igazság rejlik — a költségvetés deficitmentességét tekinti priusnak, éppen azért, mert a többi fontos probléma megoldását gyökeresen csak ezen keresztül tartja elérhetőnek. Hogy őszinte legyek, én e felé az utóbbi szigorúbb felfogás felé hajlom (Egy hang a baloldalon: Sajnos!) és ezt követem a költségvetés összeállításánál. (Friedrich István: Ez helyes is!) Alkalmazkodom természetesen a gyakorlati adottságokhoz, amelyeknek kényszerén semmiféle elméleti megfontolással nem tehetjük túl magunkat, mert elméletileg milyen két módja van a deficit eltüntetésének? A bevételek emelése vagy a kiadások csökkentése. Az nyilvánvaló volt, hogy az adóbevételeknek felmelésére a rettenetesen súlyos fennálló adóteher miatt nem is gondolhattam, de ha gondolhattam volna is, ez célravezető nem lett volna, mert akkor kerülő úton vettem volna el a magángazdaságtól a tőkéket, amelyeket tulajdonképpen a mi tőkeszegény országunkban még a deficit fizetésére is csak a lehető legszűkebb mértékben szabad igénybe venni. A kiadások oldalán pedig mit tehetünk? Meg kell mondanom, hogy a felmerült igényeknek gyakran nehéz szívvel bár, de a legmerevebben ellenállottam, kivéve azokat a szükségleteket, amelyeknek mellőzése a kielégítésükkel járó áldozatnál aránytalanul nagyobb kárt okozott volna, illetve azokat a nagy nemzeti vitális célokat, amelyeknek figyelmen kívül hagyása — merem állítani — egyenesen bűn lett volna. (Taps a jobboldalon és a középen.) Ënnek a törekvésemnek talán szerény, de méltóztassanak meggyőződve lenni, rendkívüli erőfeszítéssel elért eredménye jelentkezik abban, hogy bár a kiadások az okos és szükséges célokra emelkednek, a költségvetés hiánya még sem növekedik, hanem egy árnyalattal csökken. Ennek az eredménye mutatkozik továbbá a most folyó költségvetési év tekintetében is abban, hogy a hiány előreláthatólag kevesebb lesz az előirányzottnál és harmadszor abban, hogy ennek a hiánynak a pénztári szükségletként jelentkező, tehát kincstári jeggyel nem helyettesíthető része kisebb lesz, mint az utolsó öt év bármelyikében volt és így minden remény megvan arra, hogy ez is a belföldi tőkepiac igénybevétele nélkül lesz fedezhető. (Taps a. jobboldalon.) T. Ház! A költségvetés kiadásainak főbb csoportjaira áttérve^ ezek közül csak a ^személyi természetű kiadásokat, az államadósságokat és beruházásokat érintem, egyébként pedig utalok az egyidejűleg kiosztott költségvetési fősommázat indokolására. A személyi természetű kiadásokat illetőleg meg kell mondanom, hogy a személyi természetű kiadások, vagyis a fizetések, nyugellátások és az autonómiák alkalmazottainak adott hozzájárulások nem kevesebb, mint 53"5 százalékát teszik ki az összkiadásoknak. (Eckhardt Tibor: Ezen kell változtatni!) Az adósságszolgálatra a közigazgatásnál 83*4 millió pengő, vagyis a tavalyival szemben 3*3 millióval kevesebb, az üzemeknél pedig 15'2 millió pengő, vagyis a tavalyinál 2^4 millió pengővel több van előirányozva, aminek indokait a költségvetéshez fűzött indokolásban részleteztem. Az állami adósságok tőkeálladéka — ideértve az üzemeket is — kereken 1868 millió pen-