Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 12 lítani, hogy a gazdaadósságok rendezése a kisgazdák számára a 12-ik órában jött, mert ha ez nem jött volna, akkor az a szegény kisember, az a törpebirtokos ebben a gazdasági évben háza népe javára nem aratott volna. (Egy hang a jobboldalon: Ügy van. bizony!) En most nem ennek az 54.000 vagy 78.000 gazdának érdekében szólok, hanem azoknak az érdekében is, akik nem voltak ennyire eladó sodva és akik nem voltak védettség alatt. Hogy kérelmemet megvilágítsam, vissza kell nyúlnom — nagyon röviden, távirati stílusban — az 1927/28. gazdasági évre. Nagyon jól tudjuk, hogy az akkori kormány hazafias érzéstől áthatva a többtermelést és a minőségi termelést tűzte ki célul. Igen, de ez a szép terv nem vált be, részint azért, mert a vagyontárgyak értéke közben zuhant, részben pedig azért, mert az elemi csapások sorozata dúlt végig ezen a szerencsétlen országon. Ebben az időben azt mondták a gazdának: itt van pénz, vegyed! — En azt hiszem, emberi rossz iszokás, hogy akinek pénzt nyújtanak, az azt el is fogadja. Az a parasztember tehát odanyújtotta kérges kezét, az úr odanyújtotta kesztyűs kezét és csak^ azután ébredtek fel, hogy a gazda kérges kezében havat szorít és az úr kesztyűs kezében szintén havat szorít, amikor az adósságot felvették, mert ezen a pénzen bevásároltunk vetőmagot, drága állatokat hoztunk a Tiszántúlra a Dunántúlról, a gépeket megvásároltuk és az eredmény az, hogy egyikünknél és másikunknál is, aki kisgazda vagy kisbirtokos az, akkor megvásárolt traktor például ma berozsdásodva annak a kis nemesi kúriának a fészere alatt ott áll és várja potomáron való értékesítését. Mi, akik gazdasággal foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, hogy 1929-ben mint derült égből a menykőcsapás jött egy irtózatos fagykár. A kormány, hogy segítsen a fagy károsultakon, vetőmagot osztott ki, de nem azt mondta, hogy a vetőmag árát vissza fogjátok fizetni terményben, hanem azt, hogy pénzhen kell visszafizetni és az árakat — mit tagadjuk — nagyon borsosán állapította meg, amennyiben az árpa árát 34—38 pengőben, a zab árát 32—34 pengőben, a tengeri árát 28 pengőben, a burgonya árát pedig 20 pengőben állapította meg. Ez eddig rendben is van. De most történt azután, hogy a fagykárt követte az aszálykár, tehát nem volt termés, közben a pénz irtózatos módon lezuhant, s tehén, amelyet a Dunántúlon vásároltunk és onnan hoztunk el 800—1000 pengőért, 300 pengő értékű lett és nálunk például, Szabolcs vármegyében a burgonya ára leesett az egynegyedére. A kormány, hogy megint a gazdák támogatására siessen, 1930-ban kibocsátotta a fagykár-kölesönt s a fagykár- és a vetőmagkölcsön egyrészét átalakította export-kölcsönné. Ezelőtt két esztendővel pedig rendeletet adott ki, amely szerint azoknak a gazdáknak, akik vetőmagtartozásuknak kétharmadát megfizetik, el fogják engedni tartozásuknak egyharmadát. Nekem most a hozzámjött és engem felkért gazdák nevében az volna a földmívelésügyi miniszter úrhoz a tiszteletteljes kérésem, hogy méltóztassék a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg mégegyszer revideálni 1927-től 1931-ig visszamenőleg az összes ilyen adósságokat. A magyar gazdák nekem jelentették, hogy ők tudják a hazájuk iránti kötelességüket, s ők a kormánytól csak azt kérik, hogy ezeket a tartozásokat öt vagy tíz év alatt fizethessék meg, de úgy, hogy azok kamatmentesek legyenek. ülése 1936 május 5-én, kedden. 157 Abban a gazdakörben nyert információim szerint, amelyben én foglalkozom, és azoknak a barátaimnak, földbirtokosoknak a bemondása szerint, akikkel érintkezem, Szabolcs vármegyében ezidőszerint egymillió pengőn felüli ez a hátralék. Ez az összeg adódik körülbelül 500.000 pengő fagykárkölcsönből. 340.000 pengő exportkölesönből és 170,000 pengő mezőgazdasági kölcsönből és körülbelül kitesz 1,200.000 pengőt Most jövök a legutolsó javaslatommal, amelyhez éppúgy, mint az elsőhöz, nem kérek semmiféle anyagi támogatást. Mint kisgazda régóta foglakozom ilyen gazdasági dolgokkal és végtelenül örülök annak, hogy egy kedvenc gondolatomat itt a Ház színe előtt előadhatom. (Halljuk! Halljuk!) Javaslatomban, amelyet most elő akarok terjeszteni, arról van szó, hogy a pénzügyminiszter úr a földmívelésügyi miniszter^ úrral egyetértőleg engedje meg azt, hogy a már egyszer folyósított pénzösszeg egy más célra fordíttassék, amit én a földmíveléssel, az állattenyésztéssel foglalkozó kisgazdák, cselédek és zsellérek érdekében az alábbiakban vagyok ibátor a t. Ház elé terjeszteni. Ismeretes, hogy a pénzügyiminiszter úr a 2934. számú rendeletének 85. §-a érteiméhen a földadót megtéríti azoknak a kisgazdáknak, illetőleg gazdáknak, akiknek egy község területén fekvő birtokuk kataszteri tiszta jövedelme a száz koronát nem haladja meg. Javaslatom, hogy az egy falunak kiszolgáltatandó ezen összeg ne írassék az adófőkönyvben a kisgazdák számláján jóvá, hanem ezt az összeget fordítsuk a kisemberek sertéseinek szimultánozására, orbánc ellen való beoltására, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) természetesen úgy, hogy a nagygazdaságokat ebből kikapcsoljuk. Javaslatom indokolása az, hogy a sertéspestis következtében óriási nemzeti vagyon megy kárba. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Tudom, hogy hallgatóim sorában sokan azt fogják mondani, hogy ennek következtében a sertés ára le fog esni. Erre én azt mondom, hogy ez igenis azt jelenti, hogy a sertés ára le fog esni, de azt is jelenti, hogy ez a 20—30% veszteség busásan meg fog térülni a több term élés által; jelenti azt, hogy annak a kisembernek, akinek kéthárom beoltott sertése közül csak egy megmarad, abból ki tudja az adóját fizetni, ruhátlan gyermekét fel tudja öltöztetni és ami a legfontosabb — hogy szabolcsiasan fejezzem ki magamat — meg lesz háza népének a zsirozója. Én mint kisgazda nagyon sokat foglalkoztam ezzel a gondolattal és én úgy érzem, hogy ennek a rendeletnek a meghozatala esetén mérföldes lépést teszünk előre. Ebben^ az ínségesek, a szegények megsegítését látnám, látnék benni szociális érdeket, lá.tnám benne a nemzeti vagyon emelkedését (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és — ami a legfontosabb — a kisgazda nem lesz rászorulva arra, hogy azt a kis bizonyos 0—23 pengőig terjedő állami támogatást az államtól felvegye, mert a meghízlalt sertésből is kitudja hozni

% Olyan kerületnek vagyok az országgyűlési képviselője, amely ;

— merem állítani — a csonka országnak talán a legszegényebb kerülete. Olyan homokos^ a földje, hogy alig termi meg annak a szegény embernek a mindennapi kenyerét. Ha hiányzik a zsirozója, akkor kénytelen forgóval tengetni az életét. Erre vezethető vissza az, hogy Szabolcs vármegyében nagyobb a halálozási 22*