Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

158 Az országgyűlés képviselőházának : arányszám, mint bármelyik más vármegyében. Nem szeretem a sötétbeugrást, azt tartom, hogy^ minden nagy alkotást előbb egy kísérletezés kell, hogy megelőzzön. Es én örömmel jelentem itt be az igen t. Ház előtt, hogy az én igen t. barátom, Vass Elek miniszteri tanácsos a telepítést, amely ellen olyan nagyon sok kifogást emelnek, éppen az én kerületemben próbálta ki és gyönyörű eredményt értünk el vele. En csak azt kívánom, hogy a telepítés az^ egész vonalon mindenütt olyan kitűnő eredménnyel járjon, mint amilyennel az én kerületemben járt. (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) Es így az volna a tiszteletteljes kérésem az igen t. földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakhoz, hogy engedjék meg, hogy ezzel az elgondolással újra kísérletezzünk. Ha ők sokk alják az egész kerületet, méltóztassanak kijelölni egy falut, — mondjuk — Nyiracsád községet, amely ebből a bizonyos földadóból 2700 pengőt kap évente, ezt a pénzt fordítsuk mi erre a bizonyos célra, szegény kisemberek sertéseinek beoltására és én nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy az a falu fogja tudni fizetni az adóját, jobblét lesz abban a faluban, mert ha én erről szentül meg nem volnék győződve, akkor ezzel a kéréssel nem jöttem volna ide a Ház színe elé. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen t. Ház! Most már a végéhez is értem rövid felszólalásomnak. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen azonosítom magam a kormány hazafias érzésétől irányított vezetésével, én a kormány működésében alkotó munkát látok, s bár tudom azt, hogy még nagyon sok bajon kell segíteni, de tudom azt is, hogy már el van vetve egy kicsike kis mustármag, hit a munkában, remény az előhaladásban és ebből a kis mustármagból fog kitermelődni az a magyar tölgy, amelynek árnyékában, ha mi öregek már nem is, de a fiaink okvetlenül meg fognak pihenni. Es mert én azt látom, hogy a bársonyszékekben olyan férfiak ülnek, akik eszüket, tudásukat, jellemüket es becsületüket a nemzeti eszme szolgálatába állítják és mert én azt tartom, hogy ez a költségvetés nemzeti ideálokat szolgál. — méltóztassék elhinni, hogy nem kényszerből, sem nem stréberségből teszem ezt, mert ez a két szó: »stréberség« és »kényszer« idegen előttem (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ez az én szótáramban nem szerepel (Éljenzés a jobboldalon.)— meggyőződésből ezt a költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés* éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Éber Antal képviselő úr. Éber Antal: T. Ház! A magam részéről bekapcsolódva az előttem elhangzott beszédbe, mindenekelőtt azt akarnám kijelenteni, hogy azokhoz a meleg szavakhoz, melyeket az előttem szólott igen t. képviselőtársaim; Szabolcs vármegyének rettenetes nyomorúságáról itt mondott, — mint aki magam is egy szajbolcsvámiegyei kerületnek vagyok a képviselője — teljes önértékben csatlakozom és nagyon örülök, hogy előttem szólott t. képviselőtársam olyan meggyőzően és melegen tolmácsolta azokat a gazdasági bajokat, amelyeik északkeleti Magyarországot általában, de különösen Szabolcs vármegyét olyan rettenetes szenvedés. nek teszik ki. Igen t. Ház! Abban a tekintetben sem térek el igen t. képviselőtársamtól, hogy imagam is azt mondom és abban is igazat adhatok 3. ülése 1936 május 5-én, kedden. neki, hogy aki gazdasági életünk menetét statisztikai számadatok alapján is megfigyeli, az kétségkívül a legutóbbi időben igen sok területén gazdasági életünknek, a javulásnak bizonyos tüneteit fedezhette fel és ebben a tekintetben mindaz, amit az igent, pénzügyminiszter úr expozéjában előadott, kétségkívül helytálló. Ha azonban gondosabban figyeljük meg a mai idők jelenségeit a gazdasági és pénzügyi élet egész jter ületen, akkor — sajnos — ezekkel a kedvező momentumokkal szemben találunk igen súlyos mozzanatokat is, olyanokat, amelyeknek felemlítését és amelyek okainak kutatását tartom a költségvetési vita keretében a legfőbb kötelességnek. Mindenekelőtt az adóbevételeik kedvezőbb menetével szemben legyen szabad rámutatnom azokra a^ statisztikai adatokra, amelyeket a székesfőváros statisztikai hivatalának a multbavi füzete közölt, amelyben össze vannak hasonlítva az ennek az évnek az első két hónapjában történt behajtási kény szerel járások az elmúlt év első két hónapjában történtekkel. Ha ezeket az adatokat megnézzük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy Budapest székesfővárosban — tehát mindig az év első két hónapját véve figyelembe — az adó fejében eszközölt érdemleges zálogol ások összege 60%-kai, a nemleges zálogolások összege 70%-kai, a transzferálások^ összege — mindig az alapjukat képező adóhátralék összegét véve figyelembe — 130%rkal és a megtartott adóárverések száma 100%dkal emelkedett az idén. T. Ház! Nem akarok ebből a két hónapi statisztikából döntő következtetéseket levonni, ha azonban ezeket a számadatokat nézzük, akkor mégis annak az aggodalomnak kell kifejezést adnunk, hogy a fokozott adóbevételek akként folynak be, 'hogy az adóbehajtási apparátus .teljes erejével és az adózók fizetési képességére való tekintet nélkül végzi a maga köteles munkáját. Amikor a fokozott adóbevételekre hivatkozunk, lehetetlen elfelejteni és figyelmen kívül ihagyni ezeket a jelenségeket, amelyek arra engednek következtetni, mintha a mi nemzeti jövedelmünket túlzott mértékben terhelő közterheknek behajtása már csak a,z adózók fizetési képességének csökkentésével, vagy legalábbis súlyos megterhelésével mehetne végbe. A másik jelenség, amellyel foglalkozni óhajtok, s amellyel Bud János igen t. képviselőtársunk is ^behatóan foglalkozott, a tőkeképződés kérdése. Aki a statisztikai adatokat — amelyek, ismétlem, határozott javulást mutatnak — összehasonlítja azzal a nyomasztó lelkiállapottal,. amely ráül gazdasági életünkre és összehasonlítja azzal az 'ezer és ezer súlyos panasszal, amelyeket az utcán járva, gazdasági körökkel és más körökkel érintkezve napról-napra hall, mondom, aki*a statisztikának és az életnek az alapján kialakult hangulatnak ezt a diszkrepanciáját megfigyeli, az nem jöhet más meggyőződésre, csak arra, hogy gazdasági életünk a tőkeképződés hiánya folytán egy olyan betegségben szenved, amelynek orvoslása előtt a gyökeres javulás bekövetkezte szinte kizártnak látszik. Igen t. Képviselőház! Sokan deflációról beszélnek nálunk, (Baross Endre: Már nem!) olyan időben, amikor ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy 1929-től 1935-ig a Jegybank váltótárcája 75%-kal emelkedett, amikor tehát nyilvánvaló, hogy ezeket a deflációszerű tüneteket nem a Jegybank kisebb hitelnyújtásában, hanem abban kell keresni, ami a tőkeképződés