Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

154 Az országgyűlés képviselőházának 1 úton egyes hozzáértő emberek már gyűjtöttek statisztikai adatokat, s azt hiszem, ebben a kérdésben legilletékesebb volna Németh Péter, ez a melegszívű törvényszéki tanácselnök, aki Magyarországon a fiatalkorú bűnözők dolgával foglalkozik. Magánkutatás alapján állapították meg, hogy száz fiatalkorú bűnöző közül 60% az elvált szülők gyermeke Magyarországon, 20% pedig törvénytelen gyermek, aki nem a család kebelében nevelkedett. A bűnözők 80%-a tehát korunk átkos szellemének az áldozata, amikor a család köréből kiveszik magát a gyermeket és a fiatalkorú bűnözők sorában legfeljebb 20% az, aki Iád kötelékében nevelkedett és ellenére a családi és szülői köteléknek, mégis elzüllött. A kormány nemcsak a házasság reformját Ígérte meg, hanem mindazoknak a kérdéseknek a megoldását is, amelyek a családvédelemmel összefüggnek. Azóta két esztendő telt el,^ de a családvédelmi javaslatok megvalósítása tekintetében, amelyeket akkor az újságok nagy hanggal beharangoztak, semmi sem történt. Ügy tudom, hogy parallel az Actio Catolica is memorandumot terjesztett a kormány elé. Meg kell állapítnom, hogy a kormány beharangozott tervei és az Actio Catolica családvédelmi intézkedései és javaslatai nagyjában fedik egymást. Tessék elhinni, hogy ha van a magyar közéletnek valamire szüksége, elsősorban erre volna szüksége és én kivétel nélkül mindenkit kérek ebben a Házban, ennek a kérdésnek támogatására. Emlékezzünk csak vissza, hogy nem is a keresztény táborból hangzott el, hanem éppen Gál Jenő képviselőtársunk volt az, aki a családról, a családvédelemről egy, szinte mindnyájunkat megható és frappirozó hatalmas nagy beszédet mondott éhben a Házban. Ez égető és megoldásra váró fontos kérdése a magyar társadalomnak és e tekintetben azt hiszem nincs a pártok között semmiféle különbség. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha a kormány holnap jönne ezekkel a javaslatokkal, azt hiszem, a képviselőház minden oldalán kivétel nélkül a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoznék mindenki e családvédelmi javaslatokhoz. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! En azt hiszem, thogy vannak kérdések ebben a Házban, amely kérdésekben mi magyar emberek, soha egymással szemben állani nem fogunk. Vannak azonban kérdések, amely kérdések tekintetében a szabadságunk fennáll és ha esetleg más álláspontot foglalunk el, ez sohasem történik a kölcsönös megbecsülés és tisztelet rovására, hanem történik azzal a szent meggyőződéssel, amellyel minden törvényhozónak az ő hazáját, nemzetét és faját szolgálnia kell. T. Ház! A cseh parlamentben egyik ellenségünk dekadensnek nevezte a magyar fajt, dekadensnek nevezte, mert azt mondotta, hogy ez a faj erkölcseiben megromlott, < ez a faj romlásnak indult, ez a faj férges faj, pusztul, mit törődik vele Európa népe? Hát, t. Ház, én a magam fajtáját, a magyar fajt dekadens fajnak nem tartom. Egy bizonyos, hogy 'bajok vannak, sebek és féreg rágódik a nemzet testén, de ez nem speciális magyar baj. Európának úgyszólván minden népe, sőt azt mondhatom az egész fehér fan szenved > ebben^ a nyavalyában. (Ügy van! Üav van! Jobbfelől.) Sulyok igen t. képviselőtársam iménti beszédében beszélt a fehér fannak sok mindenféle bajáról és veszedelméről. Beszélt különö3. ülése 1936 május 5-én, kedden. sen arról, hogy a fehér faj által hordott kultúra is maga már dekadens és beteg. T. Ház! A fehér faj és Európa népe a római birodalom összeomlása után, amikor az Európába tódult barbárság fölvette a kereszténységet, másfélezer esztendő óta a kultúrának és a civilizációnak fáklyahordozója volt. És miért történt ez, hogy nemcsak a szellemi világban, nemcsak az erkölcsi világban, ha

: nem még a technikai, a természettudományi haladásban is a fehér faj volt minden haladásnak fáklyahordozója. Azt hiszem, azért, mert kellett a fehér fajnak, a kereszténységre áttért fehér fajnak szellemében valami plusznak lenni, ami a többiből hiányzott. Utóvégre a japánok elsajátították tőlünk a mi civilizációnkat, sőt talán felül is múltak bennünket, de éppen itt van nálam az önök pártján a képviselőházban ült egyik jeles egyetemi professzornak és ugyancsak egy kiváló magyar orvosprofesszornak nyilatkozata, aki azt mondja, hogy a veszedelem gyökere abban van, hogy a színes fajták megtanulták a fehér fajtól a civilizáció minden előnyét és áldását, de megtartották az ő ősi kultúrájukat, amely nagy szellemi áldozatkészségre, nagylelkűségre, önfeláldozásra, hazaszeretetre, családvédelemre, emberszeretetre képesíti őket, ellenben a fehér fajták között valahogyan megroppant az ősi faji lélek ereje, mert ősi erőforrásához a fehér faj hűtlenné vált. Hipokrizissel vádolta a fehér fajt Sulyok Dezső és teljesen igaza van. Mi keresztény politikát akarunk, de olyan keresztény politikát, amely nem önös érdekeket szolgál, hanem tiszta forráshoz vezeti ezt a fehér fajt, főképpen ezt a szegény, árva magyar fajtát. Ne jöjjön ide semmiféle idegen máz vagy idegen gondolat. Ezeréves történetünk beigazolta, hogy amíg a magyar faj erkölcseiben, szellemében, célkitűzéseiben és az eszmék világában innen szedte útbaigazításait, addig ez a magyar faj mindig erős és hatalmas volt. Tehát minden olyan törekvést tartsunk távol az országtól, amely ősi hagyományainkat esetleg megfertőzhetné, inficiálhatná. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért állunk mi őrt és azt hiszem, hogy amikor mi maradéknélküli keresztény politikát követelünk, akkor igenis magyar politikát is folytatunk, mert a hagyományokban és azokban az ősi kipróbált forrásokban rejlik ennek az árva nemzetnek az ereje is. És akkor elmondhatjuk, amit sokszáz esztendővel ezelőtt Dante a »Divini Commedia« egyik énekében mondott a magyarságról, amikor ilyen feldúltnak látta a magyarság egyik századát: »Lehetne igen boldog ez az ország, ha nem engedné magát rosszul vezetni.« — »O beata Ungheria, si non si lascia piu malmen a re.« A költségvetést általánosságban elfogadom. (Elénk ellenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres Jánots jegyző: vitéz Ujfalussy Gábor! Elnök: vitéz Ujfalussy Gábor képviselő urat illeti a szó. vitéz Ujfalussy Gábor: Mélyen t. Ház! Már az eddig elhangzott beszédek is megerősítenek engem abban a felfogásomban, hogy az ilyen^ költségvetés sok szakszerű bírálat, hozzászólás és kritika pergőtüzében van és pergőtüzébe lesz beállítva. Ez jogos és természetes is. De mindannyiunknak, akik ehhez a költségvetéshez hozzászólunk és akik átolvastuk, áttanulmányoztuk és hallottuk a pénz-