Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 1936 május 5-én, kedden. 153 12%-ról 25%-ra szökött fel; a legilletékesebb tényező egy óra múlva a járásoryost felfüggeszti állásából, amiért az ellenzéki képviselőnek ilyen adatokat mert a kezébe szolgáltatni. (Mozgás a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Soha nem voltam a társadalmi harc embere. A politikában sem szerettem azt, ha az árkot túlságosan mélyre ássák. Mindig azt mondottam ismerőseimnek, hogy ha konfliktusra van is ok, túlságosan ne vesszünk össze, mert úgyis megbékülünk. Méltóztassék azonban elhinni, hogy amikor ilyen sértő módon jön felénk a közhatalom és tol bennünket félre, amikor signum laudisokat akaszt a hivatalos hatóság másoknak a mellére, akiknek érdemük felette csekély emezekhez képest, akkor az ember mégis elszomorodik és azt mondja: hát Istenem, milyen világ van itt Magyarországon? Miért van ekkora bizalmatlanság? Azért, mert mi egy páran még saját fejünkkel gondolkodunk, nem vagyunk már jó magyarok? Amikor mi a kormányt hír áljuk, akkor sem akarunk a kormánynak gáncsot vetni, hiszen minden tisztességes, becsületes javaslatot, amelyet idehoznak, pártunk szinte azt mondhatnám, kivétel nélkül megszavazott, mert azt lelkiismerete szerint az ország erdekeben állónak tartotta és ha esetleg nehézségeink vannak és azt felhozzuk itt, ezért bennünket görbe szemmel nézni teljesen felesleges. Megvallom, hogy átéltem a Bánffy-érát, mint egészen fiatalember, a koalició idején is ott voltam a közéletben, ele azt a türelmetlenséget, amelyet a vidéki hatóságok velünk szemben gyakran tanúsítanak, soha nem tapasztaltam és ugyanazok az emberek csináljak ezt, akik egy-két évvel ezelőtt bizantmisztikus modorban hajbókoltak ugyanazok előtt, akiket most meg akarnak kövezni, {ügy van! Ugy van! half elől. — Rassay Károly: Ez az erkölcsi züllés!) Mondok« egy példát. Amikor .egy volt miniszter, egy puritán ember egy kis vidéki városkába érkezett, akkor a dalárda régi tiszteletét egy szerenáddal akarta kifejezni. Még nem is történt konkrét megállapodás, mire megjelent a hatóság és azt mondta, hogy ebből pedig semmi ne legyen, mert ha ez mégis megtörténik, akkor csendőrökkel fogja, őket széjjeloszlatni. Nem tudom, hogy ez a tekintély emelésének érdekében történik-e? Tudom, régi mondás már az, hogy kidőlt keresztfának nem szoktak kalapot emelni. Azt is belátom, hogyha valaki megszűnt kormánypárti lenni, akkor az államhatalom a bökősebb felével fordul feléje. Ezzel mi leszámoltunk, de mégis megtagadják azt a legelemibb barátságos érzést is, amit mi legalább itt pártközileg a folyosókon egymással szemben tanúsítunk. (Friedrich István: Miket beszélünk mi egymással a folyosókon! Mi lenne, ha itt bent elmondanánk? Isten őrizz!) — Derültség.) A kormány már 1934 óta foglalkozik családpolitikai kérdésekkel, de a Ház elé vajmi kevés került még ezek közül, már pedig, ha van valami, amivel a legsürgősebben foglalkozni kellene, akkor éppen a családvédelmi intézkedésekkel kellene foglalkozni. Pártunk föltétlenül ragaszkodik ehhez, ezt reklamálja, ezt kéri és pedig sürgősen a kormánytól. Pártunk elsősorban követeli magának a házassági jognak a reformját. Legmagasabb helyről a kormány elé terjesztetett már ezirányban javaslat. Ugy tudom, a kormány eddig még sem határozott választ nem adott, sem pedig a legmagasabb helyről jött terveket magától el nem utasította. Tudom azt, hogy ez nagy gondot jelent, mert hiszen az 1894:XXXI. tcikk törvénybe iktatását— legalább is a közvélemény előtt — azizal indokolták, hogy Magyarországon kilencféle házassági jog van és azért van szükség az egyházi házasság megszüntetésére és új polgári házasság kodifikálására, hogy a nagy rendszertelenségbe rendszer vitessék be. Lehet, hogy a rendszertelenség megszűnt, lehet hogy most rendszer van, azonban azt tartom, hogy bármennyire jól is hajtották végre ezt a törvényt, de ebben a törvényben elhalt maga a család és a család intézménye olyan sebeket kapott, amelyekben, ha ez tovább így megy, ki tudja, nem fog-e maga az egész magyar nemzet elpusztulni? Tudóim azt, hogy a mi haj és betegség a család körül van, azokat gazdasági okok is -szülték, én azonban csak egyet látok, azt, hogy maga, a törvény, a házasságjog, amely kodifikálja a válás lehetőségét és a válást megkönnyíti, mily befolyással van a család felbomlására, a családi élet szétzüllesztésére. Iskolapéldája ennek az Egyesült Államok és közvetlen mellette Kanada. Az Egyesült Államokban ezer házasságra^ 169 válás esik, közvetlenül mellette Kanadában ezer házasságra 15'3 válás. Miért? Azért, mert a törvény ezt lehetővé teszi. Sajátságos, hogy 1895 október 1. előtt és közvetlen azután, amikor a törvény minden labirinthusát, minden lehetőségét még nem tanulták ki Magyarországon, alig volt egy pár válási eset és azután szaporodott csak meg. Amíg Nagy-Magyarországon 1910-ben összesen 7155 válóperes kereset adatott be, addig 1930-ban Csonka-Magyarországon már 5000 egynéhány. Különösen furcsa az is, hogy attól kezdve, amikor 1907-ben megszűnt minden váló perben a Kúriához való kötelező fellebbezés és mintha felhúzták volna a zsilipet, úgy indulták meg a perek, majdnem 100 százalékkal emelkedtek egy év alatt a válóperes keresetek, Magyarországot 1919 óta keresztény nemzeti szellemben kormányozzák. Tartozom az igazságnak azzal a kijelentéssel, hogy ezt a isárvári állomáson Friedrich István akkori miniszterelnök szájából hallottaim. legelőször. (Éljenzés a bololdalon.) Friedrich volt az. aki 1919 augusztusában, amikor az ő üdvözlésére a sárvári állomáson megjelentünk és teljes lelkesedéssel a nagy rombolások után egy új Magyarország restaurálásáról fogadkoztunk

% azt mondotta, hogy Magyarországot pedig más alapon, mint keresztény alapon, restaurálni, visszaállítani, a romokból felemelni, virágzóvá tenni nem lehet. (Br. Berg Miksa: Éljen Friedrich István!) A keresztény nemzeti érában történt meg az, r hogy amikor a törvénykezés egyeszerűsítéséről volt szó, egyszerűen az egyesbíró jogkörébe utalták a házassági válást is. Ha egy ló lába eltörik és ebből per támad, a felébbvitel már tanács elé kerül. Ha egy család boldogságáról, létéről, exisztenciá járói van szó, akkor fellebbezés nélkül egyetlenegy bíró dönt és az egyetlenegy bíró döntése esetleg kárhozatba dönti, vagy esetleg (megmenti, aszerint, hogy milyen a bíró felfogása, miután a bíró felfogása, judiciuma és discret joga igen nagy súllyal esik a latba. Már pedig azt látjuk, hogy azokban a családokban, amelyekben különösen gyermekek vannak:, a gyermekek a válás után ki vannak dobva a züllés veszedelmének. ^Statisztika még nem készült, de magán-