Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

152 Az országgyűlés képviselőházának 1 a kormányzatban bírja anyagi és erkölcsi értékének támaszát és elhitette, hogy Tisza Kálmán ezen az alapon szerzett magának kormányzata alatt szövetséges támogatást az egyházi felsőbb körök részéről, hogy a magyar katolikus egyház rá van utalva a kormány támogatására, mert sem közjogi kiváltságait, sem vagyoni helyzetét máskép megmenteni nem tudja és ha ő bukik, már csak a radikalizmus jöhet utána. Valami olyan bajtársi szövetség támadt tehát Tisza Kálmán és a katolikus egyház között és amikor Tisza Kálmán megbukott és amikor ez a nagy taktikus többé sem jobbra, sem balra a visszafojtott erőket lefékezni nem tudta, a kilencvenes években, elég helytelenül és szerencsétlenül, közvetlen a millenium előtt, felszabadultak a visszafojtott törekvések és kirobbantak az egyházpolitikai harcokban. Sokan vannak még ebben a képviselőházban, akik éleinken emlékeznek ezekre az időkre. En őszintén megvallva, elszomorodva láttam azt a rosszakaratot, azt az ártani akaró liberalizmust, nem abban a romantikus formájában megnyilvánuló törekvést, amellyel telítve volt egy báró Eötvös József, vagy Deák Ferenc maga is, hanem azt a liberalizmust, amely telítve volt a szabadkőműves eszmékkel és velleitásokkal, itt, a parlamentben megnyilvánulni, és alig volt ebben a hatalmas nagy, több, mint 400 tagot számláló parlamentben egy-két lelkes ember, aki ennek útját tudta volna állni. Azok az aggodalmak, amelyeket az akkori egyházpolitikai törvények tárgyalásánál, egyes, jövőbe világosan látó emberek felvetettek, szinte azt mondhatnám, szórói-szóra teljesedtekÉs ha mi most, a mi pártunk részéről még mindig azon az elvi állásponton állunk, mint mikor a párt 1896-ban először megjelent a parlamentben és a pártunk által hirdetett 14 programmpont közül az 1. ponttól végig kereszj tény politikát hirdetünk, vád annál kevésbbé érhet minket, hiszen maga a kormány is rátért erre az útra, sőt tovább megyek, szinte azt mondhatnám, csírájában, alapgondolataiban, alapeszméiben a 14. pontban mindaz benne van, amit a 95 pont tartalmaz. (Zaj.) A néppártnak verejtékes munkája nyomán vert gyökeret a magyar közéletben az, hogy a destruktív eszmeáramlatoknak véget kell vetni, mert Magyarországot, de egész Európát mással, mint a keresztény gondolattal, nem tudjuk megmenteni. Alig, hogy megjelent a Rerum Novarum eneiklika, a néppárt máris szociális programjául tűzte ki a bennefoglalt elvek megvalósítását- Ezért csodálkozom azon, ha a múlt költségvetési vita végén Magyarország minisztereim öke azt mondja, hogy ő pionír munkát végez. Hol van a pionír munka? A pionír munkát elvégezte az a tizenhat ember, akik bementek 1896-ban abba a parlamentbe, ahol csak ellenszenv fogadta őket, ahol kereszténységről, keresztény politikáról, a nemzet megújhodásának egyetlen eszközéről beszélni sem lehetett még. A pionír munka ott történt. Abikor a mi pártunk már 1896-ban, éppen az akkori vezérek, a székesfehérvári gyűlésen zászlót bontattak a falu védelmében, a falu akkor lett szalonképes a parlamentben, előbb a falu érdekeiről nem is beszéltek, legföljebb a megújuló választások alkalmával, három vagy öt évenként egyszer. (Rassay Károly: De akkor sokat!) A falu dolgairól, a falu problémáiról azóta illik beszélni, amióta a „néppárt, a mi pártunk jogelődje a képviselőházban, a törvényhozásban ezt megkezdte. *3. ülése 1936 május 5-én, kedden. Ami a szociális törekvéseket illeti, nekem nagyon jól esik az, amikor a volt sajtófőnököt — most már igazságügyi államtitkár — hallom és olvasom, hogy a kőszegi választógyűlésen, nemrég pedig Jászberényben is éppen a Herum Novarumról beszélt, a gazdasági élet kifejlődésének egyetlen magna chartájáról. Ez nekem igen jól esik. A pionírmunkát a Rerum No var um elveinek érvényesítése terén éppen ez a párt végezte el. (Rupert Rezső: De szép is az a Rerum No varum és mennyire igaz!) Ami az alkotmány kérdését illeti, ezt a pártot legitimista érzelmei miatt megvádolták és a választások alkalmával is vörös posztóul állították és gúnyolták a jogfolytonosság mellett való kitartásunkat. így sikerült is abban a vármegyében, jóllehet vármegyénk népe 80%rban legitimista érzelmű, több mandátumot ettől a párttól elvenni. Sőt, én úgy látom, hogy a harc most sem ért véget. (Gróf PálffyDaun József: És Esztergom*?) A képviselőválasztás előtti hét kerületből egyetlen egy volt kormánypárti. Amikor vége volt a választásoknak, abból az óriási nagy nep-Özönből csak két mandátum maradt meg nekünk: a körmendi és sárvári, és úgylátszik, ez a kettő is vörös posztó még, mert olyan erővel indult meg mindkettőben az aknamunka, hogy ma már szinte átmegy személyi térre, mintha azt gondolnák, hogy mi a nemzetnek, a hazának, szinte elsőszámú közellenségei vagyunk. (Rupert Rezső: Negativ magyarok!) T. Ház! Nem hiszem, hogy az igen t. kormányelnöknek és a vele szolidaritásban levő minisztereknek komoly intenciója, kívánsága volna így nemzeti egységet teremteni, mint ahogy most megy ez a perifériákon. Nagyon szeretném, ha a kormány körülnézne és egy kissé fokozottabb ellenőrzés alá venné azokat az eléggé jól megfizetett vidéki titkár urakat és vidéki kiskirályokat. (Jurcsek Béla: Abszolúte nem megfizetettek! — Nagy Zaj.) Miből élnek? Rassay Károly: Mi a foglalkozásukT — Báró Berg Miksa: 300 pengőt kapnak! Jurcsek Béla: Polgári foglalkozást űznek!) A közéletnek minden teréről visszaszorítani akarjak azokat, akik teljesen önzetlen munkát végeztek a múltban a közért, akik sem társadalmi érvényesülést, sem jövedelmeket, sem állást ezért maguknak (biztosítani nem akartak, csak azért, mert véletlenül beszervezetten nem tagjai a kormánypártnak. mert negatívok, az egész vonalon mindenütt visszaszorítják, legyen az népművelési akció, legyen az testnevelési egyesület, legyen az más egyéb célt szolgáló intémény, maholnap mindenütt feleslegessé válunk, sőt mondhatnám a legsértőbb módon távolítanak el bennünket és fosztanak meg teljesen a munkálkodás lehetőségétől. Hiszen megtörténik még az is, hogy amikor valaki a legtisztább jószándékkala szenvedő, éhező és testileg mindjobban és jobban sorvadó gyermekek érdeké-' ben támogatást kér és felszólal, akkor felszólalására, kérő szavára süket fülekre talál. Megtörtént egy vidéki városkában, hogy a járásorvos^ egy ellenzéki képviselő^ kérésére megvizsgálta a gyermekek egészségügyi állapotát és konstatálta azt, hogy a rossz élelmezés, a rossz lakásviszonyok, rossz ruházkodás, szóval a szociális nyomor következtében a gyermekek egészsége napról-napra kiáltóan romlik, hogy például 3—4 év alatt a tbc-re, a tüdőcsúcshurutra hajlamos gyermekek száma