Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 12 Azt .szeretném megkérdezni, miért nem kéri számon az igen t. képviselő úr magától a kormánytól a beigért, a bekonferált javaslatokat, amelyekért a dicséreteket a kormány már el is könyvelte magának, (illetőleg, miért nem kéri számon a kormánytól ezeknek szándékait?) En ugyanis ezt nem látom sehol. Igaz, a kormánynak nem tehetünk szemrehányásokat, hogy a Házat nem foglalkoztatta volna eléggé, mert az bizonyos, hogy az elmúlt ciklus alatt a Ház eleget dolgozott. Harminchárom törvényjavaslat került ide a Ház elé, amelyek közül érdemleges, nagyobb javaslat hét volt. Mivel ezeknél a javaslatoknál, különösen a gazdasági természetű javaslatoknál, — amilyen volt a telepítésről és a hitbizományokról szóló javaslat — úgyszólván nap-nap után, hosszú napokon keresztül az egész magyar gazdasági helyzet ismertetése, megtárgyalása szőnyegre került, én nem csodálkoznám ha e felett a költségvetés felett nem fog megindulni olyan széles vonalú vita, mint az előző esztendőkben. Hiszen Magyarország gazdasági helyzetét, teherbíró képességét a telepítési javaslattal kapcsolatban folytatott vita különösen teljesen feltárta, minden vonakozásban, itt a Ház előtt. Amikor pártom megbízásából a költségvetés tárgyalása során felszólalok, érdemileg' a költségvetéssel a költségvetés számsoraival és számcsoportjaival nem kívánok foglalkozni. Hiszen tulajdonképpen Bud János sem foglalkozott ezekkel, csak kijelentésekéit tett, teóriákat :addtit elő. Enged tessék .meg tehát, hogy ehelyett pártoim múltjának 'megfelelően, pártom célkitűzéseinek szellőméhez képest én is azzal foglalkozásaim, hogy az állami életben, a politikai életben, a parlamenti életben az én pártom milyen viszonyban van a politikai élet•e'., milyen viszonyban van magához a kormányhoz. (Rassay Károly: Ez komplikált kérdés lesz!) i^gyven e,

sz

tendeje annak, hogy ez a párt a parlamentben megjelent; nem itt, hanem még a Sándor-utcai kicsi há,zban. CEn jól emlékszem' rá, hogy amikor a párt oda bevonult — egyetemi hallgató voltam akkor. — Körülbelül éjppen olyan kevés tagja volt a parlament óriási (tömegéhez képest, mint most. Ez a párt — akkor még Néppárt — úgyszólván törvényen kívül állott. Iszonyú ellenszenvvel r fogadták. Nincs rágalom, amellyel ezt a pártot el ne halmozták volna. Ráfogták pártunk jogelődjére, hogy aulikus grófoknak valami szakszervezete; aulikusoknak mondtak bennünket azért, mert pártunk élén véletlenül két gróf állott. Igaz, hogy olyan |gróf volt az egyik, akit korábban éppen legkevésbbé aulikus érzelmei miatt még grófi rangjától is megfosztott Bécs és így lett gróf Zichy Nándori Magyarország leggazdagabb »parasztja« 90.000 holddal a háta mögött. Sajátságos, hogy aulikusoknak és bécsi bérenceknek nevezték el ezt a pártot és ez a párt termielte ki mégis azt a gerinces házelnököt, aki amikor fennt ült ott az elnöki emelvényen, a darabont világban a házfeloszlató királyi levelet egyszerűen, felbontás nélkül visszadobta azért, mert alkotmányellenesnek találta. {Igaz! Ügy van! a balés szélsőbáloldalon.) Most is megvádolják ezt a pártot, az országos közvélemény előtt, igen furcsa színben tüntetnek fel bennünket azért, mert ez a _ párt hagyományaihoz híven az alkotmány teljessé- gének elvi alapján áll vagy mert kereken meg3. ülése 1936 május 5-én, kedden, -151 mondja, hogy legitimista érzelmű. Éppen egy evvel korábban a kormánynak egy igen tekintélyes tagja egy vidéki jászsági gyűlésien azt mondotta, hogy a kereszténypárt katasztrofális bukását annak köszönheti, mert a szociális tér- ről átcsúszott... (Rassay Károly: Közjogi térre!) Dehogy, azzal vádoltak f bennünket először — de most azzal, Ihogy átcsúszott a szociális tériről az arisztokrata célkitűzések szolgálatába» '{Rassay Károly: Na, csak legyetek ellenzékiek, majd vörösöknek fognak benneteket mondani!) Azután azt mondták, hogy a párt bukásának anásik oka az volt, hogy oktalanul legitimista irányt vett, a harmadik ok pedig, íhogy vallási jelszavaik alatt felekezeti békebontást okoz itt az országban. A mi pártunkat sem a múltban, sem a jelenben azzal vádolni, hogy feudális arisztokrata érdekeket szolgál, igazán nem lehetett és nem lehet. 4- kecskeméti gazdagyűlésen Magyarország egyik legkiválóbb vezérférfia, Prohászka Ottokár terjesztette elő a legelső konkrét gazdajavaslatot, a legelső földbirtokjavaslatot és pedig a párttal teljes szolidaritásban. A párt a lezajlott hitbizományi és telepítési vitában is egyáltalában nem mutatott olyan törekvést, mintha útjában állana a nagybirtok pareellázódásának és a kis érdekek, a kisgazdák érvényesülési lehetőségének. Ami pedig a felekezeti békebontást illeti, éppen a mi pártunk volt, amely szót emelt és dobta ki először a gondolatot, hogy bár megépíthetnék azt az aranyhidat, amely Pannonhalmától Debrecenig elvezet. Úgy látom, hogy ez a híd erősen meg van alapozva Pannonhalmán, de ha másutt ez az alap hiányzik, erről nem tehetünk; nálunk a szándék megvan. Ez a párt, ha tagjaiban katolikus és esetleg szellemi törekvéseiben katolikus állásponton áll is, de abszolúte senkinek szerzett jogát nem érinti. Ez a párt sem a múltban, sem a jelenben senkinek a vetésébe Magyarországon belekaszálni nem akart. Egy bizonyos, hogy amikor az 1848. évi XX. tc.-t megalkották, amikor 1848nban a katolikus vallás megszűnt Magyarországon államvallás lenni és a teljes egyenlőség, a viszonosság a hivatkozott törvénycikkel megállapílttatott, akkor tömérdek megoldatlan probléma maradt, éppen 1848-tól egészen a milleniumig terjedően és ezekből sok sérelem támadt az egyházra és a katolikusok vallásos érzületére. r A^ múlt század második felének atmoszférájában a katolikus egyházzal szemben itt Magyarországon méltánytalanságok történtek. Ezek a méltánytalan támadások mingyárt a kiegyezés után kezdődtek, még a hetvenes években, amikor még a katolikus autonómiai kongresszuson is katolikus emberek teljesen szabadkőműves szellemet vittek bele a tárgyalásba és amikor a parlamentben interpellációk hangzottak^ el, hogy a katolikus társadalom megmozdulását meg kell fékezni, amikor Sopron városa felírt a kormányhoz, illetőleg a képviselőházhoz és tiltakozott a katolikusok jogainak érvényesítése ellen. Amikor ilyen volt a közélet, akkor nem csoda, hogy lassan-lassan felébredt mégis az alvó magyar katolicizmus és. legelemibb jogainak védelmére először társadalmilag, azután pedig politikailag is szervezkedni iparkodott. Tisza Kálmán, a r nagy taktikus, 1875— 1889-ig azt mondhatnám, nyugalmi helyzetet teremtett és megteremtette azt a hitet a katolikus táborban, a katolikus egyház vezető köreiben is, hogy, a katolikus egyház egyedül