Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123 dás. Ennek magyarázata az, hogy a kormány j nem támaszkodik a legszélesebb néprétegekre, nem a népben, hanem egy szűk kamarillában birja

# támaszát. (Ellenmondások jobbfelől. — Nyiri István: Az ellenzék a kamarilla! — Rassay Károly: Az ellenzék a kamarilla? Ilyen még nem volt a történelemben!) Ha azt kell érzékelhetővé tennem, hogy mi ennek a kormányzatnak a legnagyobb hibája, akkor ezt talán azzal tudnám megmagyarázni, hogy a mai kormány egész kormányzása úgy viszonylik a mai viszonyok között .szükséges és helyes nemzeti kormányzáshoz, mint a giccs a művészi alkotáshoz. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Ebben is megvan minden külső elem: nem lehet azt mondani, hogy nem dolgozik, mert dolgozik, nem lehet azt mondani, hogy nem alkot, mert alkot, de hiányzik a lélek, .amely a giccsel szemben a művészetet művészetté teszi, lélek nélkül pedig nem lehet új ezeré vet; kezdeni. Ennélfogva nem vagyok bizalommal a kormány iránt és a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bud János. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Bud János: T. Ház! A parlament a legerősebb küzdőtér, amelynek lélektanához hozzátartozik, hogy programmok küzdjenek programmokkal, elvek álljanak szemben elvekkel és érvek érvekkel. (Mozgás a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) Megvallom', előttem szólott képviselőtársam beszédéit nagy érdeklődéssel, nagy figyelemmel hallgattam. Ha leszámítom talán az utolsó öt percet, lehet mondani, hogy beszéde lekötötte mindnyájunk^ figyelmét. Beszéde sok helyes ténymegállapítást tartalmazott, lia voltak is benne itt-ott talán tévedések és túlzások, de mégis azon a vonalon maradt, amelyet az előbb megjelöltem. Érdekes igen t. képviselőtársam felszólalásának: az r utolsó része. Maga elismeri a kormányzatról az egész vonalon, hogy teremt és alkot, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Giescset! de, ha nem: tudja kellőleg igazolni és beállítani azt, hogy mit nem alkot jól és helyesen, akkor nagyon sajnálom, hogy igen t. képviselőtársam elmellőzte azt, hogy tájékoztatott volna bennünket a maga programmajárói, a maga felfogásáról, (Sulyok Dezső: Egy óra alatt nem lehet elmondani!) a maga terveiről, mert különben ennek hiányában nem vágyok abban a helyzetben, hogy igen t, képviselőtársam elgondolásait mérlegre tegyem. Megnyugtatom igen t. képviselőtársamat, hogy ebben a. tekintetben a nagy közvélemény a döntő és annak kell tudnia állást foglalni. A uni igen t. képviselőtársam felszólalásának többi részét illeti, megjegyzem, hogy magam is azok közé tartozom, akik Benedetto Croce-yal azt mondják, hogy aki. történelmet akar építeni, az visszapillant a múltba. Vigyáznunk kell azonban kissé a visszapillantással. Nem lehet azt a multat mindig csak erősen lebecsülni és lekicsinyelni, különösen akkor, iha az a múlt talán nem úgy alakult az egész vonalon, amint ' (mindannyian kívántuk volna. A legnagyobb csapás ott volt, amikor 150 évig ránk steakadt a világ ; legnegatívabb uralma, a török uralom s így éppen abban az ülése 1936 május 5-én, kedden. 143 időszakban, amikor a,z új Európa fejlődött ki a maga felvilágosult abszolutizmusával, nekünk a magunk nemzeti létéért kellett küzdeni, neon tudtunk bekapcsolódni azokba a nemzeti gondolatokba és tervekbe, amelyek tulajdonképpen az új Európát formálták. Ez az, ami végigvonul a mi egész történelmünkön és merem állítani: ha a világháború előtti elmúlt időszakokat nézem, hogy volt azokban aktivizmus, de ezt az aktivizmust is, sajnos, ezek az okok bontották meg és még az a húsz év, ami 1849—1867-ig tartott. Nekünk igenis egy kötelességünk van: felismerni a múlt hibáit és le nem beesülve erényeinket, képességeinket, ezen az úton elindulva teremteni tmeg a jövőt. (£7gy van! Ügy van! jobbMői.) T. Ház! A költségvetési vita természetrajzához tartozik,, hogy abban legkevésbé a költségvetésről van szó. (Rassay Károly: Formalizmus lett már!) Sokan ezt nehezményezik. En magam nem vagyok ezen az állásponton. Azért nem, mert végeredményben, ha van egy bonyolult művelet,, akkor az maga a költségvetés. A költségvetés az állami és a politikai életnek minden vonalon való keresztmetszete és ennek következtében nemcsak azokban a számokban van erő, amelyeket az kifejezésre juttat, nemcsak a kiadásokban és a bevételekben, hanem azokban a szellemi, lelki, etikai, morális erőkben, amelyek azon átvonulnak. Ezeknek a tényezőknek .mérlegelése nem könnyű feladat. Ezt helyesen és okosan tulajdonképpen csak a kormányzat teheti, amely mindezeknek birtokában van s ezért történik és történt rendesen, a múltban is az, hogy r a költségvetést mindig mint a nemzet költségvetését ítélték meg és a rendes parlamenti szokásokhoz is hozzátartozott éppen^ ezért, hogy a •költségvetést, bármely oldalon állt az ember, elfogadta. A bizalmi kérdés külön megnyilatkozás volt, amely tulajdonképpen az appropriációs törvénnyel vonult be mint külön ténykedés. Végeredményben még a parlament ökonómiája szempontjából is a két kérdést összekapcsoljuk, tulajdonképpen nincs szükség a másodikra,, a külön appropriációs törvényre. T. Ház! Ha ezt a költségvetést nézem, akkor csak azt kérdem, hogy vájjon azok az elvek,, amelyeken felépül és a keretek, amelyeket maga elé tűz, valamint a célkitűzések, amelyeket megvalósítani kíván, megfelelő viszonyban állnak-e a nemzeti akarat, a nemzeti gondolat kifejlődésével és a nemzet gazdasági erőviszonyaival? Éppen ezért nem baj, ha a költségvetéssel sokat nem foglalkoznak, mert ha így van, ez rendszerint^ oda vezet, hogy az egyik oldalon túrköveteléseket támasztanak, a másik oldalon pedig megint jön egy negatívum, a bevételek csökkentése irányában. Nincs meg a logika rendszerint a két térycsoport között és innen magyarázható, hegy a költségvetés a költségvetési vitában a legkevésbé szerepel. De azért mégsem tartom meddőnek a vitának ezt a részét sem, mert végeredményben irányt jelöl a jövőre és sokszor ^ támpontot nyújt a jövő feladatok megoldására, a jövő feladatok kifejlesztésére. Ha azt a költségvetést nézem, amely most előttünk fekszik, nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr és a kormány igenis, mérlegelte az ország gazdasági erőviszonyait, helyesen állapította meg a célkitűzéseket és okosan szabta meg azokat a kereteket, amelyek közt ez a költségvetés mozoghat. , Előnyére szolgál a költségvetésnek az az