Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. rárország paraszti rétegei érdekeinek kiszolgálása érdekében sohasem történt. A munkásság pedig corpus separatum lett a nemzet testében. Nálunk — éz kellemetlen megállapítás, de így van — bizonyos stichje volt annak az embernek, akire rámondták azt, hogy szocialista, hogy szociális problémákkal ex offo foglalkozik. Amíg azt láttuk, hogy Angliában és a többi nyugati államokban a társadalom legjobbjai, magasrangú katonatisztek, állami hivatalnokok, a történelmi arisztokrácia^ fiai foglalkoztak a szocialista eszmékkel és álltak a munkásosztály vezetésének elére, addig nálunk a legutolsó vidéki kaszinóból is görbe szemmel kinézték volna azt, aki ezekhez a kérdésekhez mert volna nyúlni és magát szocialistának merte volna vallani'. Mi lett az eredmény? Olyan elemek kezébe került a munkásosztály mozgalmának vezetése, amelyek a nagy történelmi órában nem állták meg a sarat és a munkásosztály elveszett a magyarság számára 1918/19-ben, nem lehetett rá számítani, sőt mélyítette, sőt nyomta, nagyobbította az ország történelmi bukását. T. Ház! Azt látjuk, hogy Nyugaton, Angliában vagy Németországiban (Peyer Károly: A munkásosztály ki volt rekesztve akkor mindenből, tehát nem érzett közösséget). ! Ugyanezt imondtam. Scheidemann és Noske például megmentették a német államot, amikor a spartakus-mozgalommal szembefordultak. Nálunk ezt a gerinces kiállást sehol sem találtuk. Ezt meg tudom érteni, de menteni nem tudom. Ha, most azt nézem, hogy ezekben a betegségekben mi a közös momentum, mi az, ami miindegyikben azonos, hogy a különböző területeken, különböző formában felfakadt kelésekben mi az azonos kórokozó, akkor azt kell mondanom és azt kell megállapítanom, hogy a magyarság háború előtti életéből hiányzott a benső őszinteség. Az a mondás, aimely itt^-a szemben levő Kúria palotájának homlokára van írva, hogy: »Justitia regnorum ^fundamentum« egy meg nem csalható . igazság. Ali pedig ez nemcsak abban a formában, hogy a,

1 törvénykezésben kell az igazságot keresnünk, hanem áll abban a formában is, hogy egy állam etikai alapjai mindig f ontosahbak, mint a gazdasági alapok és ezekkel az etikai alapokkal nem lehet visszaélni^ hazudni lehet, de nem tartósan, csak ideig-óráig, mert a tartós hazugság katasztrófákban bosszulja, meg magát. Akármelyik rétegét nézem a háború előtti magyarság életének, azt kell megállapítanom, hogy mindegyikből hiányzott a benső őszinteség; más volt a valóság és más volt a látszat. »Fenn az eilnyő, nincsen kas« életet éltünk, mást mutattunk kifelé, mint akik befelé voltunk és ennek a következiméinye lett azután történelmi összeomlásunk. Ha most azt nézem, hogy ebben a helyzetben melyek azok a feladatok, amelyek a magyarság előtt állanak, akkor azokat tulajdonképpen négy csoportba foglalhatnám össze. Egy nemzet élete mindig két vonalon jelentkezik, egy nemzet a maga életét mindig két fronton éli, egy külső fronton, amely a többi nemzetekhez való viszonyát szabályozza, és egy belső fronton, a belpolitika terén. Ha most a külső és a belső frontot nézem, akkor a nemzeti feladatok terén általában mindig két elemet találok, egy statikus és egy dinamikus, egy konzervatív és egy haladó elemet. A külpolitikánál első feladatunk az, hogy meg nem szűnően, de éjt-nappalt eggyé téve, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 május 5-én, kedden. 13 9 azonban jiem

< szóval, nem frázissal, hanem tettel működjünk ezeréves határaink visszaszerzésére. (Elénk helyeslés.) Ez az egyik, a dinamikus elem. A másik a statikus elem: védenünk kell ennek a megmaradt csonka országnak puszta, meztelen létét, mert ez a csonka ország is nélkülözi a biztonságnak, a, nemzetiközi életben annyit hangoztatott sécuritének kellékeit, nincs biztonságban még ez az ország sem, mert vannak elemek, amelyek ennek a megmaradt országnak a léte ellen törnek. A belpolitika terén pedig pótolnunk kell a négyszázéves mulasztásokat. Lehet,, — érről azonban nem kívánok e helyen vitatkozni hogy az az irányzat, amely most van Európában felülkerekedőben, amely a demokráciát ki akarja a helyéből tolni és egy új világot akar idehozni, dekadenciát, egy hullámvölgy felé való menetelést jelent, de lehet, hogy emelkedést és a 'maiaknál jobb állapotokat. Szeretném látni azt, aki lelkiismeretesen meg merné vagy meg tudná 'mondani, hogy a kettő közül melyik következik be. Akár az egyik, akár a másik következik azonban be, egy a maiakat meghaladó állapotnál is lehetetlen az, hogy mi az elmulasztottakat ne pótoljuk. r Nincs ugrás a nemzetek életében. Nálunk egész fejlődési korszakok kimaradtak, ezeknek eredményét nekünk meg kell valósítanunk, pótolnunk kell, mert különben készületlenül megyünk egv új korszak új felfogása elé. A .másik pedig, ami ezen a belpolitikai téren feladataink közé tartozik az, hogy a nemzet karakterén átszűrve, a nemzet karakteréhez átidomítva egy vagy más formában, de nekünk is állást kell foglalnunk azokkal a történetpolitikai, szellemi áramlatokkal szemben, amelyek most Európát keresztül-kasul járják. Ha már most ezeket a feladatokat egyenkint veszem bírálat alá és különösen az ezeréves határok visszaszerzésére irányuló mozgalmakkal foglalkozom, akkor az - idevonatkozó feladatokat a következőképpen tudnám csoportosítani: A mi feladatunk csak az lehet, hogy öisszehalmozzuk, összegyűjtsük itt azokat a maximális potenciális energiákat, amelyek ebben a nemzetben erre a nagy történelmi célra egyáltalában kifejthetők. Olyannak kell lennie a mai magyarságnak, mint az első tavaszi napsugárra váró rügynek; ha az a napsugár megérkezik, ha a nemzetközi atmoszférában enyhülés áll be, ha a viszonyok alakulása olyan lesz, hogy lehet rajtunk segíteni, akkor nekünk abban a helyzetben kell lennünk, azon potenciális energiák birtokában kell lennünk, hogy ez be is következhessek. Egy lerongyolt, tévelygő, a midennapi megélhetés eszközéért küzdő nemzet erre nem alkalmas. A másik feladatunk az, hogy itt minden tekintetben olyan állapotokat kell teremteni, amelyek szegénységünk mellett is kívánatossá teszik az idegravitálást. A történelem nagy közlekedő-edény, ahol az áramlás afelé a pont felé történik, ahol az ember egyéniségének az önkifejlesztése jobban van biztosítva. Az ember boldogságát az jelenti, ha az egyéniségét kiélheti, ha azzá lehet, aminek Isten őt teremtette, ha ebben nem akadályozzák. Olyan állapotoknak kell ^tehát itt lenni, hogy az egyéniségnek ez a kiélése, alz Isten teremtette ember sajátmagának kiképzése^ öncélú élete lehetővé tétessék. Ahol több a szabadság,^ ahol. több az emberi méltóság, oda történik az áramlás, oda vonzódnak a tömegek. 20