Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-123

140 Az országgyűlés képviselőházénak J Igaz, hogy vanmak más ható tényezők is a történelemben: vérségi, faji, nyelvi, nemzetiségi kötelékek; ezek így is, úgy is idehozzák a hatart^o^i kívül rekedt magyarságot. Ha azonban ez a msäg&aamg odaát azt -látja, hogy az itteni viszonyok: rosszEfefeisfe, iminí az ottaniak, akkor eziek érzései gátlásokba TÜ^RBBÉ: ái±közni, akkor neki a faji, nemzetiségi, vérségi összetartozás érzésével szemben (mindig; gátlásai támadnak és akkor^ nagyon nehezen fog ez a gravitáció erre, felénk megindulni. Ezeket late akadályokat tehát el kell tüntetni az útból. Harmadik feladatköre ennek a területvisszaszerzésre irányuló mozgalomnak az, hogy egyelőre nekünk: meg kell tartani a határokon kívül rekedt magyarságot nemzeti birtokállománya birtokában. A magyarság odaát egyre fogy. Egyre többen kényszerülnek saját egyéni boldogulásuk érdekében miaigy ars ágúikat anejgitagadni, idegennyelvű városokba kerülnek s tudjuk azt, hogy a nagy város megölő je az idegen nemzetiségeknek, beolvasztja őket magába és a legjobb kohója a nemzeti társadalom egységesítésének. Ha egy magyalr elkerült Prágába, Bukarestbe vaigy Belgrádba munkásnak, egészen bizonyos, hogy rövid időn belül iha nem is ő maga, de ott született gyermeke megszűnik magyarnak lenni. Nekünk tehát azon kell lennünk, hogy ezt a megpróbáltatásoknak, sanyargatásoknak kitett, elszakított magyarságot nemzeti birtokállományáhan erősítsük és ostobaság, sőt bűn a nemzet ellen minden olyan gesztus itt bent, amely okot vagy ürügyet ad az utódállamoknak arra. hogv a magyarság

1 biincsein egyet szorítsanak. i(Gr. Bethlen István: Ugy van! Ügy van!) Ne 'felejtsék el azt, hogy minden reakciós' gesztus, amely ebben az országban történik, egy harsány kiáltás a trianoni éjszakában, amely odaát ezerszer visszhangzik és amely odaát mindig a mi véreinknek okoz szenvedést és megpróbáltatásokat. (Ügy^ van! Ügy van! a baloldalon.) Nékünk — bármit csinálunk idehaza — egy pillanatig sem szabad megfeledkeznünk elszakított véreinkről és mindig azokra a magyarokra kell gondolnunk, akik a vihariban az ajtón kívül rekeditek. Nekünk i. mostoha a helyzetünk, nekünk sem rózsás a sorsunk, itt bennt is nehéz, de mennyivel nehezebb azoknak, akik kívül maradtak és .akiknek a magyarságukért ott kell szenvedniük és ott kell a helyüket megállaniok. Foglalkoznom kell most a magyarság mai államiságának exisztenciális kérdésével. Külön tragédia reánknézve az, hogy a mi történelmi összeroppanásunk egybeesik Európában két világtörténelmi folyamattal, amelyek közül az egyik a germánságnak Kelet felé való fordulása, a másik pedig a szlávságnalk Nyugat felé fordulása. Ma már kétségtelen az, hogy a mai német generáció leszámolt a Nyugatra-törés gondolatával, ellenben a »Drang nach Osten« olyan nagy erővel lángolt fel, mint 600 év óta soha a német történelemben. Hitler »Mein Kampf« című munkájában, a 477. oldalon azt mondja: »Mi, nemzeti szocialisták, végleg szakítottunk a háborúelőtti német külpolitika vonalvezetésével; ott folytatjuk, ahol őseink 600 évvel ezelőtt abbahagyták. Mi végleg megállást parancsolunk a germán tömegeknek Európa déli és nyugati részei felé való áramlásában és tekintetünket Kelet felé fordítjuk.« Majd öt oldallal később ugyanebben a munkában azt olvassuk, hogy a nemzeti szocialista külpolitikának nem 23. ülése 1936 május 5-én, kedden. nyugati orientációt vagy keleti orientációt kell vallania, hanem keleti politikát kell csinálnia a német nép jogos földigényeinek kielégítése céljából. Megtörtént tehát az, t. Ház, hogy — amint Hitler maga mondja — a németség elejtette a háborúelőtti külpolitikai vonalvezetés fonalát; 600 évvel visszatért a történelemben s ött ^ve^fee íel -ia Jásnalai, .ajbol 600 évvel koráíbihaai elejtették: Kelet félé "TorrSftotta ^jSéhrtoGéft. A. német birodalmi gyűlési választások, amelyek legutóbb — talán egy [hónapja — zajlottak le s amelyeknek során osztrák és cseh állampolgárokat is beválasztottak a német birodalmi gyűlésibe, azt mutatják, hogy Németország a teóriáról áttért a praxis terére. Ezzel egyidőbe esik a szlávságnak Nyugat felé való fordulása. A szlávok poroszai, a csehek, 1918-ban — páratlanul a történelemben, hiszen ennek aligha van példája — pusztán propaganda alapján önálló államot nyertek. Ez az önálló állam, úgy, ahogy, konszolidálódott napjainkig és megtalálta a kapcsolatát az új nacionalizmus jegyében imperialistává lett Oroszországgal. Tévedés azt hinni, hogy Oroszországban a bolsevizmus valami internacionalista vonás. Nem, ez az orosz nacionalizmusnak egy egészen bizarr és a mi szemünkben szinte megérthetetlen, de mégis sajátságos kiélése. A bolsevizmus a legtisztább orosz nacionalizmus és imperializmus. {Fábián Béla: Ezt akarják ők Európával elhitetni!) S mikor a bolsevista Oroszország ezekre az ^ imperialista magaslatokra eljutva, összetalálkozott Csehszlovákiával és már építi ki a maga bázisait a magyaroktól elszakított Felvidéken, akkor világnézeti ellentétek is fffitük egymással szemben a germánságot és ia szlávságot. Ennek a két hatalmas néptömegnek csatatere a Duna-völgye lenne. S ez a történeti pillanat akkor következik be, amikor Európában minden tótágast áll. Igen tanulságos D'Ormessonnak, a francia külpolitika egyik fontos t tényezőjének és szereplőjének a Le Temps húsvéti számában megjelent cikke. Kifejti ebben a francia külpolitikus, hogy ennyire felfordult, ennyire bizonytalan és megbízhatatlan viszonyok talán még sohasem voltak Európában, mert ha tetszés szerint bármely hároim államot vesszük A, B, C-vel jelölve Európában és A B-vel és C-vel szövetséges viszonyban van, egészen bizonyos, hogy B és C között már nincs zavartalan jóviszony. Ehhez hozzájárul az, hogy a fegyverkezési epidémia elérte a világ története óta eddig tapasztalt maximális méirtéket és nem tudjuk, hogy ebben a veszedelimes atmoszféráiban mikor sül ki az első elektromos szikra, mikor lobban minden lángra, aimely láng azután felperzseléssel fenyegeti a még meglevő csonka Magyarországot. Ebben a helyzetben lehetetlen, hogy az embernek ne jusson eszébe Horatiusnak a hajóhoz írt ódája és aggódó és szorongó lélekkel ne kelljen arra gondolnunk, vájjon Magyarország kis hajója e között a Scylla és Charybdis között el tud-e evezni úgy, hogy egyikhez se ütődjék hozzá s hogy pozdorjává ne törjön ezeken a szirteken?^ T. Ház! Áttérve most már a belpolitikai problémákra, ha azzaf kívánok^ foglalkozni, amit elmulasztottunk és amit pótolnunk kell, akkor (mindenekelőtt meg kell állapítanom azt, hogy ez a mai Magyarország úgy, ahogy van, a maga 9 millió népéből 4 milliónak nem tudja biztosítani az emberi élet lehetőségét. Kétségtelen tény az, t. Ház, hogy az ország 9 millió lakosából közel 4 millió nem él olyan életet, amelyet emberinek lehetne nevezni. (Mozgás a