Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

128 Az országgyűlés képviselőházának 12 dőlési, igen. alacsony árakon, a nagy vállalat­hoz fordultaik, azokra kívánták cedálni az üz­letet, miután elrontották az árakat. Azonoan itt is méltányos középutat isikerült találni az­zal, hogy nekik bizonyos finanszírozási lehető­ségeket biztosítottunk. (Friedrich István: Nem tudnak résztvenni magasabb finanszírozások­ban!) Ezt az Imii., az Ipari Munkaszerző Inté­zet útján csináltuk, részben a Nemzeti Bank segítségével. Ha megnézem,, hogyan állunk a kisemberek védelmével és a munkabéreknek a kisemberek kezébe juttatásával, akkor azt látom, hogy ez a munka természetétől is függ. Említeni szók tam, hogy például vagont a kisiparosoknál nem lehet rendelni s egy nagy transzkontinen­tális íbetönutat szintén nem csináltathatunk meg egészen kis vállalkozóval, viszont a tech­nika haladása szerint a modern útépítés esz­közeit igénybe kell vennünk. Ahol azonban lehetőség van, ott arra törekszünk, hogy mi­nél több kisembernek jusson munkabér a ke­zébe., (Helyeslés a jobboldalon.) Ez kötelessé­günk, de méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az észszerűség is ezt követeli, hiszen a társa­dalmi feszültség levezetését és enyhítését is célozzák ezek a munkák. (Friedrich István: Inségmunkák alakjában nem lehet!) Erre aka­rok rátérni. Ha azt kérdezik, hogy fordítunk-e ezekből az összegekből valamit inségmunkákra, azt kell mondanom, hogy nem, mert az egy egészen külön terület. Az inségmunkák terüle­tén nagyon szomorú a helyzet, amit — sajnos, a jó Isten akarata folytán — jégkárok, fagy­károk és aszálykárok voltak — nem tudunk el­kerülni. Magam lis szeretném, ha az inségmun­kákat szerves programm keretébe lehetne il­leszteni, igyekszünk is ezt megtenni és már nagyon kis terület van olyan, ahol félre megy ez a pénz. (Friedrich István: Megy még félre!) Ügy értem, hogy ahol a köveket az út egyik oldaláról a másik oldalára hordják át, azután pedig vissza, csak azért, hogy név szerint ne legyen munkanélkülisegély. (Friedrich István: Ügy van! Teljesen értelmetlen dolog!) Az ilyen dolgokat a minimumra redukáltuk. Természe­tesen egy sorssujtotta területen, ahol sem út­építkezésre, sem egyébre nincs szükség, na­gyon nehéz ott a helyszínén munkákat terem­teni» onnan tehát a munkásokat máshova kell vinni. Hogy pedig ennek milyen nagyok a ne­hézségei, azt fővárosi képviselőtársaim tudják, mert a főváros például nem engedi be a más­honnan való 'munkásokat. Ezt megértem, nem is kritikaképpen 'mondom. Teóriában könnyű átplántálni a munkásokat, de a valóságban nagyon nehéz. Vizsgálódva tehát mindezekből a szempon­tokból azt, hogy hogyan vannak a beruházá­sok felépítve, mi a céljuk, hogyan vannak ki­válogatva, mi a finanszírozási forrásuk, mi a keresztülviteli módjuk, mennyiben segítik a kisembereket, mennyiben juttatnak munkabért minél több kéznek, akkor azt mondhatom, hogy az emberi gondosság lehető határáig minden megtörtént, úgy, hogy lelkiismeretem ebben a tekintetben nyugodt és azt hiszem, méltóztat­nak velem ebben egyetérteni. Most még 1 rátérek nagyon röviden egyes, részletkérdésekre, amelyek itt a vita^ során el^ hangzottak. Az építkezések előmozdítása fon­tos feladat. Expozémban is aláhúztam, hogy az általam tavaly módosított építési- és tata­rozási adókedvezmény-rendeletek nagy ered­ménnyel jártak, mert nem áll az, hogy nincs 2. ülése 1936 május 1-én, pénteken. építkezés.. Igen széleskörű építkezések voltak tavaly és vannak az idén is és ezek az építke­zések nemcsak munkát hoztak, hanem más szempontból is igen nagy eredményeket értünk el velük, minthogy .bekapcsoltuk azokat a vá­rosfejlesztés és városrendezés szempontjaiba és csak ott adtunk engedélyt, ahol az városfej­lesztési szempontból fontos volt. (Friedrich István: Ezt elismerjük mi is.) Ami a konkrét kérdéseket illeti, ezek most lesznek aktuálisak, így különösen a következő hetekben kerül sorra a Madách-út ügyének előterjesztése. Ha észszerű keretben meg tudjuk oldani, én le­szek a legboldogabb. Az óbudai szabályozást évek óta én sürgettem a legjobban még mint kereskedelemügyi miniszter; hasonlóképpen az építési szabályrendelet megoldását is. A leg­nagyobb örömmel látom, hogy ez igen nagy lendülettel halad előre a Közmunkatanács fo­kozott 'bekapcsolódása folytán. (Payr Hugó: Ebben az évben nem lesz készen az építési sza­bályrendelet!) Nem rajtam múlik, de látom, hogy halad a dolog, közelebb vagyunk hozzá, mint bármikor. (Payr Hugó: Egy év beletelik.) Visszatérő felszólalási téma volt az ifjúság kérdése. Ez csak bizonyos távolabbi összefüg­gésben van az előttünk fekvő javaslattal. (Friedrich István: Összefügg. Sztranyavszky tegnap meg akarta vonni Homonnaytól a szót, mert erről beszélt.) Méltóztassék elhinni, hogy ezt a kérdést nagyon fontosnak tekintjük. Ahol ezek az in­vesztíciók az ifjúság elhelyezésére módot ad­nak, ott a lehetőségeket fel is használjuk. Csak azokat az adatokat említem, amelyek az én ke­reskedelemügyi miniszteri rezsimemre vonat­koznak. A bekötő és egyéb utak építkezéseinél több mint száz mérnököt helyeztem el. (Fried­rich István: El is helyeztük!) Azt hiszem, Friedrich István t. barátom alá fogja írni, hogy abban a két és fél évben összesen 830 mérnököt helyeztem el államnál, magánválla­latoknál és építkezéseknél a legkülönbözőbb he­lyeken. (Friedrich István: Csak azt kérjük, tessék megengedni, hogy mi magunk válogas­suk ki azokat, akiket állásba akarunk juttatni.) Annak idején a kiválogatás úgy történt, hogy a mérnöki szervezeteket kértem fel erre. Azok szigorú rostálás alá vették az illetőket és hogy a protekciónak még a látszata is ki legyen ke­rülve, odáig mentem, hogy sorshúzás - útján húzattam ki az így megállapított listából az illető mérnöknek a nevét és a másik urnából annak az útrészletnek a nevét, amelynek fel­ügyeletével megbízatott. Amennyiben tehát emberileg a protekciómentesség és előrelátás lehetséges, az megtörtént. (Élénk helyeslés. — Friedrich István: Nem mindig így van, de hát jó!) Es meg vagyok róla győződve, hogy ugyanígy kezelik ezt a kérdést továbbra is. (Friedrich István: Majd jön a levél! — Boczo­nádi Szabó Imre: Majd Friedrich is fog húzni egy ilyen blankettát!) Ez teljesen levélmente­sen intéztetett el, t. képviselőtársam. (Derült­ség-) Ami az egyéb felmerült kérdéseket illeti, ezek közül csak egy-kettőre óhajtanék reflek-~ tálni, így az Oti.- és Mabi.-pénzek felhasználá­sára. Az Oti.- és Mabi.-pénzek felhasználására egyelőre kétéves programm készült, amelyben a kormány a * leggondosabban válogatta ki a célokat. A legnagyobb vita van arról, hogy milyen célokra fordítsák ezeket a pénzeket. Mi ebből a vitaanyagból kivettük a közérdekű cé­lokat, megjelöltük azoknak a kereteit és öröm-

Next

/
Thumbnails
Contents