Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

126 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. Örvendetes volna, ha a jövőben ez a most már lassan beduguló forrás rendelkezésemre állana. A javaslatnak másik részére, arra a 13'4 millió pengőre, amely nagy utak építésére fordíttatik, bizonyos mértékig szintén azt kell mondanom, hogy nem veszünk el új tőkéket a magángazdasági tőkepiactól, mert ezek részben olyan tőkék, amelyeket egyszer már, hitel formájában, elvettünk útépítés céljaira, azonban visszafizettük és tulajdonképpen csak ezt a visszafizetett tőkét vesszük ismét igénybe. Es amellett ezzel nem terheltem meg a költségvetést, mert a költségvetésben a kereskedelemügyi tárcánál szerepel egy állandó jellegű ösz.szeg nagy utak építésére, azt hiszem 9'7 millió pengő, amelynek az időközi törlesztések folytán csökkennie kellene, de nem csökkentettem, ;hanem ugyanabban a keretben hagytam meg a költségvetésben. Egyfelől tehát nem terheltem meg a magánpiacot, mert az már ezt egyszer ideadta és most csak ugyanazt adja újból ide és másfelől nem terheltem meg a költségvetést, mert ott ugyanebben a magasságban már mint teher szerepel. (Friedrich István: Nagyon ügyesen volt előadva, annyi biztos!) Azt hiszem tehát, hogy a források megválasztása tekintetében a beruházások helyesek. Ami a konkrét felhasználási célokat illeti, itt az a szemrehányás, hogy ezeket idejében nem közöltük, nem alapos, hanem annak beismerését foglalja magában, hogy nem méltóztattak meghallgatni, vagy legalább is elolvasni az expozét, mert ezen javaslat előterjesztésével egyidejűleg minden kétséget kizáró alapossággal és részletességgel megjelöltem a célokat. Miután azonban azt látom, hogy nem ismerik, röviden megismétlem őket. Az a 13'6 millió pengő, amely a transzferalapból vétetik fel — és ezt alá akarom, húzni — túlnyomórészt mezőgazdasági beruházási célokra fordíttatik. Az a panasz is elhangzott ugyanis, hogy nagyon kevés jut mezőgazdasági célokra, pedig éppen ellenkezőleg, az említett összeg túlnyomó része agrárcélokra jut. Ezek között szerepel 5 millió pengővel az Alföld öntözése és csatornázása. Legyen szabad itt kitérnem az Alföld kérdésére. Nagyon sajnálnám, ha nem méltóztattak volna meglátni és megérezni azt, hogy végre ezt a kérdést egy szerves programm keretében hosszú évekre való előretekintéssel, tehát azzal a szerves módszerrel,, amelyet itt Payr képviselő úrral az élükön többen sürgettek, vettük kézbe. Mert mi dönti el az Alföld* nehéz helyzetének a megjavítását? Az Alföld öntözése és csatornázása. Ez az öntözés és ez a csatornázás nem intézhető el 3—5—15 millióval, ez nagy összeget igényel, amelyet nézetem szerint 5—15—25 évre kell elosztani és erre az első évre még a terveik sem egészen voltak készen. 3'5 milliót kért tőlem a földmívelésügyi tárca s én 5 millió pengőt állítottam be, mert azt mondottam, hogy ezt az Összeget most elő tudom teremteni és nézetem szerint utódaimnak is hosszú éveken keresztül évente ilyen összegeket elő kell tudniok teremteni. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon 'és a középen. — Friedrich István: Az utódról csak ne tessék beszélni!) Méltóztassék a mostani 5 milliós öszszeget mint egy átfogó és sok évre terjedő szerves programmnak egyik részét tekinteni. így felfogva egészen más hordereje van a kérdésnek. De abba a mi vállaink belegörnyedne!k és összeroskadnak, ha azt, amit fokozatos, szívós és okos munkával sok évre elosztva meg tudunk csinálna, ennek a szegény nemzetnek a vállára egyszerre és egyösszegben akarjuk rátenni. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. ) A másik, ami az Alföld kérdését eldönti,, az erdősítés és a fásítás. Számtalanszor elmondottam^ de megint alá kell húznom, ez egy 17 éves programm keretébe volt beállítva, évente bizonyos összeggel, amelyet, hogy gyorsabb ütemben menjen, leszorítottunk 10—12 évre és az erre a célra rendelkezésre állott 2— 300 ezer pengőt felemeltük évi 1 millió pengőre. Megnyugtathatom az igen t. Házat, megnéztem a földmívelésügyi miniszter úrral együtt minden fillért. Ebben rendkívül kevés az adminisztratív és a személyi kiadás, de sóik munkabér van benne a szegény emberek részére, — mert ezeknél a fatelepítéseknél nagyon sok a kézi munka — és nagyon sok esik suhángokra és csemetékre, vagyis maguknak az illető^ elültetendő fáknak beszerzésére. Igen józanul és takarékosan megalapozott programm ez, amely egy évtized alatt meg fogja változtatni az Alföld bizonyos részeinek képét. Nagyon fontos dolog, ami hozzájárul ehhez, a telepítés, a tagosítás, a vízszabályozás, a partvédelem és a töltésemelés kérdése az Alföldön és az iparosításnak egy határozott terv és határozott programm szerint az Alföld felé való irányítása. Ez történik meg. Ez az Alföld kérdésének, amelyről sokat 'beszéltek és kevesebbet csináltak, határozott előbbrevitele. Az említett összegekhez csatlakozik még az a 700.000 pengő, amely ebből a törvényből viziberuházásokra esik, ehhez csatlakozik az ármentesítő társulatok töltésépítési költségeire 500.000^ pengő, ehhez csatlakozik a tagosítási munkálatokra félmillió pengő, amely célra a költségvetésben már a muH évben egymillió pengőt (bocsátottunk rendelkezésre. Mint sokszor kiemeltem, közel 50%-kai olcsóbbá tettük a tagosítási költségeket s ezeket az állam előlegezi, ezenfelül meggyorsítottuk és rendkívül megegyszerűsítettük a tagosítási eljárást. Ide, az agrárberuházások körébe tartozik a szolnoki gabonatárház ügye, amely olyan kitűnően vált be. hogy máris bővítésre szorul. Erre megy 300.000 pengő és azt hiszem, hogy lényegében agrár óhajokat elégít ki a hűtőházakció folytatására felvett negyedmillió pengő is. Azt hiszem, hogy tulajdonképpen a Magyar Folyam és Tengerhajózási Társaság technikai rekonstrukciójára itt -adott 1 millió pengő is részben agrárcélokat szolgál, mert hiszen jórészt az agrárértékesítést, a közlekedést akarja előmozdítani, amit elő is mozdított, méltóztassék az 1933-as évre visszagondolni, a nagyon bő termés idejére, amikor a Tiszán a gabonaforgalom az addigi körülbelül 3—400.000 mázsával szemben 2—2*25 millió métermázsára emelkedett fel. Végeredményben tehát ezeknél a beruházásoknál egyoldalúan, de igen helyes egyoldalúsággal, az agrárérdekek szolgálata érvényesült. A még fennmaradó összegből jut egy kis rész a Wekerle állami munkástelep vízművének bővítésére, ami szociális vonatkozással is bír, ez 300.000 pengő és jut az államvasutak beruházásaira 5 millió pengő. Azt mondta Apponyi képviselő úr, hogy az államvasutak beruházásai csak másodrendű fontossággal bírnak. Nagyon nehéz fontossági sorrendet megállapítani; én koncedálom, hogy a nagy tervek, amelyeket így most már szervesen felkarolunk, fontosabbak, mint az államvasutak