Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. beruházásokra igényibe vehető összeg legnagyobb részét imár végrehajtott munkálatok szükséglete foglalja le. Ez azt jelenti, hogy a jövő esztendőre beruházásra előirányzott, illetőleg előirányzandó, —• hiszen még nem is tárgyaltuk le ezt a költségvetést itt a Ház plénumában — tehát beruházásokra igénybevehető összegek már el vannak költve olyan munkákra, amelyeket már elvégeztek, úgyhogy nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a jövő esztendei költségvetésben előirányzott beruházási összegekből a magyar gazdasági életnek a következő költségvetési év során valami haszna lesz. Ez az összeg tehát, amelynek kölesönképpeni felvételéről itt szó van, — mint mondottam — olyan csekély, hogy ebből a gazdasági életnek isemmi haszna nincsen, márpedig nagyobb arányú közmunkák nélkül nem lehet megindítani, nem lehet »felkurblizni« a magyar gazdasági életet. Már évekkel ezelőtt követeltük igen sokan, — én akkor még a túloldalról, más képviselőtársaim erről az oldalról — hogy a kormány álljon a helyzet magaslatára és nagyobb arányú beruházásokra vállalkozzék. Voltak akkor különböző, igen nagyszabású tervek, olyan tervek, amelyek talán a pillanatnyi szükséglettel nem voltak indokolhatók. Tárgyaltak és komolyan tanácskoztak akkor a Tiszántúlon végzendő nagyarányú csatornázásokról, a Duna-Tisza csatornáról, szóval olyan munkálatokról, amelyek sokezer embert egyszerre foglalkoztatnak, ahova központosítani, levezetni lehetett volna, mint egy csatornán keresztül, a munkanélküliek sokezer főnyi tömegét, ahol alkalmazni, foglalkoztatni, dolgoztatni lehetett volna intellektuelleket, főiskolásokat, érettségizetteket, ipari munkásokat, szakmunkásokat, kubikosokat. Ezekkel a munkálatokkal lehetővé vált volna egy csomó ember kézbentartása és ezek a munkálatok alig-alig kerültek volna többe, mint amennyit azok az összegek jelentettek, amelyeket az elmúlt évek folyamán jótékonyság formájában inségmunkáknál vagy segélyezéseknél adtak ki; bocsánat a szóért, ha azt mondom, hogy: dobtak ki, mert nagyon jól tudjuk, hogy a segélyezésnek és a jótékonykodásnak az elmúlt esztendőkben tapasztalt formája, ha pillanatnyilag, egy-két emberi életet meg is mentett az éhenhalástól, a gazdasági életet viszont nemcsak hogy nem erősítette, hanem egyenesen lerontotta. Sajnos, ilyen nagy elhatározásra a kormány nem volt hajlandó és ebből a mostani javaslatból azt látjuk, hogy ma sem érzi át annak fontosságát, hogy a leromlott gazdasági viszonyokon elhatározó lépéssel segítsen, ellenkezőleg azt látjuk, hogy egyre több és több rendelettel, intézkedéssel nehezíti meg a gazdasági életet. Néhány héttel ezelőtt olvastam egy kormányrendeletet, amely megbontja az ipari szakmát. A szerelő- és bádogosszakma például ezentúl több szakma lesz. Annak a szer elő vállalkozónak, aki eddig gáz-, vízr- és bádogszerelési munkálatokat végzett, ezentúl választania kell, hogy gáz-szerelési, víz-szerelési, vagy bádogos-szerelési munkálatokkal kíván-e foglalkozni. Ha az a kisiparos eddig nem kapta meg az egyik munkát, ha nem kapott munkát ezen a. munkapiacon, akkor keresett a másikon. Ezentúl azonban vissza lesz szorítva, részletmunkákból kénytelen élni. Az egész vonalon ilyen gátakat, ilyen nehézségeket okozó KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. ülése 1936 május 1-én, pénteken. 123 rendeleteket látunk, olvasunk, a másik oldalon viszont nem. látunk nagy elhatározásokat. Éppen ezért meg kell állapítanunk, hogy a gazdasági élet ilyen körülmények között szükségképpen a végpusztulásba fog szaladni. A közmunkák fontosságának hangoztatása mellett vigyázni kell arra is, hogy semmiképpen se essünk abba a hibába, hogy ezeket az állam által elvégzendő közmunkákat ínsége munkák formájában végeztessük el. Budapesten és a vidéken irányárak lesznek az ínségmunkák alacsony, feltűnően alacsony herei, a magánvállalkozás, a magángazdasági élet arra fog hivatkozni: ha kapnak embereket, munkásokat, munkavállalókat, akik fillérekért dolgoznak az ínségmunka során, akkor ezeknek a f magángazdasági életben sem kell magasabb béreket kapniok. Ez pedig általános leromlást jelent. Igaz, hogy az elmúlt esztendők során az Országos Társadalombiztosító Intézetben .biztosítottak létszáma emelkedett, ami nyilvánvalóan azt mutatja, hogy több ember jutott kenyérhez. Ha azonban 'megnézzük a biztosítottak által befizetett díjjárulékokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a díjjárulékok összege viszont alig emelkedett. Ez pedig azt bizonyítja, hogy több ember jutott ugyan munkához, munkabérük azonban csökkent. Bár helyeselni tudom azt, hogy töibb ember kapjon egy-egy falat kenyeret, nem tudom helyeselni azt, hogy ezáltal az életstandard is csökken; a munkabérek csökkenése, az életstandard csökkenése következtében ugyanis az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság terményeinek elhelyezési lehetősége is csökken. Méltóztatik tehát mindebből látni, hogy teljesen indokolt az a megállapításunk, hogy. ez a 27 millió pengő beruházási kölcsön kevés, hogy ezzel semmit sem tud segíteni a kormány. De kifogásolom ennek a kölcsönnek, amint már bátor voltam mondani, a formáját is. Kifogásolnom, helytelenítenem kell, hogy a kölcsön egyik felét kincstárjegyekre, kincstári váltókra veszi fel a kormány, amivel tulajdonképpen az ú. n. transzferkasszát terheli meg, vagyis olyan összeghez nyúl, olyan összegből vesz kölcsönt, amely nem a mienk. De (még inkább kifogásolnom kell a kölcsön másik formáját. Az útépítési kölesönök problémáját ugyanis a kormány hitelműveletekkel akarja megoldani. Figyelmeztetnem

1 kell late igen tisztelt túloldalt és a pénzügyminiszter urat is, hogy néhány esztendővel ezelőtt a kereskedelemügyi minisztérium, 'ilyen hitelműveletek útján lebonyolított útépítéseket. Akkor úgynevezett útépítési bonokkal fizetett a kormány. Ezeket a bonokat a vállalkozók kénytelenek voltak áruba bocsátani és kiderült, hogy a magyar kormány által kilaidott bonok árfolyama rövid idő alatt az eredeti érték 60—'65 százalékára csökkent. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Most if elment nagyon, mióta a Gömbös kormány van! Mióta eltiltottuk az árubabocsátást! Azóta teljesen rendben van!) Tudom, azáltal, hogy fel méltóztattak emelni az értékét laz áruba bocsátás eltiltásával csak azt méltóztattak elérni, hogy az a vállalkozó súlyos anyagi viszonyok közé került, mert ő abban a reményben adott hitelt a mlafgyar államnak, bqgy a magyar állam bonjaiért fog valahol pénzt is kapni. Azért zálogba tettek ilyen bonokat és a zálognál, azt hiszem, 40 vagy 50 százalékot tudtak 18