Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

120 Àz országgyűlés képviselőházának 1, úr múltkor, az expozéja alkalmával, amikor közbeszóltam, hogy: »Mi lesz a sopron—győri úttal?« azt mondotta, hogy az kimarad, én nagyon kérem, méltóztassék módot adni arra, hogy most, amikor a soproni népszavazás 15. évfordulóját üljük, amikor ebből az alkalomból nagy ünnepségeket fogunk tartani, — et fecerunt magnum, áldomás — legalább egy kis nervus rerum gerendarum jusson oda, a Sopron—győri útnak a meglakotása révén. Igen t. Ház! Még csak egy-két szempontra kívánnék reámutatni. Ez az ország a szélsőségek országa, bizonyos gazdasági vonatkozásokban is. 200.000 hold az egyik oldalon, és százezerszámra, meg milliószámra földnélküli Jánosok a másik oldalon. Ugyanakkor az egyik oldalon gyönyörű, villamos mozdonyok által vontatott vonatok, a másik oldalon pedig olyan községeknek a százai, amelyekből nincs jó kivezető út, ahol, ha a gazda nem tudta eladni szeptemberben- vagy októberben a gabonáját, áprilisig nem tud kimozdulni a falujából. Az egyik oldalon Lillafüred, a másik oldalon községek százai orvos és gyógyszertár nélkül. Amikor én aggodalmamat fejeztem ki afelett, hogy talán nem is elsősorban a falusi munkanélküliség, hanem megint inkább az ügyesebb és^ jobban beadminisztrált törvényhatóságok és városok fogják elszívni az ezekre a közmunkákra szánt összegeket, ezt nem azért teszem, hogy éket verjek város és falu közé, — pont az ellenkezőjét óhajtom — hanem azért, mert azt látom, hogy vannak egyes városok, amelyek elzárják a falusi lakosság elől a munkapiac lehetőségét. Amikor az a szerencsétlen, nyomorult falusi ember, akinek nincs odahaza munkája, felmegy a városba munkát keresni, elkergetik, visszaküldik; azonban még egyszer sem láttam, hogy azt a gazdát küldték volna vissza, aki a városban a boltba vásárolni ment. A városokban látja az ember, hogy vannak melegedők,' vannak ebédeltetési akciók, a falun pedig — a mi vidékünkön, hála Istennek, nem került erre a sor, de ott fent, ÉszakkeletMagyarországon, igenis ilyen volt a helyzet — sokszor hónapokon keresztül nincs más, mint egy kis kerekrépa, meg egy kis krumpli annak a szegény, nyomorult embernek a számára. Elsősorban tehát olyan közmunkák megindítását kellene sürgetni, ahol sok a kézimunkaerő, a napszámmunka, ahol rengeteg ember minél több munkával minél több kenyeret tudjon magának találni. En a mezőgazdasági napszáuiibérek szempontjából is igen fontosnak tartom és ezért örömmel üdvözlöm .azt, hogy a miniszter úr előbb tárgyaltatja ezt a javaslatot, mint a költségvetést, (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez volt a célom!) hogy már a nyáron kijöjjünk ezzel és hogy a munkabéreket, ha aiem is nagyon, de valamennyire emeljük ezzel és így a mezőgazdasági napszámbérekben is egy kis emelkedés álljon elő. En látom magam is a nagybirtokosok súlyos helyzetét éppen a napszámibérek tekintetében és tudom, (hogy azoktól sem lehet szélsőséges dolgokat követelni, kénytelen vagyok azonban rámutatni arra, hogy amikor 8 pengő volt métenmázsánként a búza ára és amikor 33—34 fillér volt kilogrammonként a marha ára, akkor épúgy 80 fillér volt a napszám, mint most, amikor 15 pengő métermázsánként a 'búza ára és 70 fillér kilogrammonként a marha ára. (Zaj.) A múltkor láttam egy kimutatást, hogy ma is 90—100 fillér a legmagasabb mezőgazdasági napszámbér; éppen a •2. ülése 1936 május 1-én, pénteken. Dunántúl egyik járását illetően láttam egy ilyen kimutatást, nevezetesen a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara kimutatását. Ismétlem, ezért is örülök annak, hogy ez a javaslat most, még a költségvetés előtt, ínég a nyár előtt, idekerült. Azt hiszem, hogy ez a 27 és 40 millió pengő, amely itt rendelkezésre áll, a többi munkabér és így a mezőgazdasági munkabérek szempontjából is éreztetni fogja hatását. A kisipar szempontjából csak egy mondattal óhajtom felhívni a pénzügyiminiszter úr figyelmét erre a kérdésre. Azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb és kartelekbe tömörült cégek az aszfaltépítkezéseknél, az útépítéseknél például a kisebb munkákra lehetetlen alacsony árajánlatot adnak, hogy ezzel elüssék a kisiparosokat, mert jól tudják, hogy a nagy munkákra, a milliós munkákra a kisiparosok nem tudván pályázni, ott majd meg fogják keresni a maguk deficitjét, amely a kisebb munkáknál éri őket. Ezekben a kérdésekben nem elegendő a miniszter úrnak az az intenciója, amit láttam a minisztériumban, hogy a kisipar támogatandó. A gyakorlatban is be kell ezt ibizonyítani. Nem mindig a legolcsóbb ajánlat a legreálisabb. (Ügy van! XJgy van!) Bizonyos hatalmat kellene adni az illető eljáró uraknak, hogy ezekben a kérdésekben a legjobb belátásuk szerint döntsenek és ne csak azt nézzék, hogy numerikusan melyik olcsóbb és melyik drágább. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Bevettem az új közszállítási (Szabályzatba, amelyet tavalyelőtt alkottunk meg!) Ez nagyon fontos, mert különben hiába próbál a kisiparos konkurrálni az óriási nagy cégekkel, amelyek kartelbe tömörülve olyan árajánlatot adnak, amellyel szinte^ agyonnyomják a kisiparosokat, a munkapiacról és a konkurrenciából kilökik őket és később nem lévén majd konkurráló kisiparos, olyan árakat diktálnak, amilyeneket akarnak. Itt kérem a (miniszter úr legmesszebbmenő közbelépését. Egyébként köszönettel veszem tudomásul, hogy történtek már ilyen intézkedések, annál is inkább, mert a kisipar szempontjából szinte halálos csapás számba mennek ezek az anomáliák. Végezetül engedtessék meg nekem, hogy a többi képviselőtársam részéről ezzel a tárgykörrel kapcsolatban nem említett ifjúság kérdésére térjek ki. Ebbe a javaslatba az agrárproletáriátusnak és a munkanélküli ipari proletariátusnak az ifjúsága a lehetőséghez képest amúgy is bekapcsolódik, mert ezek bizonyos életkoron túl megtalálják a maguk munkalehetőségét ezekben a közmunkákban, ezt azonban nem lehet elmondani az intelligens ifjúságról. En, mint az állástalan diplomások bizottságának egy szerény tagja, nemcsak ezeknek az állástalan diplomásoknak érdekében emelem fel a szavamat, hanem a nyolc gimnáziumot végzett, maturált, de tovább tanulni képtelen és ma már szinte 'ezrekre menő tömegek érdekében. (Elénk helyeslés.) En nem tartok sem keresztény, sem magyar szempontból helyesnek olyan eszközöket, amelyek munkatáborokba szólítják az ifjúságot és kényszereszközökkel próbálják a kérdéseket megoldani. Ha nincs más lehetőség» első a kenyér, mei ha nines kenyér, a lélek is elveszett és a lelket is csak a testen keresztül lehet megszerezni és megtartani. Ez az ifjúság, amely ma már rész<ben kaszárnyákban kénytelen szinte kegyelem-