Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. L21 kenyéren élni, majdnem elvesztette a magába vetett ihitét is. Ezeknél, a munkáknál mint munkavezetők, mint előmunkások, vagy mint más, bizonyos kvalifikált munkások, elsősorban, ezek a szerencsétlen fiatalemberek volnának figyelembe vehetők. Erre a miniszter úrnak és a szakminiszter uraknak ás bőven van módjuk és lehetőségük. Ezek az állások úgysem véglegesek, hanem csak addig tartanak, amíg a munka tart, de az illetők mégis kenyeret tudnának maguknak keresni, legalább anynyit, hogy további tanulmányaikat folytatni és azután befejezni tudják. (Gr. Festetics Domonkos: Nagyon helyes!) T. Ház! Mint elöljáróban mondani bátor voltam, bár ezt a javaslatot anyagi szempontból keveslem, mégis, «mert valódi és keresztény nemzeti politikát célzó javaslat, örömmel (magamévá teszem és elfogadom. {Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nem kívánom, kivonni magamlat abból az általános hangulatból, amely itt ma megnyilatkozott és én is kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom. Azok a gondolatok, amelyeket t. képviselőtársaink részéről hallottunk, engem csak megerősítenek abban a hitemben, hogy nem szabad különbséget keresnünk a város és a falu között. En, mint budapesti képviselő, keresem az alkalmat, amikor a falu iránt legteljesebb szimpátiámat nyilváníthatom és azt szeretném, hogy ne a város proletarizálódjék, hanem ellenkezőleg, a falut emeljük fel a város színvonalára a higiéné, a kultúra, az egészség, a műveltség stb. szempontjából, /mert magyarok között nincsen különbség, akár városban élnek, akár falun vannak, teljesen egy lélekkel és egy szívvel vagyunk mindenki iránt, akkor, amikor egy ilyen alkalomról van szó, mint erről. Én csak figyelmébe ajánlom az igen t. miniszter úrnak azt, amit még nem hangoztattak itt, — amiért tulajdonképpen felszólalni akarok és amire a miniszter urat meg akarom kérni — azt, hogy az építkezés a közmunkával a legszorosabb összefüggésben áll. Az építkezés megint nemcsak a fővárosban és a városban, hanem különösen a falun elhanyagolt, elhanyagolt lakások kérdése. Ha megnézzük a falut, láthatjuk, hogy egészségi szempontból ott nagyon szomorú állapotok vannak. Régebben nem ismerték fel annyira az egészségügyi vonatkozásokat, de ma tudjuk, hogy mit jelent a nedves lakás. Az a betegség csíráját hordja magában a falun éppen úgy, mint a városban. Legutóbb megjelent egy tanulmány dr. Kovács Alajostól városaink lakóházainak építési anyagáról. Ebből az ember megdöbbenve látja, hogy a vidéki városok lakásai milyen szomorú állapotokban vannak. Az ő összeállítása elmondja, hogy törvényhatósági városokban a lakóházaknak csak 48%-a épült kőből, vagy téglából, ellenben vályogból vagy sárból a házak 30%-a. Ez azonban csak a törvényhatósági városokban van így, a megyei városokból még sokkal szomorúbb adatok vannak. Megyei városokból vannak itt statisztikák arról, hogy az alföldi városoknak 90%-a vályogból vagy sárból van építve. Meg is nevezi az egyes városokat. Például Hajdúszoboszlón az 1930. évi statisztikai adat szerint van 3922 lakóház; kőből vagy téglából épült 75, kő- vagy téglaalappaVJa vályogból vagy sárból 926, tisztán vályogból vagy sáriból 2916. Jászberényiben 6851 ház közül 153 épült csak kőből és 5898 vályogból és sárból. Karcagon szintén hasonló viszonyok vannak. Igen t. Képviselőház! Ma fejlődőben van a városépítkezés, a városfejlesztés tudománya. Ez szükségessé teszi, hogy ezekre a kérdésekre mi a legnagyobb gondot fordítsuk és törődjünk ezzel a nép és a nép egészsége érdekében. Rátérek most Budapestre és ez felszólalásom tulajdonképpeni célja. Olyan kéréssel fordulok a mélyen t. miniszter úrhoz, amelynek teljesítése nem jelent anyagi megerőltetést. Méltánylom a mélyen t. miniszter úr nehéz helyzetét. A mai nagyon súlyos viszonyok között előteremteni a fedezeteket bizony rendkívül nehéz feladat. Azt hiszem, hogy mindaz, ami a törvényjavaslatban van, megfelelő, mind helyénvaló. Amit én kérek a mélyen t. pénzügyminiszter úrtól, az nem kerül semmibe. Budapestre vonatkozik kérésem, amellyel már nem először állok elő, hogy méltóztassék megadni a házadómentességet azokra a helyekre, amelyek egészen új városrész megnyitását jelentik. Már többször említettem s a miniszter úr volt olyan szíves válaszolni is. Itt van az Erzsébet-sugarút kérdése. A városnak szívében ott vannak ezek a rothadt lakások a Dob-utcában és ezeknek környékén, hihetetlen mély udvarokkal, lehetetlen felszereléssel, petróleumvilágítással — Budapest szívében. Mindamellett az történik, hogy sem építési engedélyt nem adnak, sem pedig ezt az új városrészt nem nyitják ki. En azt mondom: ha akadályai vannak az új városrész megnyitásának, iáikkor legalább is építési enigedélyt kell adni. Az nem lehetséges, hogy harminc évig megálljon a fejlődés &gy városrészben. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, — úgy tudom, hogy a kérdés most már közeledik a megoldás felé — hogy ha nem is lehet olyan méretekben megcsinálni, mint ahogyan tervezték, mozdítsa elő, hogy legalább kisebb méretekben megcsinálják laat, hogy végre megívalósuljon az Erzsébet-sugarút kinyitáslat Harminc év óta vajúdik már ez a kérdés. Ismétlem, hogy amikor tavaly szóbahoztam ezt a kérdést a miniszter úr előtt, ki (méltóztatott jelenteni, hogy a maga részéről semmiféle akadályt nem támaszt etekintetben. Nehezebb kérdés öbuda szabályozásának a kérdése, mert itt jogi, technikaii és pénzügyi nehézségek vannak. Objektív ember vagyok, méltányolok mindenféle nehézséget,^ de bizony Öbuda is teljesen elmaradt a fejlődéstől. Budapest szívének közelében, úgyszólván benn magában a városban van egy városrész — Óbuda — .alacsony, kicsiny, összezsúfolt házakkal, úgy hogy itt. volna! a legfőbb ideje, hogy Óbuda szabályozása megtörténjék. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy mindkét kérdésben méltóztassék döntő lépéseket tenni, mert az Erzsébet-sugarút kérdésének megoldatlansága máris lehetetlen állapotba hozta a fővárost. Közmunkákról lévén szó, Budapesten a legfontosabb kérdés az építkezési iplair szempontja. Budapestnek ez az életeleme és mégis Budapestnek mindenféle akadályt és nehézséget kell elhárítania az építőipar útjából. (Payr Hugó: Akadályokat gördítenek eléje!) Ügy van, tisztelt képviselőtársam, pedig ezek a nehézségek az egészséges lakásviszonyoknak állják útját. Hiszen ebben a több mint egy milliós városiban a lakások legnagyobb része egy- és obás lakás. Ebben a töbib mint egy milliós