Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az országgyűlés képviselőházának ti22. Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Innen az ellenzékről magam is követem több t. képviselőtársam példáját, akik ezt a javaslatot megszavazták, elfogadták. En nemcsak megszavazom és elfogadom a javaslatot, hanem egyenesen mellette iratkoztam fel, hogy ezzel is két dologra hívjam fel a figyelmet. Elsősorban, arra, hogy ez tényleg olyan javaslat, amely valóban az igazi keresztény és nemzeti politikát szolgálja, mert munkát és a munka révén kenyeret biztosít. A másik szempont pedig, amely engem _ arra késztet, hogy a javaslat mellett szólaljak fel, az, hogy tanúbizonyságát adjam én is annak, hogy az ellenzék is tud és mindenkor csakis tárgyilagos kritikával tud élni a kormánnyal szemben. Ennek most is tanúbizonyságát adja a kisgazdapárt, amidőn — mint a többi párt is — e javaslat mellett szólal fel. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Helyes!) Igen t. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjában — ha jól emlékszem — azt méltóztatott mondani, hogy beruházásokra körülbelül 210— 215 millió pengő van a költségvetésben preliminálva. Voltam bátor a költségvetés tételeit tanulmányozni, és úgy vettem észre, hogy a szorosan vett beruházásokra (Fabinyi Tihamér f pénzügyminiszter: Az külön van!) 40—45 millió pengő áll a költségvetésben rendelkezésre. Ha ehhez hozzáveszem a 27 milliót, akkor körülbelül 70 millió pengő az az összeg, amely a szorosan vett közmunkákra rendelkezésére áll az igen t. kormánynak. Ha valamit hibáztatok ebben a javaslatban, az csak az lehet, hogy én is keveslem ezt az összeget. Persze, a pénzügyminiszter úr mindjárt azt mondja, hogy honnan vegyük a pénzt hozzá? Itt van a szerencsétlen Phőnix-ügy. A napokban tárgyaltuk per longum et latum, széles izgalmakat váltott ki a ' publikum körében és még széles hullámokat fog a jövőben is vetni. Innen a párt részéről már többször felvetettük egyes biztosítási ágak államosításának gondolatát. Ügy érzem, hogy éppen a Phőnixeset adna nekünk lehetőséget és módot arra, hogy új forrásokat fakasszunk a nemzeti munka számára, éppen bizonyos biztosítási ágak államosítása révén. A másik kifogásom pedig a javaslattal szemben az, hogy sem ebben a kis rövid törvényjavaslatban, de magában az indokolásban sincs konkrété felsorolva az, hogy a kormány milyen munkákat és hol óhajt teljesíteni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Megmondottam az expozéban!) Ott az expozéban, úgy emlékszem, csak a költségvetésbe felvett közmunkákról méltóztatott beszélni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem! Egészen pontosan megmondtam!) Igen t. Ház! Ezzel kapcsolatban csak egyre volnék bátor a pénzügyminiszter úr és a kormány figyelmét felhívni. A javaslat indokolása azt mondja, hogy (olvassa): »Hazánk egyes vidékeinek állami közúttal való közvetlen összeköttetése és a szomszédos államokkal való forgalom zavartalan lebonyolítása, valamint az idegenforgalom fejlesztése egyik főcélja ezen közmunkáknak.« E szerint olyan közintézményeket kell létesítenünk, amelyek az idegenforgalmat is előmozdítják. Nem óhajtok hazabeszélni, bár ennek ^javaslatnak során többen is bizonyos speciális szempontra, is felhívták a figyelmet. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Lokálpatrióták!) En a nagyon elhanyagolt sopronmegyei útra, a győr—soproni útra hívom fel az igen tisztelt ülése 1936 május 1-én, pénteken. 119 miniszter úr figyelmét. Ez az út három járást szel keresztül, Győrt és Sopront köti össze. Külföldiekkel utaztam nemrégen autón, akik Semmeringről jöttek s Wiener-Neustadton és Sopronon át mentek Győr és Budapest felé, hogy ezt a szép vidéket is lássák. Az egész út csupa káromkodás volt — inetgímondom egész őszintén, igen tisztelt miniszter úr — pedig ez talz út egy olyan városon keresztül vezet, amely most fogja ünnepelni 15 esztendős fordulóját annak, hogy ott törték a trianoni békén az első rést. Most fogjuk ünnepelni a 15-ik évfordulóját annak, hogy a soproni népszavazással eldőlt Sopron és nyolc község sorsai. Annakidején ez a nyolc község ás Sopron városa ihűséggel hitet tett a mialga magyarsága mellett és akkor a kormányzat megígérte, hogy minden 'alkalommal igiazdaságilag is és szoiális szempontból is hóna alá fog nyúlni ennek a vidéknek. Kaptak egy szép hűségkaput és azóta minthiaf a magyar nemzet hálája és viiszontszeretete valahogy megállt volna. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Szép üdülőházat is kaptak!) Ez az üdülőház, igen tisztelt miniszter úr, egy bizonyos osztálynak — mondjuk — üdülési igényeit elégíti ki, .azonban a győr—soproni útnak megalkotása ezer és ezer embernek adna kenyeret, belekapcsolná erősebben laibba a városba azt a lakosságot, amely szintén hitet tett a maga magyarsága mellett és amellett belekapcsolna még egy nagyon fontos utat, a győr—sopron—ibécsújhely—semmeringi utat, 'amely sokkal közelebbi út, mint amely Hegyeshalmon és Wienen keresztül vezet Semmeringre. Egy gyönyörű szép, kedves dunántúli vidéken vezet keresztül ez az út. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Kifelé mennek ott a magyarok !) Sopron 'mint téli üdülőhely is említésre méltó és sokan keresik fel. Az a bizonyos üdülőház, amelyet méltóztatott említeni, egész éven át tömve, zsufolviaí volt. De nem ebből a szempontból nézem a kérdést, hanem abból, hogy a magyar állam, a magyar kormányzat Ígéretet tett Sopron városának, hogy minden jogos és méltányos érdekét figyelemmel fogja kísérni és figyelembe fogja venni. Nem azért, mintha Sopron hűségéért laínyagi szolgáltatást óhajtana, oh nem, soha ilyen kéréssel ez a város nem fordult a kormányzathoz. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Megérdemli Sopron!) Megérdemli maga a város, maga ,a lakosság, maga a vidék és megérdemli az a vármegye, amely az ország egyik legpontosabb adófizetője, hogy valamit kapjon. Ha én azt látom, hogy 27 millió jut közmunkákra kölcsön útján, szóval megyénként 1 millió pengőt lehet számitiami, boldog leszek, nagyon boldog, ha ennek a vármegyének ez az 1 millió pengő rendelkezésére fog állni. Ez ;a vármegye, az ottani községek jórésze sokszor 99%-'ban befizeti az adóját, ttaivaly 92%-ban fizette be, de kérünk egy kicsit vissza 'abból a sok adófillérből. Nem kérjük azt, hogy felesleges dolgokra pazarolják ezt a pénzt, hanem csak azt kérjük, hogy olyan dolgokra fordítsák, amely régi-régi vágya ennek a vármegyének. Szégyeljük magunkat, amikor azt látjuk, hogy a megyei utak sokkal kevesebb anyagi -áldozattal és sokkal kevesebb anyagi erővel elsőrendűen karban vannak tartva, az állami út pedig^ amely ott az államnak — mondjuk — a tekintélyét is kellene hogy képviselje, rozoga, döcögős és szörnyű állapotban van. Igen t. Ház! Miután a pénzügyminiszter