Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

112 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1936 május 1-én, pénteken. tot. De meg: (kell állapítanom, [hogy éhből a j kézműipárnak, a (kisiparnak úgyszólván semmi sem jut. Éppen ezért kérem a pénzügyminiszter urat, ihasson oda, hogy a hatósági közmunkákból neesak a nagyipar részesedjéjk, hanem jusson ebből annak a sok tízezer és százezer kézműiparosnaik is, akik ma talán súlyosabb helyzetben vannak, mint .a nagyipar. Azt látjuk, hogy aíkár a fővárosnál, akár a megyéknél, akár az állaimnál 'beruházásokat eszközölnek, ezek a beruházások már mindjárt úgy vannak megállapítva, hogy a kisiparos nem is tud hozzájutni ezekhez, egyrészt azért, mert tőkehiányban szenved, másrészt pedig azért, mert ezek olyan nagyobb kaliberű közmunkák, amelyeket csak a 'nagyiparosok részére írnak ki. A kisipar részére csak az évről-évre visszatérő kis állami (beszerzések és kis javítások jutnak. En pedig azt szeretném, — és kérem a kormányt, hogy tessék gondoskodni erről — hogy az új beruházások úgy állapíttassanak meg, hogy neesak a nagyipari tevékenységet fokozzák, hanem juttassanak ablból a kisiparnak is. Legyen szabad itt éppen a közmunkák szempontjából nagyon fontos kérdésre a pénzügyminiszter úr jelenlétében kitérnem. Én úgy tudom, hogy a Wolfner-gyárral kötött összes szerződések lejártak. Méltóztatnak tudni, hogy a Wolfner-gyár tizenöt esztendeig uralta a közszállításokat: az összes új munkák 60 százalékát ez az egy gyár kapta s a pótmunkáknak, amelyek az új munkáknak mintegy 25 százalékát teszik ki, 100 százalékát kapta. Ez az egy gyár tehát nagyon bőven el volt látva közmunkákkal, pedig ez a gyár arra volna hivatva, hogy bőrkikészítéssel s az iparosok számára félkész anyagok előállításával, de ne konfekcionálással foglalkozzék. És itt 30.000 magyar cipész-kisiparos érdekében kérem a kormányt, hogy most, amikor esetleg új szerződést, vagy új megállapodást kötnek, neesak ennek az egy gyárnak az érdekeit nézzék, hanem annak a 30.000 cipész-kisiparosnak az érdekeit is, mert meggyőződésem, hogy az adózási szempontjából, de általában közgazdasági szempontból is sokkal fontosabh, ha 30.000 kis, önálló iparost erősítek meg, mint ha egy gyárat erősítek meg, amely egyébként is meg tudna élni. De különben, az államnak is elsősorban a kicsik és a gyengék támogatása volna a kötelessége. A közmunkáknál gondoskodni kell az ifjúság bekapcsolásáról is. Mi az ifjúságot mindig reménnyel, hittel tápláljuk, hogy majd valahogyan átgázol ezeken a nehéz átmeneti időkön és elérkezik az az idő, amikor az ő munkakészségükre is számít a társadalom, a kormány és az egész gazdasági élet. Amikor közmunkákat létesítünk, akkor gondoskodjunk azokról az if jakról is, akik akár mint mérnökök, akár mint vezetők, vagy pedig mint egyéb munkaerők elhelyezkedést nyerhetnek, nehogy éhbérért foglalkoztassák az ilyen mérnököket, nehogy 80 pengős havi fizetéseket adjanak nekik, hanem adjanak munkájukért emberhez méltó tisztességes ellenszolgáltatást. T. Ház! Minthogy a közmunkákat sürgősen kell megkezdeni, ezért örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, úgy gondolom, éppen azért tűzték ki ennek sürgős letárgyalását, mert a kormány már most, a tavasz beálltával meg akarja kezdeni ezeket a közmunkákat és ezzel mindjárt sokezer embernek munkalehetőséget kíván adni. Ez az egyik szempont, amelyből kifolyólag örömmel fogadom a javaslatot. A másik szempont az, hogy gazdasági természetű kérdéseket én sohasem a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság szempontjából, hanem közgazdasági szempontból bírálok. Minthogy pedig azt látom, hogy ez a javaslat fontos közgazdasági érdeket szolgál, a munkanélküliséget csökkenti, munkaalkalmakat nyújt, sok ezer és ezer embernek kis kenyérkéjét biztosítja, örömmel fogadom el általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a sző. A képviselő lír nincs itï, jelentkezése töröltetik. Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslat tulajdonképpen a kormány úgynevezett kenyér javaslataihoz tartozik, legalább is én főcéljának nem azt tekintem, hogy ezeknek az itt részletezett pénzeknek igénybevétele hogyan történik, hanem azt, hogy ezeknek a pénzeknek igénybevételével a nagyon súlyos munkanélküliségen enyhítsünk, még pedig olyan módon, hogy ez a hasznos beruházásokkal párhuzamosan történjék. Mivel a javaslat tárgyalásánál ragaszkodni kívánok a javaslathoz, tekintettel a vita előrehaladott voltára, a mellékvágányoktól tartózkodni kívánok. Elsősorban azt vizsgálom, hogy tulajdonképpen mik azok a pontok, amelyek szorosan összefüggnek ezzel a javaslattal, akár benne vannak a javaslat szövegében, illetve indokolásában, akár nem és mik azok, amiknek felemlítését el lehet kerülni. Maga a javaslat szövege világosan megmondja, hogy itt miről van szó, a javaslat indokolása pedig megmagyarázza azt, hogy a szükséges takarékosság folytán a költségvetésben amúgy is szűkreszabott beruházási Programm részben már végre van hajtva, tehát az arra a célra felvett összegek részben már elköltötteknek tekinthetők, másrészt pedig megmondja, hogy ebből a 27 millió aranypengőből körülbelül 13*5 millió öntözési, államvasúti és vízimunkálatok elvégzésére szolgálna, a másik fele, 13'4 millió pedig útépítési munkálatok folytatására. A hovafordítás szempontjából a javaslat ellen semmi kifogásom nincs, még akkor sem, ha figyelembe veszem azt, hogy tulajdonképpen igen széles kezdet, igen széles megindulás ez a beruházások terén, most, amikor talán még keserűbb, még néhezebh a sorsa a munka nélkül álló földmunkásoknak és egyéb .munkavállalóknak. Itt azonban a már tegnap felszólalt képviselőtársaim által említett egyik momentumra kell felhívnom a figyelmet. Ennek a 27 millió pengőnek egyrésaét megint a transzferkasszából veszik igénybe. Ha azt az elsősorban fontos szociális szempontot nézem, hogy itt munkaalkalmakat teremtsünk, akkor nem bánom azt, hogy honnan, milyen forrásból jön az a pénz, amellyel munkaalkalmakat teremtenek, a fontos az, hogy legyen pénz és ha máshonnan nem tudom előteremteni, csak a transzferkasszából, akkor ezt sem bánom, bár ebben a tekintetben jogosultak azok az aggodalmak, amelyeket tegnap, azt hiszem, Reibel Mihály t. képviselőtársam hozott fel, hogy tudniillik a transzferkasszából örökösen kölcsönvett pénzek nem fogják alátámasztani az ország hitelét kifelé, hiszen a külföldi hitelező azt látja, hogy a transzferkasszából arra van pénz, hogy közmunkákat végeztessünk, de adósságaink fizetésére nincs.