Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Az .országgyűlés képviselőházának 122. Ennek a kérdésnek további taglalása természetesen mellékvágányra vinne; nem is alkarok itt belemerülni az egész külföldi adósságkomplexum tárgyalásába, csak arra akarom kérni az igen t. kormányt, hogy függetlenül ettől a javaslattól, tegyen meg minden lehetőt arra, hogy a transzferkasszából belső célokra igénybevett pénzek folytán ne álljon elő hitelünk további megrendülése kifelé. Más lapra tartozik, hogy ebből a transzferkasszából miért nem fizetjük külföldi adósságainkat, de ettől eltekintve csak örülni tudok annak a ténynek, hogy ezt a pénzt munkaalkalmak teremtésére fordítjuk, a helyett, hogy azt hevertetnők. Az előttünk fekvő javaslat indokolása szerint öntözési, államvasúti és vizimunkálatok elvégzésére 13 és félmillió pengőt akarnak fordítani. Nagyon fontosnak, első szempontnak tartom ebből a programmból az öntözési és vizimunkálatokat. Nagyon jól tudjuk, hogy az, alföldi folyószabályozások^ vízlecsapolások folytán igen nagymennyiségű, azelőtt felhasználatlan termőföld került mezőgazdasági művelés alá, a másik oldalon viszont olyan állapot állott elő, amelyre annakidején, -a lecsapolások és vízszaíbályozások idején, nem számítottak. Az Alföld klímája ugyanis már évtizedek óta sokkal szárazabb lett, mint amilyen azelőtt voit, sőt ma amár soík helyen az a veszély fenyeget, hogy a termővé tett talajok öntözés, illetőlag csapadék híján ismét terméketlenekké válnak. Ezen csak öntözéssel lehetne segíteni. Emlékezünk a Ruttkay Udo-féle, boldogtalan emlékű esetre, emlékszünk arra, hogy a kormány nagyösszegű pénzt volt kénytelen kifizetni Éuttkay Udónak. A kormány is, a törvényhozás is foglalkozott az Alföld öntözésének problémájával. En nem vagyok ebben a kérdésben szakember, nem tanulmányoztam a Ruttkay Udo-féle terveket, sem más terveket, mégis arra kérem a kormányt, hogy ezt az igen fontos munkálatot, ezt az igen sürgősen megoldandó kérdést, az Alföld öntözését ne tegye függővé attól, hogy most meg tudja-e valósítani az egész programmot vagy nem. Annyit ankéteztek, annyi tervet szerkesztettek már ebben a kérdésben! Döntsék el már végre, hogy ezek között a tervek között van-e használható, életrevaló terv. Ha nincs, akkor gondosíkodjanak arról, hogy legyen, hiszen elég műszaki ember van ebben az országban, aki ismeri, aki tanulmányozta ezt a kérdést. Készíttessenek ezekkel ilyen tervet, ilïeszszék bele annak megvalósítását egy nagy programmiba, az egész öntözési probléma megoldására irányuló prograimmba, úgyhogy még ilyen szerény eszközökkel is megindulhasson annak a programmnak kiépítése. Vasúti beruházásokra is akarnak fordítani ebiből a 13 és félmillió pengőből. Belátom, elismerem, hogy az Államvasutaknak szüksége van bizonyos beruházásokra. A tegnapi vita során is felemlítette, azt hiszem, Györki képviselőtársam, hogy a Máv. kocsiparkja bizony nem a legjobb állapotban van, s hogy újabb, modernebb kocsik beszerzésére volna szükség. Elismerem ennek fontosságát, mégis arra kérem az igen t. kormányt, hogy ezt a nem abszolúte szükséges, csak kívánatos beruházást helyezze talán a második síkba, a második vonalba, ezzel az elsődleges fontosságú beruházással, az öntözési probléma megoldásával szemben. Ha ilyen kevés pénz áll rendelkezésre I erre a célra, mint ahogy, sajnos, csak ennyi áll rendelkezésre, akkor sokkal foiitosabbnak tartom, hogy ennek túlnyomó részét öntözésre ülése 1936 május 1-én, pénteken. 113 fordítsuk, beruházásra pedig csak annyit, amennyi múlhatatlanul szükséges és nem anynyit, amennyi kívánatos volna. T. Ház! A javaslat indokolása felemlíti a 27 millió aranypengőnek második felét, körülbelül 13'4 millió^ aranypengőt az útépítési munkálatok folytatására. Itt teljesen egyetértek azzal a szándékkal, amelyet ez a javaslat meg akar valóstíani, magam^ is átérzem annak nagy fontosságát, ihogy az útépítésünk folyamatos legyen, itt azonban már, sajnos,— ibár nem tartozik teljesen ennek a javaslatnak keretébe, hiszen ez a javaslat csak erről a 27 millióról intézkedik — súlyosan kifogásolnom kell azt, hogy akkor, amikor még a restringált költségvetés mellett is sok mindenféle olyan kiadásra van fedezet, — úgylátszik, hogy van — amelyek nem múlhatatlanul szükségesek^ útépítési pro grammunk, amelynek megvalósítása néhány évvel ezelőtt olyan szép lendülettel megindult, ima mintha megakadt volna, illetve mintha legalább is pangana. Nemcsak az új nagy országutaknak építésére gondolok itt. Ez a kontinentális transzverzális út, amelynek magyar szakasza most nemrégiben készült el, valóban szükséges volt és méltán büszkeségünkre szolgálhat, hogy a világ közlekedési vérkeringésébe ezáltal fokozottabban belekapj csolódtunk, annyival is inkább, mert kifelé még propagandisztikus szempontból is helyes és előnyös ránknézve ez az új út, hiszen tudjuk nagy jól, hogy a délkeleti határon megszűnik és a szomszéd államokban csak beszélnek róla, de facto azonban nem kezdték meg az út elkészítését, míg Magyarország az előirányzott idő alatt elkészítette kifogástalan minőségben. Ezzel szemben azonban gondoskodni kell ennek a transzkontinentális útnak másik szakaszáról, a budapest—bécsi országútról is, amelyet annakidején a technika legmodernebb eszközeinek igénybevételével szintén tökéletesen építettek meg, mert ennek karbantartása sok kívánnivalót hagy hátra. r Egyes szakaszai ennek a budapest—-bécsi országútnak ma olyan siralmas állapotban vannak, hogy az ember valóban tengely töréstől, vagy rúgótöréstől félhet, ha gépkocsin a jobb szakaszból hirtelen, minden átmenet nélkül belejut az ilyen kátyús, lyukas szakaszba. Elismerem, hogy nem beruházás a meglévő utak karbantartása, de ha nagy pénzöszszegeket szánunk beruházásokra, ha sok pénzt költünk arra, hogy valóban modern és jó utakat építsünk, akkor gazdaságosabb és helyesebb politika azoknak karbantartásáról addig gondoskodni, amíg az állandó karbantartás költségei nem növekszenek fel egy nagy általános javítás költségeivé. Ezért kereng a t. kormányt, hogyha útépítéssel foglalkozik és ha valóban megtesz minden tőle telhetőt, hogy itt ilyen szerény anyagi eszközök mellett útépítési programmot folytasson, akkor a meglévő utak karbantartásáról is gondoskodjék, Magyarországon azonban nemcsak a nagy országutak, nemcsak a nemzetközi országutak fontosak. Éppen olyan fontos, sőt talán az ország mezőgazdasága szempontjából még fontosabb a bekötő utak létesítése. Igen sok község van még Magyarországon, amely távolabb feküdvén, vagy esetleg néha nem is távol, hanem csak egy-két kilométernyire, vagy .. párszáz méternyire feküdvén az országúttól, ősztől-tavaszig mégis úgyszólván megközelíthetetlen, (Ügy van! Úgy van!) mert az az egykét kilométernyi vagy párszáz méternyi út