Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-122

Í08 Az országgyűlés képviselőházának j gyei szakaszait, valamint a Balaton megközelítését szolgáló egyes útszakaszokat kiépíteni. Ha végignézünk 'azokon a közmunkáikon, amelyeket az ennek a törvényjavaslatnak alapján felveendő Összegből a kormány el akar végeztetni, akkor az útépítésekkel "kapcsolatban sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezek többnyire olyan luxusutak, amelyek a múltban régóta elkészültek és most javításra szorulnak és szomorúan kell megállapítanom azt is, hogy olyan utakkiépítése, amelyek nincsenek meg, amelyeknél tehát soklkai több munka lehetősége fordul elő, nincsen tervbe véve. Természetesen annak, aki objektíve ítéli meg ezt a törvényjavaslatot és az ennek a törvényjavaslatnak lalapján el végezni szándékolt munkákat, el kell ismernie, hogy ezekre a munkákra is szükség: van, de ezek nem kielégítőek, ha figyelembe vesszük azokat a szükségleteket, amelyek az országban a törvényjavaslat indokolásában foglalt azon kitétel szerint is fennáll anak, hogy »ez a törvényjavaslat és a törvényjavaslat alapján elvégzendő közmunkák alkalmasak arra is, hogy a munkanélküliek széles rétegeit munkához juttassák«. Azt a célt tehát, amelyet a törvényjavaslat indokolása is hangsúlyoz, nem látjuk megvalósítva azokkal a közmunkákkal, amelyek itt a törvényjavaslatban fel vannak sorolva. Ha azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy mik voltak azok a célok és azok az intenciók, amelyeket a kormány el akart érni ezzel a törvényjavaslattal és a törvényjavaslat alapján felveendő kölcsönnel, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a kormány igenis meglátta azokat a célokat, azokat a célkitűzéseket, amelyeket az országban meg kellene valósítani, de más oldalról sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy azok az anyagi eszközök, amelyeket ezeknek a nagy céloknak a megvalósítására fordított, nem elégségesek. Olyan nagy célokat mint például a munkanélküliség problémáját, 27 millió pengővel megoldani nem lehet. Állandóan arra szoktak hivatkozni, hogy az utolsó négy esztendőben körülbelül 45,000.000 pengőt fordított^ a^ kormány ezeknek a közmunkáknak az elvégzésére. Sajnos, ez az összeg, ha az időt is tekintetbe vesszük, elenyészően csekélynek mutatkozik. Ilyen nagy problémák, mint a munkanélküliség problémájának megoldásához sokkal nagyobb anyagi erőre, és sokkal nagyobb elszántságra volna szükség, nagyobb anyagi felkészültséggel kellene nekünk ezeket a problémákat megoldani; meg kellene keresni és meg is kellene találnunk azokat az anyagi eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar nép jövőjét biztosító közmunkákat a kormány igenis meg is valósítsa és a hozzá szükséges anyagi fedezetet meg is szerezze. Fel kell tennünk ezekkel a közmunkákkal kapcsolatban azt a kérdést, hogy vájjon a nemzet jövőjét biztosító célt, népünk egészségügyi, gazdasági és kulturális megerősítését célzó közmunkákat vettek-e tervbe, hozzá fogtak-e a pénzügyminiszter úr által expozéjában felemlített és részletesen fel is sorolt nagy tervekhez, amelyekről azt mondja, hogy hozzákezdtek, — elöljáróban mindjárt meg kell állapítanom, hogy nagyon kis lépésekkel előremenve — a népegészségügy alátámasztása, a fertőzéses népbetegségek elleni preventív védekezés, a gyermekgondozás, a testnevelés, a telepítés^ az Alföld fásítása, az Alföldön m a vízimunkálatok, a mezőgazdasági termelés, a mezőgazdasági szakoktatás, a tudományos és kísérleti 2. ülése 1936 május 1-én, pénteken. intézmények fejlesztése, a bányászati kutatás és a népnevelés területén a nép jövőjét biztosító terveknek a megvalósításáhozl A pénzügyminiszter úr expozéjában rámutatott arra* hogy mindezeknek a nagy céloknak megvalósítása érdekében mindössze 3'3 millió pengő áll rendelkezésre. Amikor ezen kis összegnek a nagy célokhoz képest való aránytalanságát vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy ez a reformkormány és ez a reformparlament, amely ezelőtt egy évvel nagy reményeket és nagy várakozást keltett f fel az országban, nem áll a helyzet magaslatán^ (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) nem valósítja meg azokat a reformokat, amelyeknek megvalósítását ígérte. Csak emlékezzünk vissza arra, hogy micsoda nagy reményeket, micsoda várakozást keltett a miniszterelnök úrnak a rádióban és az ország különböző városaiban tartott sorozatos programmbeszédje, amikor a magyar testvéreknek gyorsvonati sebességgel igérte mindazokat a reformokat, amelyeket amint a pénzügyminiszter úr expozéjában is nagyon helyesen megállapította, meg akart valósítani. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Legyünk igazságosak! Egy csomó meg is valósult.) Ami a százszázalékos megvalósítást illeti, meg kell állapítanom, hogy a megvalósítás csak nagyon kis mértékben történt meg. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen.) Mert ha a legnagyobb eredményekre hivatkozunk, amelyeket a túloldalról állandóan fel iszoktak hozni, az adósságrendezés kérdésére, a telepítés kérdésére, a hitbizományi reform kérdésére, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek a reformok nem alkalmasak arra, hogy az új honalapítást tényleg megvalósítsuk és a magyar nép jövőjét újabb ezer esztendőn keresztül biztosítsuk. Ká kell mutatnom arra, hogy igenis a magyar népnek érdekében áll az, hogy azt a munkanélküli tömeget, amely az országban van, — a szakszervezeteik által nyilvántartott 200.000 főnyi ipari munkanélküli tömeget, azonkívül a mezőgazdasági munkanélküli tömeget, amelyről, sajnos, nincsen statisztika, de amely a mérlegelések szerint körülbelül 800.000—1,000.000 embert tehet ki — munkához juttassuk. A magyar nép jövője szempontjából nagyon fontos, hogy ezeket az embereket bekapcsoljuk a fogyasztásba és a termelésbe és ezáltal olyan gazdasági változást idézzünk elő ebben az országban, amely gazdasági változás legalább nagyobb lépéssel valósítja meg azokat a terveket, amelyeket a nemzeti munkatervben és a 95 pontban megígértek. Rendszerint arra szoktak hivatkozni, hogy nem áll az országnak elegendő tőke rendelkezésre, meg kell azonban állapítanom, hogy a termelésnek vannak más tényezői is, r amelyek felérnek a tőke pénzértékével. Az országban állandóan azt a panaszt halljuk, hogy nem tudjuk terményeinket kiszállítani és ugyanakkor a másik oldalról meg kell állapítanunk, hogy százezerszámra vannak az országban emiberek, akik nem tudják a mindennapi kenyeret maguknak és családjuknak megkeresni. Meg kell tehát állapítanunk azt, hogy gazdasági, termelési és ilyen nagy szociális kérdések tekintetében a kormány nem áll a helyzet magaslatán és nem tudja megoldani azokat a kérdéseket, amelyeket pedig a magyar nép jövője érdekében feltétlenül meg kellene oldani. A legnagyobb haj az, hogy azok között a