Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

104 Az országgyűlés képviselőházának 12 és várják a kormányzattól azt, hogy nekik munkaalkalmakat biztosítson. Elismerem, hogy, sajnos, a mai súlyos gazdaságig helyzetben nemcsak az államnál, a városnál és a közületeknél, hanem az ipari és a kereskedelmi élet terén sem lehet annyit nyújtani, annyi embernek munkát juttatni, ahányan munkára várnak, munkát sürgetnek, követelnek a kormánytól, mert hiszen ^ ez a kormányhatalomnak elsőrendű kötelessége és feladatköre. Az egyetemek esztendők óta ontják a diplomásokat, a középiskolák pedig szintén a fiatalság ezreit ontják. Nem is beszélek a négy «középiskolát végzettekről, nem beszélek arról, hogy ezt a tömeget a hivatalokban, az államnál és az állami üzemeknél elhelyezni nem lehet. Igenis, a szellemi munka terén is kellene valami. Nem szükségmunkára gondolok, csak arra, hogy meg lehetne ezt a kérdést úgy oldani, mint ahogy a fővárosnál igyekszünk szükségmunka formájában úgy, ahogy, ha nem is tökéletesen, de mégis jobban, mint ahogy azt a kormányzat részéről láttuk, nem éppen megoldani, de legalább előbbre vinni. Nekem az a felfogásom, hogy a törvényjavaslat címét így kellene kiegészíteni: »Törvényjavaslat egyes közmunkák és a fiatalabb generáció tömegesebb elhelyezésére szolgáló költségek fedezéséről.« Mi állandóan hirdetjük, a mi pártunk, de a túloldal is és azt hiszem, minden párt, kivéve az egy szociáldemokrata pártot, hogy nem vagyunk osztálypárt, mi nem követünk osztálypolitikát, mi nem ismerünk osztályharcot, hanem minden társadalmi réteg érdekeiért egyformán küzdünk és dolgozunk, hogy azok jobb sorsát biztosítani tudjuk. (Ügy van! a balközépen.) S azt hiszem, t. Házi, a házszabályokhoz alkalmazkodom akkor, amikor az igen tisztelt kormánytól azt kérem, hogy amint helyesen a fizikai munkások kérdésével méltóztatik foglalkozni, ugyanúgy méltóztassék az intellektüelek jobb, gyorsabb és tömegesebb elhelyezéséről is gondoskodni, úgy, hogy akár a költségvetésben, akár már itt, az ebben a javaslatban tervbevett közmunkáknál az intelligencia egy részének elhelyezését biztosítani méltóztassék. En tehát egy 3. §-t szeretnék beiktatni ^ a javaslatba ,s nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a javaslatomat elfogadni (olvassa): »Felhatalmaztatok a pénzügyminiszter, hogy az államnál és állami üzemeknél ezer szellemi foglalkozású új alkalmazott felvétele > iránt a szükséges intézkedést megtehesse, erre a célra évi 1,200.000 pengőt felvehessen és az alkalmazottakat iskolai képzettségüknek megfelelő helyeken — a szerint, amint négy vagy nyolc középiskolával, avagy diplomával rendelkeznek — úgy alkalmazza, hogy azok háromévi kifogástalan szolgálat után véglegesíttessenek.« (Helyeslés a balközépen.) Kategorizáltam .azért,, mert hiszen a (közmunkáknál is, például az útépítéseknél, akár mérnököket lehet alkalmazni, akár nyolc-középiskolásokat, más helyen pedig négy középiskolát végzetteket lehet alkalmazni. Ha keveset nyújtunk, az még mindig több mint a semmi. Amikor tehát mi, ellenzék is és a kormánypárt is az ifjúság elhelyezését ígértük, —a kormány és a kormánypárt azt ígérte, hogy ezt ^megteszi, mi pedig erről az oldalról azt ígértük, hogy ezeknek iaz ígéreteknek beváltását sürgetjük (Ügy van! a balközépen.) — akkor ennek jegyében, a közmunkáknál való elhelyezés jegyé. illése 1936 április 30-án, csütörtökön. ben kérem az igen t. túloldalt, méltóztassék ebben a kérdésben minél messzebb elmenni, hogy necsak egy törvényjavaslat feküdjék a Ház előtt, — legyen az akár magánelhelyezés, akár a közmunkáknál való elhelyezés — mert mi tényleg azt ígértük, hogy a fiatalság jobb sorsának biztosítását 'sürgetni fogjuk s ezért nekünk dolgozni itt a Háziban is kötelességünk. Ennek a fiatalságnak ezrei elégedetlenek és várják,... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy elsősorban is méltóztassék tudomásul venni, hogy indítványát nem házszabályszerűen terjesztette elő; minthogy pedig nem házszabályszerűen terjesztette elő, kérem, hogy ennek további indokolását is mellőzni méltóztassék. Házszabályszerűén ugyanis az indítványt az általános vita megkezdéséig kellett volna előterjeszteni, nem pedig az általános vita folyamán. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Az elnök úr szíves figyelmeztetése előtt meghajolva, arra kérem az illetékes miniszter urat, (Egy hang a balközépen: Tegye magáévá!) vagy az előadó urat, akik a fiatalság elhelyezését szintén annyira szívükön viselik, hogy tegyék magukévá ezt az indítványt. Hiszen az illusztris előadó úrral van szerencsém együtt lenni egy bizonyos bizottságban, — én, mint ellenzéki képviselő — s kívülünk ott van a túloldalnak egyik illusztris képviselője, Illés igen t. barátom is, aki a legmesszebbmenő módon dolgozott e téren s mint az Adob. elnöke igen szép munkásságot fejtett ki. Azonkívül ott van még atz ellenzék részéről Eckhardt igen t. barátom, a másik ellenzéki párt részéről pedig — mint mondottam — jómagam, továbbá ott van a többségi párt egyik kiváló képviselője, az illusztris előadó úr is. Ebben a bizottságban mi a tárgyalások közepette is, pártárnyalatra való tekintet nélkül törjük a fejünket azon, hogy akár a közmunkáknál is hogyan tudjuk ezt a fiatalságot elhelyezni. Ebben mean lehet közöttünk pártkülönbség, nem lehet közöttünk differencia, az ellenzéknek éppen annyira érdeke és kötelessége figyelmeztetni a ^kormányzatot arra, hogy e törvényjavaslatnál, amely előttünk fekszik, bűnös könnyelműség volna nem felhívni a kormány figyelmét arra, hogy van itt &gy javaslat, amelynek keretén belül az intellektuelekből származó és itt tolongó hatalmas munkanélküliek számát ha talán némiképpen is, de csökkenteni tudjuk. Viszont meg vagyok győződve arról, hogy a kormánypárton, a többségi párton is, amellyel a fiatalság elhelyezésének kérdésében az Adob.-on keresztül együtt dolgozunk, éppolyan szeretettel képviselik ezt a kérdést, mint mi az ellenzéki oldalon. En tehát azt kérem az elnök úr szíves figyelmeztetése után, hogy akár az előadó úr, akár a miniszter úr, — akinek házszabály szerint joga van még a javaslat tárgyalása közepette is egy másik javaslatot t a Házzal elfogadtatni — ezt tegyék magukévá. Meg vagyok róla győződve, hogy úgy a miniszter úr, mint az előadó úr teljesíteni fogja ezt a szerény kérésemet. En tehát azt szeretném, hogy ezeknél a közmunkáknál — mert hiszen diplomásokat is kell alkalmazni, akár mérnököt, akár jogászt vagy orvost — ne méltóztassék olyan embert alkalmazni, akinek például kettős állása van és azok közül az egyikből is meg tud élni. Nem szeretem a méltóságos díjnokokat még a köz' munkáknál sem. (Helyeslés a bál- és a szélső-