Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. baloldalon. — Mózes Sándor: El kell őket bocsátani!) Azért kell nekem a méltóságos díjnokokat megemlítenem, mert félek jattól, hogy esetleg amiként az államnál az utóbbi időben egyes embereket, egyes jelentkezőket, de egész családokat is megrövidítettek azáltal, hogy a kenyérkereseti lehetőséget elvonták tőlük, mert méltóságos díjnokokat, nyugalmazott miniszteri tanácsosokat, pénzügyigazgatókat vagy nem tudom kiket neveztek ki a szóban forgó állásokra, itt a közmunkáknál is az fog történni, hogy méltóságos mérnököket vagy nem tudom kiket fognak havidíjasokként vagy napibéresekként elhelyezni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ne legyen senkinek se kétféle címen fizetése közpénzből! Nyomorúságos időkben ezt nem szabad megtenni!) A mostani generáció állandóan figyeli, hol nyílik munkaalkalom, ahol egy-két vagy több embert lehet elhelyezni. Mi akik az Ádob.-nál dolgoztunk, sokat törtük a fejünket azon, miként tudnánk akár a minisztériumoknál de nemcsak az államnál, hanem akárhol is egyegy embert elhelyezni. Sokszor meg is történt, de nem annyiszor, ahányszor a mód és lehetőség meg lett volna rá. Ez a generáció nyugtalan. Az idősebb generáció — amint itt a Házban elhangzott egy erre vonatkozó kijelentés — pusztulásra van ítélve. Az idősebb generáció sokat szenved, nélkülöz és áldoz. De azért, mert talán deres a feje, még mindig érdemes polgára ennek a nemzetnek. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az idősebb generáció a nagy nyomort és nélkülözést mind elbírja, csak azt nem bírja el, ha gyermekiéinek jövő boldogulását nem látja biztosítva. Azért kérem a kormányt, hogy lehetőleg rövid időn belül jöjjön a törvényhozás elé a családvédelmi törvénnyel, mert hiszen programmjában is benne van az, hogy a családvédelem kérdésében egyik legelső feladat és kötelesség, hogy a családfőnek vagy a fiatal embernek bárhol munkát kell adni. Elnök: Talán mégis messze mennénk, képviselő úr, ha a családvédelem problémáját e javaslat keretén belül akarnók letárgyalni. Homonnay Tivadar: Az indokolás tele van szociális gondoskodással. Elnök: Kérem, ne tessék vitatkozni velem. Vagy folytassa 'beszédét a képviselő úr és szóljon a tárgyhoz, vagy megvonom a szót. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! A nélkül, hogy az elnök úrral vitafcoznám, bár abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy felszólalásomban erre sokszor kényszerítve volnék, de a házszabály szerint sem tehetem és az elnök úr személye iránt érzett tisztelet miatt sem teszem ezt, 'mégis meg kell mondanom, hogy az én szerény véleményem szerint a közmunkák juttatása egyúttal családvédelem is. Miért? Mert ha egy munkásnak, fizikai munkásnak kenyeret adunk, akkor ezzel a gyermeket védjük. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. — Felkiáltások: Nagyszerű! Bravó! — Folytonos zaj.) Elnök: Ez a megállapítás a vita keretébe tartozik, de magát az anyagot itt vita tárgyává tenni mégsem indokolt. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Akkor, amikor tehát azt látom, hogy egy 12 gyermekes nincstelen családból, legyen a családfő akár magasrangú állami tisztviselő, akár nem, akár magánalkalmazott, akár munkás, iparos vagy kereskedő: egyet sem tudunk elhelyezni, akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 105 családvédelem az, ha a 12 gyermek közül a közmunkáknál egyet el tudóik helyezni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a balközépen.) Szeretünk népesedési kívánságokat hangoztatni, szeretünk az egyke megszüntetéséről beszélni, de amikor a közmunkák juttatásáról van szó, akkor egy 12 gyermekes családapának sem tudunk kenyeret biztosítani családja és a maga részére. Egykéről beszélünk akkor, amikor nem olyan egészséges a. szociális és gazdasági Ihelyzet ebben az országban, hogy a fiatalabb, munkaképes, egészségtől duzzadó, fizikai, vagy szellemi munka után vágyódó gyéreik el tudná tartani édesapját, hanem olyan a helyzet, hogy amikor nekünk közmunkára van szükségünk, amikor erre vonatkozólag törvényeket alkotunk, — és én is elfogadom ezt a törvényjavaslatot — akkor azt látjuk, Ihogy nem a gyerek tartja el az édesapját, hanem a nagypapa tartja el a gyereket, a vőt, a menyet és az unokát, (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon és a balközépen.) Nagyon szomorú szimptoma, hogy ilyen viszonyok mellett minél több közmunkára van szükség és én csak üdvözölni tudom azt, hogy a t. Háznak túlnyomó többsége ezt a javaslatot elfogadja. Minthogy az idő előrehaladott, egy idézettel szeretném felszólalásomat befejezni, egy olyan idézettel, amely a közmunkára is vonatkozik, az ifjúság elhelyezésére is vonatkozik, amely a társadalmi osztályok közötti harmóniának a 'biztosítását, szóval a közérdeket szolgálja. Nyisztor igen t, barátom a Nemzeti Újságban a következőket írja ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és ezzel beszédemet be is fejezem. (olvassa): »Ne felejtsük el, hogy az ifjúságnak a természet berendezése szerint mindig valamely cél, álom és annak megvalósítására irányuló küzdelem, lelkesedés és hevület kell. Az ifjúságot nem lehet a lehetetlenség könyörtelen tényével vigasztalni, vagy nevelni. Ha folyton csak azt mondjuk neki, hogy a magyar föld négyzetkilométerenként nem tudja a mai népsűrűséget eltartani, ha folyton csak azt vágjuk a fejükhöz, bogy a dilpomatatúltermelés miatt széles, intelligens rétegek már nem is számíthatnak soha elhelyezkedésre, e céljától megfosztott és eszmény nélkül maradt ifjúság magábazuhan, lelkileg önmagát fogja szétrágni és roppant kínjában csak a bosszúállás fogja fűteni a mai társadalmi renddel szemben, amely tőle az életlehetőséget megtagadta. Ezt nem szabad megengedni. Higyjék el, hogy ennek a mai jobb sorsra érdemes ifjúságnak elproletárosodását csak pozitív tettekkel és iá még mindig elég nagy daraib magyar kenyér jobb és észszerűbb felaprózásával lőhet megakadályozni. Ehhez a feladathoz kell ma minden munka, tehát a közmunka is: a parlament, a nép, az egyház és az állam egyaránt.« Tekintettel arra, hogy ez a javaslat is több munkát ad, úgy a fizikai munkásságnak, mint a szellemi munkásoknak és a lehetőségét megadja a kormányzatnak munkaalkalmak teremtésére, ha felolvasott indítványomat akár az előadó úr, akár a miniszter úr magáévá teszi, a javaslatot én is elfogadom. (Taps a középen.) Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem beszédetm elhalasztását. 15