Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

1 Az országgyűlés képviselőházának 121. van! bal felől.) Azt mondják azonban erre, hogy az adógabona kezelése borzasztóan körülményes. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az adógabona-rendszert fejtegetni, hanem méltóztassék a tárgyra térni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. Reibet Mihály: Arról beszélek, hogyan lehetne megtalálni a fedezetet a végzendő közmunkákban résztvevő munkások megfizetésére. Arra akarok rátérni, hogy ha az a munkás munkabérének egy jó ;részét gabonában fogja megkapni, akkor róla ^gondoskodás történt egész évre. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl. — Mózes Sándor: Igazi reform!) Nekünk valami lehetőséget kell keresnünk arra, — ha pénz nines, akkor jó a gabona is — hogy annak a munkásnak meg lehessen adni- megérdemelt mindennapi kenyerét. Tegnap hallottuk itt, hogy mesterségesen lenyomták a búzát 2 pengővel azért, hogy ki lehessen szállítani. Munkástestvéreinknelk százezrei vannak itt, akik keresik ezt a mindennapi kenyeret. Az nem kellene, hogy fejtörést okozzon nekünk, hogyan szállítsuk kifelé a «búzát. Tessék először magyar munkástestvéreinknek megadni a mindennapi kenyeret és. ha ezeknek meglesz a mindennapi kenyerük, akkor a magyar társadalomnak mindenkor hasznos- és hű tagjai lesznek. (Ügy van! balfelől.) Mélyen t. Ház! Végezetül legyen szabad még a következőket mondanom. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Szó volt itt a transzferpénzek felhasználásáról; felhatalmazást kér a pénzügyminiszter úr, hogy erre a célra a transzferpénzeket igénybe vehesse. Amikor én ezt olvastam, bennem bizonyos aggály merült fel, mert végeredményben nekünk mindenek előtt rendeznünk kellene külföldi adósságainkat. Ezeket nem tudjuk rendezni, mert a transzferpénzeket mindig másra használjuk fel. A gazdaadósságrendezés azért csonka, mert az eladósodott gazdáknak óriási nagy tömege külföldi valutával tartozik és amikor befizeti tartozását ebbe a transzferkasszába, azt várná, hogy a kormány ezt a kérdést már radikálisan megoldja és elmúljék felőle az aggodalom, hogy mi lesz holnap. Azt látjuk, hogy ezeket a pénzeket használják fel ezzel a javaslattal kapcsolatban. Van itt Oti.-pénz és Mabi.-pénz, amelyet szintén igénybe lehetne venni, de az én véleményem az, hogy ezekkel a transzferpénzekkel oldjuk meg már egyszer a külföldi kölcsönök problémáit, mert ha ezeket meg nem oldjuk, akkor hiába volt a gazdaadósságrendezés, a gazdaközönség ezekbe az idegen pénzekbe fog belepusztulni. Ezért én azt mondom, hogy amíg más forrás van, nem ehhez kellene hozzányúlnunk, hanem arra kellene törekednünk, hogy mindenképpen módot találjunk arra, hogy ezt a közmunkára igénybeveendő összeget máshonnan folyósítsuk. Mélyen t. Ház! Beszédemet befejezem. Eámutattam .beszédeimben ennek a kérdésnek nagy fontosságára, arra, hogy ezzel igazán komolyan kell foglalkoznunk, de viszont rámutattam arra is, hogy az az összeg, amelyet itt a javaslat igényel, végtelenül kevés. En nem találom biztosítva azt a célt, hogy ez az intézkedés valami nagy könnyebbülést okozzon, nem látom biztosítva azt, hogy a mi vidékünknek, ösanád, Csongrád, Békés megyének nagy munkástömegében éreztetni fogja a ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 103 maga hatását és mert a dolgot így látom, azért az előttem fekvő javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Festetics Domonkos gróf képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy 27 millió pengő, amelyet az igen t. kormány közmunkák juttatására felvett, nem elegendő mindazoknak a súlyos kérdéseknek megoldására, amelyeiket az igen t. kormány a közmunkák fokozottabb megindításával, a munkanélküliség csökkentése tekintetében megoldani akar. En is keveslem ezt a 27 millió pengőt. Szeretnék a házszabályokhoz alkalmazkodni, de minthogy mi ennél a 27 millió pengőnél sokkal többet kívánunk közmunkákra fordíttatni, ezért igenis rá akarunk mutatni azokra a forrásokra, amelyek igénybevétele mellett a közmunkáknak, vagy akár a magánmunkálatoknak fokozottabb megindításával sokkal, szociálisabb, sokkal eredményesebb, sokkal megnyugtatóbb helyzetet lehet teremteni ebben az országiban, mint amilyen, sajnos, ma van. Elismerem, hogy ez a törvényjavaslat eg;y lépést tesz előre, tehát törvénnyé válása esetén több munka lesz, mint amennyi volna, ha ezt a törvényjavaslatot a Ház meg nem szavazná. Az bizonyos, hogy ha a Ház ezt a törvényjavaslatot elutasítaná, abban az esetben a munkanélküliek száma «okkal nagyobb volna, niint ma. Ebből az elgondolásból kiindulva, minthogy itt haladást látok, — mint Friedrich igen t. képviselőtársam felszólalásában mondotta — én ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Nem ezt a 27 milliót kifogásolom tehát, amit a kormányzat itt a Ház elé hozott a közmunkák szolgáltatására, hanem azt kérem és azt sürgetem az igen t. kormánytól, hogy ezekre a közmunkákra sokkal nagyobb összeget íoraítsonJÜ gy van! Ügy van! balfelől.) és ebben a kérdésben kövesse Budapest székesfővárost, amely budgetjéhez arányítva sokkaik töbib millió értékű közmunkát hoz esztendőnként, mint amilyen közmunkákat biztosít az állami budget. Kifogásolni való, mint mondottam, ebben a javaslatban legfeljebb csak az lehet, hogy ezek a munkálatok kisebbek, mint amekkorát itt szeretnénk látni. T. Ház! Igen t. felszólalt képviselőtársaim eddig fizikai közmunkákról 'beszéltek, minden olyan közmunkáról beszéltek, amely a fizikai munkásságnak ad több munkaalkalmat. Azt hiszem, ha a kormány közmunkákat akar hozni, akkor helyesen teszi, ha nemcsak az egyik társadalmi rétegre, a fizikai munkásokra gondol, hanem arra a hatalmas tömegre is, amely iskolai kvalifikációval bír és szellemi képességeit nem tudja gyümölcsöztetni. Ez az igen nagy tömeg, amely középiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezik. Még nem látjuk, hogy ebben a kérdésiben akár közuiunkákkal is, a kormány ennek a 'hatalmas munkanélküli tömegnek, az intellektüeleknek segítségére sietett volna. En tehát azt kérem az igen t. kormánytól, hogy ha elindult ezen az úton és a fizikai munkásoknak segítségére siet, menjen tovább egy lépéssel és tekintsen nemcsak a diplomás intellektüelek felé, hanem azok felé is, akik érettségivel rendelkeznek, vagy akik négy középiskolát végeztek, szóval tekintsen az ifjúság felé, amelynek ezrei és tízezrei szomjúhozzák