Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

102 Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. kérdést, s ezért szeretném, ha ez is benne volna i a programmban, és lehetővé tétetnék, hogy ezeket a földeket megforgassák, digózzák, megjavítsák, mert ez is munkaalkalmat teremt és kereseti lehetőséget ad. Márpedig, amikor ilyen dolgokról, beruházásokról van szó, ezekre a kormánynak szintén gondolnia kellene. A beruházásokikai kapcsolatban legyen szabal egy másik szomorú tényre is felhívnom a mélyen t. Ház és az igen t. miniszter úr figyelmét. Erről Budapesten mindenki személyesen meggyőződhetik, csak ki kell mennie a Telekitérre, ahol mindenkor végtelen szomorú látványnak lehet szemtanúja. Szabad ég alatt kubikosok százait fogjuk ott találni, akik télen nyáron szabad ég alatt ott tanyáznak. Vannak közöttük olyanok is, akik feleségüket is elhozzák. En magam láttam ott egyet, aki kéthetes csecsemőjét melengette ott abban a zimankós télben. Amikor hasznos beruházásokról van szó, nem tudnék hasznosabb dolgot elképzelni egy munkás-szálló építésénél, hogy az a földmunkás, aki a fővárosiba feljön, és várja, hogy bármilyen alkalmazást találjon, ne legyen kitéve a zimankós időnek és ne legyen kénytelen a szabad ég alatt tölteni idejét, hanem munkás-szállóban találjon elhelyezkedést. (Helyeslés balfelöl.) Itt van a földmunkások vállalkozó szövetkezete, amelynek élén dr. Steuer György áll, aki igazán a szegény nép érdekében dolgozik (Homonnay Tivadar: Kiváló, nagyszerű ember!) és aki a földmunkások szövetkezetében a földmunkások közül 7000-et fog össze. Ez elegendő garancia arra és maga a Okh. is elegendő garancia arra, hogy az ő vezetésük alatt egy munkás-szálló olyan áldásos tevékenységet fejthet ki, (Éljenzés és taps.) amelyre ennek a sokat szenvedett magyar munkásrétegnek igen-igen iiagy szüksége van. Sok mindentele palotát építettek már, de én ezt a munkásszállót mindezeknek fölibe helyezem, mert ez a mai állapot szégyenünk, amellyel nekünk egyszer le keil számolnunk, hogy a Teleki-téri szomorú állapotok egyszersmindenkorra megszűnjenek. (Helyeslés.) Mélyen t. Ház! Amikor ezeket a közmunkákat kiadják, nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy minden egyes munkavállaló, minden egyes pályázó kitüntesse a munkabérek minimumát. (Helyeslés.) Eddig ugyanis mi volt a helyzet? Sokmillió pengő ment el közmunkákra, de ez a sokmillió pengő, amely ilyen közmunkákra elment, nem hozta^ meg azt az áldásos eredményt, amelyet ezektől a közmunkáktól elvárni lehetne. Ezért akkor, amikor egy közmunkát kiadnak, roppant fontos volna tudni azt, hogy abból a pénzből mennyit juttatnak majd a munkásoknak. En már nem egy ilyen közmunkában vettem részt és nekem ezen a téren szomorú tapasztalataim vannak. Nemcsak, hogy olcsók a napszámok... (vitéz Martsekényi Imre: A legolcsóbbnak adják ki a munkát, ez a baj.) Elnök: Csendet kérek. Martsekényi képviselő urat kérem, tegye lehetővé, hogy a képviselő úr beszédét befejezze. (Derültség.) Reibel Mihály: T. képviselőtársamnak teljesen igaza van, mert ez tényleg így van. De viszont azt is látom, hogy^ ez a vállalkozó sehogyan sincs kötelezve az ő munkásaival szemben és ha ott helyben nem kap munkát, távoli helyekről hozat munkásokat. Erre nézve mondok egy esetet, s ez igen szomorú dolog. Gyula városban, amely a munkanélküliek foglalkoztatásában mindenkor elölj árt és amely minden városnak példát adhat, történt a következő dolog. Kubikos munkát adtak ki és egyszer csak jött egy deputáció. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a pénzáldozatokról méltóztassék a tárgyra térni. (Klein Antal: Ez odatartozik!) Reibel Mihály: A szomorú dolog az egészben az, hogy a vállalkozó, akinek kötelességévé tette^ a főispán úr, hogy elsősorban gyulai munkásokat alkalmaztasson, nem gyulaiakat alkalmazott, hanem a Tiszahátról hozott munkásokat s amikor a munkások a főispánhoz mentek panaszra és panaszkodtak, hogy nem tudnak munkához jutni, a főispán úr utána járt a dolognak és a következő derült ki. A vállalkozó a Tiszántúlról hozta a munkásokat, fizetett nekik napi 80 fillért, amiért Gyulán munkást egyáltalán nem tudott kapni. Érthető is, hogy amikor valaki olyan messze földről odajön, nem akar munka nélkül visszamenni, elmegy tehát 80 fillérért is dolgozni. (Ügy van! Ügy van!) A főispán úr erőteljesen közbelépett és ennek eredményeképpen 1 pengő 80 fillért kaptak a gyulai munkások. (Általános helyeslés.) Ez egy eset, amelyet a sok közül fel lehet említeni arra nézve, hogy milyen visszaélésekre ad alkalmat, ha az a vállalkozó így jár el, amikor pedig ezt az összeget azért szavazta meg a parlament, hogy ezeken a szegény munkásokon segítsen ezzel és hogy ennek az összegnek jórésze tényleg a munkásoké lehessen. (Helyeslés.) Ezért én igenis nagyon fontosnak tartom, hogy amikor azt a pályázatot kiírják, kérjék feltüntetni abban azt, hogy tulajdonképpen mennyi lesz majd a minimális munkabér (Helyeslés balfelől.) és az odaítélésnél necsak azt nézzék, hogy ki a_legolcsóbb, hanem nézzék azt is, hogy melyik ajánlat juttat legtöbbet a munkásoknak, (Egy hang balfelől: Hogy melyik reális!) inert ínségmunkabérekkel dolgoztatni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől ) Jól tudom, hogy a földmívelésügyi minisz

J ter úrhoz manapság rengeteg sok kérvény fut be, amelyekben minimális munkabér megállapítását kérik. De miért? Azért, mert mindenütt csak ínségmunkabéreket akarnak fizetni (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és nem. akarnak tudni méltó munkabér .megfizetéséről. Ha tehát majd tudni fogják, hogy abban a munkában, amelyet az állam végeztet, a munkás megkeresi a maga jól megérdemelt bérét, (Rassay Károly: Ügyis minimális!) megkeresi a maga. kenyerét, ez feltétlenül vissza fog hatni a többi munkabérek kialakulására is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezért . tartom fontosnak azt, hogy igenis kiköttessék, hogy a minimális munkabéreket minden egyes pályázatban, minden egyes ajánlatban ki kell tüntetni. (Helyeslés balfelől) Mélyen t. Ház! Sok szó volt arról, hogy nincsen pénz, hallottuk^ azt is, hogy a pénzügyi egyensúlyt 'mindenképpen fenn kell tartani, hallottuk a'zt is, hogy inflációra nincsen szükség. Ezt én is aláírom, mert azt már egyszer megszenvedtük. Ennél a kérdésnél azonban nem állhatunk meg, nekünk keresnünk kell a megoldási lehetőséget, keresnünk kell, hogyan tudjuk megoldani ezt a problémát. Régen felvetődött például az adógabona kérdése, az, hogy a gazda gabonában fizethesse meg az adóját. Miről van itt szó? Itt arról van szó, hogy minden egyes magyar munkás annyit kereshessen, hogy ő és családja megélhessen. (Ügy van! Ügy