Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. Nagyon kérem, a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt a kérdést így tekintse és amennyiben a imtunkák egyrésze Dunántúlon lenne tervbevéve, legalább hasson oda, hogy a munkások 50%-a Csanád-, Csongrád-, Békés-, Szolnokés Pest-imegye déli részéről fogadtassák fel. (Egy hang a balközépen: Kalocsa környékéről is!)

r Ami Kalocsát illeti, a képviselő úr majd feláll és követelni fogja Kalocsának is. Ez volna az egyik, a másik pedig az volna, amit útépítési célra felvettek. Errevonatkozólag som lehet azt mondani, hogy a Tiszántúl utakkal bőségesen el van látva. Voltam én a Tiszántúlon olyan környéken, ahol .bizony benneragadtunk a sárba. Azt modani, hogy ott imár minden rendben van, nem lehet. Lehet, hogy a lokálpatriotizmus beszél most helőlem, de én azt mondóim', hogy ha eddig a Tiszántúlon dolgoztattak, akkor először fejezzék azt be. Az a céltudatos Programm, amely nem elégszik meg csak tessék-lássék munkával, hanem amelynek megvan az dőre kidolgozott terve és addig, amíg azt végre nem hajtották, azzal fel nem hagy. Az útépítést roppant fontosnak és szükségesnek tartom, mert hiszen a mezőgazdaság is ezzel áll összeköttetésben; a belterjes gazdálkodás is megkívánja s ez nemcsak az országutakra áll, hanem a bekötő utakra is, azoknak jóknak kell lenniök. Sőt még többet is kívánok. Azt kérjük, hogy a dűlőutakat is hozzák rendbe, mert ezek is mind apró erecskéi a gazdasági életnek, amelyekre mindig szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy ez a gazdasági élet lüktető legyen. (Zaj.) Mélyen t. Ház! Mind a mellett, hogy megállapítom, mennyire fontos az útépítés, legyen szabad megállapítanom, hogy az útépítésre ez az összeg, amely fel van véve, végtelenül kevés. Végtelenül kevés azért, mert nem szabad elfelejteni, hogy ennek javarésze, 45%-a ma a vasútnak zsebébe megy. A vasúti költség, a vasúti tarifa oly magas, hogy az előirányzott összegnek körülbelül fele az államvasúthoz kerül. Most tessék kiszámítani a terméskövek árát. Megint a legjobb esetben 25—26% jut a munkásságnak. Már pedig, amikor 'beruházási programúiról van szó, akkor az is fontos, hogy a mezőgazdasági földmunkástömegnek kenyeret adjunk. Arra kell törekednünk, hogy ez az összeg lehetőleg teljes egészében ennek a munkásságnak jusson. (Helyeslés balfelöl.) Ha a munkásság élvezné ezt, szó nélkül megszavaznám, mert ha a munkásság megkapja a pénzt, nem teszi a 'bankiba. Mindjárt megérzi azt a cipész, a szabó, általában az iparosság, de megérzi a fűszeres, a gyolcsos és az a pénz mindjárt belejut a gazdasági élet vérkeringésébe s egészségies gazdasági áramlatot eredményez. (Ügy van! Ügy van!) Feltétlenül szükséges volna tehát az, ami például az inségmunkáknál most is ki van adva parancsba, hogy az erre az inségmunikára juttatott összeg csak munkahérre fordítható és nem anyagra. Ezt teljesen f helyeslem. Ha így volna itt is, azt mondanám: ez a 27 millió már valamit jelent, He mert anyagbeszerzésre is fordítanak belőle s előkészületi, felügyeleti munkákra is ennek a munkásság nem igen fogja hasznát látni. Nem Játom 'biztosítva azt sem, hogy a nem eléggé foglalkoztatott mezőgazdasági és földmunkásság majd tehermentesíteni fogja az otthonmaradókat. (Ügy van! balfelől.) Ezért mondom, hogy az az összeg, amely az útépítésre van előirányozva, túlságosan kevés. Amikor erről van szó, az volna a kérésem ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 101 az igen t. miniszter úrhoz: jó volna egyszer megállapítani, hogy azt a sok adót, ami útadó címén befolyik, tényleg útépítésre fordítják-e. Ha arra gondolok, hogy milyen óriási összegek folynak be nálunk útadóra, illetőleg milyen óriási összegeknek kellene befolyni ezen a címen, úgy azt kell mondanom, hogy ha ez az útadó céladó volna, akkor lehetne beszélni tartós programmról, tartós útépítési programmról, mert ez az évről-évre^ útadó cünén befolyó összeg tényleg 'biztosítaná ezeknek a munkáknak kontinuitását. • T. Ház! Az útépítési programma nemzetgazdasági szempontból is nagyon fontos. Éppen azért, minthogy nagyon sok vidéken az uradalmak óriási összegekkel vannak hátralékban, azt kell mondanom, hogy tessék ezeket a hátralékos útadókat mind behajtani és egyúttal ellenőrizni, hogy az így befolyt öszszegek^tényleg >az utak karbantartására és fejlesztésére is fordíttassanak. A kisemberek és a középosztálybeliek megfizetik az útadójukat, de általános panasz, hogy éppen azok maradnak hátralékban az útadóval, akik pedig leginkább használják azi utakat. Szerény véleményem szerint tehát az útadókat épp úgy külön kellene beszedni, mint a vármegyei pótadót, hogy az e címen hefolyó összegekből necsak az utakat lehessen karbantartani, hanem az útépítést is tovább lehessen folytatni. Még van egy nagyon fontos dolog, amelyről beszélni lehetne,^ amellyel kapcsolatban rendkívül sok munkáskezet lehetne foglalkoztatni s^ez: a szikes területek megjavításának a kérdése. Elnök: T. képviselő úr, ez olyan kérdés, amellyel foglalkozni lehat, de nem ennek a tárgynak a keretében. Móitó/iassék tehát csak a tárgyhoz szólni. {Ttassay Károly: Ez is .beruházási kérdés!) Rassay Károly képviselő urat pedig^ kérem, bízza az elnökre, hogy miként teljesíti elnöki kötelességét. (Rassay Károly: Rendben van, de mégis a beruházási programúihoz tartozik ez a kérdés.) Reibel Mihály: T. Ház! A közmunkákkal kapcsolatban felemlítettem itt a vízszabályozási feladatokat, az útépítési feladatokat. Szó volt a fásításról is és arról, ( hogy erre a célra is nagyobb összeget r szándékozik a kormány felhasználni. A fásítás a szikes területek megjavítása szempontjából szintén nagyon fontos, mert ezzel szintén nagyon sok munkáskezet tudnánk foglalkoztatni. Mégis kénytelen vagyok azt mondani, hogy ebből az egész közanunkatervezetből hiányzik ezeknek a földeknek javítása, Magyarországon 800.000 katasztrális hold ilyen föld van s különösen a Tisza vidékén vannak ezefk a földek, éppen azon a vidéken, ahol a munkanélküli földmunkások ezrei, élnek. Ezeknek a munkáskezeknek felhasználásával pedig új honfoglalást lehetne előkészíteni, mert ma ez a 800.000 katasztrális hold föld nem termi meg azt, amit megteremhetne. Különösen a téli időszak lenne alkalmas ezeknek a földeknek a feltörésére, digózására, megdolgozására, s bizony — mint már említettem — ezzel nagyon sokezer embernek tudnánk munkaalkalmat adni. A magángazdaság egy bizonyos pluszhoz fog ezzel hozzájutni, de én egyáltalán nem irigyelném azt, hogy a magángazdaság ezen az úton jó földhöz jutna, mert ezzel csak a nemzeti vagyon gyarapodik, a gazda adófizetési képessége emelkedik, s a kincstár is könnyebben fogja megkapni a maga adóját. Ezért tartom roppant fontosnak ezt a