Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

100 Az országgyűlés képviselőházának 121. tesítik a sok munkátlanságtól azáltal, hogy a közmunkában egész éven át foglalkoztatást kapnak. Ezt a 250.000 főnyi munkástöbbletet ki kell emelnünk a munkanélküliségből, mert ha megmarad abban, rontja a munkapiacot, a többiek sem keresnek semmit és a végén mindnyájan rászorulnak az ínségsegélyre, az ínségsegély végén pedig ott áll a rém: az, hogy a munka megbecsülése megszűnik. Azt kérdezhetné valaki, — hiszen most már annyit beszéltünk róla — hogy milyen munkaprogrammot tudunk adni. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy Széchenyi István gróf volt az

; aki már száz évvel ezelőtt csinált csatornázást és a szakértők azt mondják, hogy ez a csatornázás még ma is elsőrangú. Nem én tartom annak, csak azt mondom, amit a szakértők mondanak. Száz év sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy mi ezt egészen megcsináljuk. Mindig azt mondták, hogy először a vizeket, a folyókat kell szabályozni, össze kell gyűjteni a vizeket és akkor majd jön a vizek szétosztása. A vizeket tényleg összegyűjtötték és egy új honfoglalás kezdődött, sok százezer hold termőképes földet kapott tagadhatatlanul a nemzet, de ezen a ponton mintha megakadtunk volna. A vizek kiszárításával az Alföld nagy részén lehetetlen légkört teremtettünk, megfosztottuk a párától a tiszántúli vidékeket és most itt megállunk, nem nyúlunk hozzá a problémának a másik részéhez, hogy ezeket az összegyűjtött vizeket kellőképpen szét is osszuk. Nem mondom, hogy ezt a szétosztást egyszerre lehetett volna megcsinálni, de mindenesetre szeretnénk látni egy szabályozási tervet, amelyhez szívesen hozzájárulnánk. A vízszabályozás, a vízrendészet a Tiszántúlnak s az egész Alföldnek nagyon fontos problémája. (Jenes András: Csináljuk!) Azt hallom, hogy csináljuk, nagyon régóta csináljuk, de azt látom, hogy még mindig nem csináltuk meg. Azt látom, hogy ha egy esős év jön, ezer holdnyi földek állanak víz alatt, óriási károkat okoz az^ árvíz, az érdekeltek adójának bizonyos százalékát elengedik és akkor azt hisszük, hogy eleget csináltunk, elmúlnak megint az évek és nem csinálunk semmit: jön megint az árvíz és akkor elmennek panaszkodni az irodába, ahova, elhiszem, hogy nem megy be árvíz, mert, ha oda is bemenne az árvíz, akkor talán csinálnának is valamit, de így csak a mezőgazdaság szenved óriási károkat s azzal, hogy ezen a címen mindig el kell engedni az adó egyrészét, méltóztassék elhinni, óriási mértékben szenved az j adómorál is. Ezért ezeket a terveket régen el | kellett volna készíteni. Lenn a Bánátban, Dél- j Magyarországon szépen meg tudtuk csinálni ! már régen a csatornahálózatot, csak az Alföl- j dön nem tudtuk megcsinálni. Hogy az Alföldön nem tudtuk megcsináíui, i annak talán az egyik oka az, hogy ott túlsók az árvízmentesíto társulat és az ottani birtokosok óriási adókkal vannak megróva. Nekem voltak bérlőim a Dunántúlon, akik 13 pengő árvízmentesítési járulékot fizettek és nem látták soha, hogy a csatornájukat legalább tisztogatták volna. Azt kérdem, hogy akkor hova és mire fordították ezt a pénzt? (Sulyok Dezső: Eladminisztrálták!) Nagyon helyes a megállapítás: eladminisztrálták. Pár évvel ezelőtt Szolnokon hallottunk ilyen óriási eladminisz trálásokról, hallottuk, hogy egyesek milyen óriási fizetéseket kaptak és a csatorna maradt csatorna. Ha már annyira megyünk az államosítás területén, miért nem államosítjuk ezoülése 1936 április 30-án, csütörtökön. ket az árvízmentesíto társulatokat is! (vitéz Várady László közbeszól) Lehet, hogy vannak olyan árvízmentesítő társulatok, amelyek egészen másképpen működnek, de az bizonyos, hogy mindenütt óriási nagyok a járulékok. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ezeket a járulékokat céltudatos munkával összesítettük volna, akkor igenis meg lehetett volna már csinálni a csatornahálózatot, de amikor ezt eladminisztrálják, akkor nem fog semmi sem történni, pedig ennek meg kell történnie. Beszélnek a Duna-Tisza-csatornáról, tudjuk, hogy ezt meg lehetne csinálni, a területet már össze is írták, minden rendben van, de még mindig nem fognak hozzá, mert itt más dologról van szó. Itt azt látjuk, hogy tulajdonképpen bürokratikus intézkedések szempontjából vitatkoztak száz éven keresztül és ezért nem csinálnak semmit. Mert ha nem tudom megépíteni a Duna-Tisza-csatornát, ha nem tudom összekötni a Felső-Tiszát a Marossal, ha nem tudom megcsinálni a dzikes területeken szükséges csatornákat, ez nem jelenti azt, hogy legalább részletekben meg ne csinálhatnék. A nemzetközi utat sem egyszerre csinálták meg és mégis megvan már. Ezt is meg kellett volna csinálni. Én azonban meg vagyok győződve róla, hogy az a pénz, amelyet a képviselőház majd meg fog szavazni, ilyen apró-cseprő munkákra fog menni. (Zaj.) Mélyen t. Ház! A vízrendészet roppant Kontos dolog az Alföld szempontjából, ezért nem értek egyet azzal, amit az igen t. miniszter űr mondott, hogy a Tiszántúl már készen van, most átmegyünk Dunántúlra. Nekünk ott kell kezdenünk az ilyen munkát, ahol óriási nagy tömegekben laknak az ínséges munkások. (Ügy van! a baloldalon.) Lent, Csanád, Csongrád, Békés és Jász-Nagy-kun-Szolnok megyékben és Pest vármegye déli részén laknak ezrével a munkanélküli vagy kevéssé foglalkoztatott munkástömegek, amelyek egyáltalában nem emberhez méltó életet kénytelenek élni azért, mert azon a környéken munkaalkalom egyáltalában nincs, munkához egyáltalában nem lehet hozzájutni. Én nem mondom azt, hogy nincs szükségünk a külfölddel összekötő utakra, hogy a külföldről könnyebben elérhessék a magyar tengert; de nem lehet azt mondani, hogy a Tiszántúl már ki van elégítve. Ott még sok tennivaló van s ennek a munkának pillanatig sem szabad szünetelnie. Minden szociális intézkedésnek ezen a vidéken kell megkezdődnie. Ha pedig másutt folyik ilyen munka, akkor jogos kérésünk az, hogy ilyenkor az igen t. miniszter úrnak is ki kell kötnie, hogy ha az a imunka, mondjuk Dunántúlon folyik, akkor a munkásoknak 50%-át ezeknek a megyéknek területéről kell felfogadni. Es elhiszem, hogy Dunántúlon is, ahol ezt a munkát végzik, vannak munkások, akik otthon maradták, hogy ott is van nagy szegénység, de azt a szegénységet, ajmi a mi vidékünkön van, ott neun lehet feltalálni. Nekünk azért először ezt a környéket kell felkarolnunk, nekünk elsősorhian arra kell törekednünk, hogy ez a munkanélküli mezőgazdasági és földmunkástömeg megfelelő foglalkoztatáshoz tudjon hozzájutni. Azért, mondom, legelsősortban a Tiszántúlt kell rendibehozni. Ez neimzeti szempontból is nagyfontosságú, ímert ha megfelelően tudjuk szétosztani a vizet, akkor nagyobb lesz a termés és az Alföld földje nem fogja magát megtagadni, növelni fogja a nemzeti vagyon értékét és hasznotbajtóvá válik. (Folytonos zaj.)