Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. most megkurblizom a magángazdaságomat 1000 pengőivel. Ez a helyzet. Ebből látszik, milyen koldusán kevés ez a 27 millió. Az ember megdöbben azon, hogy milyen kevés. Hát mit akarunk mi ezzel a cséppel elérni? Sajnos, nem fogunk sokat elérni, mégis azt mondom, hogy a miniszter úr helyesen teszi, hogy ezt megpróbálja. Mégis csaJk az a feladatunk, hogy az országban rendelkezésre álló s munkaerő alakjában jelentkező tőkét produktiv munkára beállítsuk. Ez az alapfeladat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon-) Az egyik tőke, agrárország lévén, az a bőséges élelmiszerkészlet, amely a gondviselés áldásából minden évben itt rendelkezésre áll, a másik pedig a magyar férfiakban élő munkaerő. Az volna a probléma, hogy ^ ezt a két rendelkezésre álló tőkét úgy 'kombináljuk össze, hogy ebből a nemzeti munka részére valami áldás fakadjon. Ez az alapprobléma. Amíg ezt meg nem tudjuk oldani, igaza van Horváth Ferenc képviselő úrnak nem fogunk ezen a téren előbbre jutni. Mert amíg mi a külföldi köles önök ügyét rendezni nem tudjuk, sőt tovább megyek, amíg mi válutagondjainktól szabadulni nem tudunk, ennék a problémának szerves megoldásához még hozzá sem tudunk fogni. En tehát nem látok más kivezető utat, mint: Népszövetség, Népszövetség és megint csak Népszövetség. Mert hiába beszélnek igen t. Nep.-testvéreim, újjáépítésről és'új'honfoglalásról, mert ezekhez pénz, pénz és megint csak pénz kell. Pénz pedig itt az országban elő nem teremthető. Ami a magángazdaság terén mint belső tőkeképződés jelentkezik, az olyan kevés, hogy alig jöhet számításba; különben is azt a kincstárnok úr kincstári váltók alakjában nagyjában úgyis igénybe veszi. Mi lesz tehát itt a kivezető út? A Népszövetséghez fordulni, először azért, hogy a Népszövetség segítségével külföldi kölcsöneink rendezhetők legyenek, másrészt pedig azért, hogy valutánkat teljesen rendbehozhassuk és igenis külföldi kölcsönnel, egy nagy beruházási kölcsönnel igyekezzünk >a magángazdaságnak kéthároméves szerves konstruktív menetet biztosítani. Enélkül én a nniunkanélküliség problémáját nemi tartom megoldhatónak s ha még öt évig fogunk is erről szónokolni, a 'munkanélküliség tekintetében a helyzet nemcsak hogy nem fog javulni, hanem állandóan rosszabbodni fog. Mit jelent pénzben a imunkanélküliség kérdése? Horváth barátom már utalt rá; én csak egy számítással akaróim; ezt megtoldani. Nem tudom pontosan, de felteszem, hogy 500.000 ember számít ma Magyarországon munkanélkülinek. Ha én mindegyiknek csak 100 pengő keresetet akarok évente biztosítani, ez azt jelenti, hogy 50 millió pengőt kell belepuimpiálni a magángazdaságba, tisztán mint munkabért, mint keresetet. Hogy mi felel meg ennek az 50 millió pengő munkabérnek produktív beruházásokban, arról nem is jó beszélni, mert olyan számokat kapunk, amelyekkel mi (megbirkózni nem tudunk. De valóban nem várhatunk összetett kezekkel, amíg ez az ország teljesen elrongyosodik, teljesen elproletárosodik. Nem állhatunk meg azoknál a gyönyörű szózatoknál, hogy a mi intelligenciánk elszegényedik, hogy a mi diplomásaink nem tudnak elhelyezkedni! Uraim, meddig fogjuk még ezt szónokolni? (Farkas István: Üres frázis!) Meg kell keresni azt az utat, amely előbbre visz minket. A pénzügyminiszter úr elindult egy 27 millió pengős ösKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII, ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 97 vényen; mi követjük és megyünk utána. De ezzel célhoz nem fogunk tudni jutni! Nem térek el a tárgytól, amikor ezzel kapcsolatban azt mondom, hogy ez szorosan belekapcsolódik a külpolitikai általános kérdésekbe is. Amíg Közép-Európában nem teremtődik meg olyan atmoszféra, olyan megértő atmoszféra, amely lehetővé teszi itt a kalkulációt, a nyugodt nemzeti munkát, addig a munkanélküliség problémája továbbra is égető marad. És ha én olyan konokul hirdetem mindig, hogy nekünk mindent el kellene követnünk arra, hogy Közép-Európa népei egymásra találjanak, hogy a római paktum mindenáron kibővíttessék, -^ elismerem, hogy ezt 15 év óta konokul hirdetem, mert meggyőződésem, hogy csak ez az út fog minket innen kivezetni engem mindig az a gondolat fűtött, hogy itt adva van három millió magyar ember, akinek az exisztenciáját úgy, ahogy előttem szólott túloldali képviselőtársam és ellenzéki képviselőtársaim is mondották, valamiképpen biztosítani kell. (ügy van! halj elöl.) Lehetnek a Nep.nek bármilyen szép célkitűzései, lehetnek a nemzeti munkatervnek bármilyen szép elgondolásai, lehet a pénzügyminiszter úr bármilyen jó pénzügyminiszter, lehetnek az egyes miniszterek bármilyen jó miniszterek, ez a probléma, amelyet folyton csak kerülgetünk 15 év óta és soha nem mertük a dolgot megfogni. Hogyan lehet újjáépíteni, hogyan lehet új honfoglalást csinálni pénz nélkül? Itt benn pénz nem található, a pénz csak kívülről jöhet. Honnan hozható? A népszövetség segítségével, a nyugati pénzpiacról. Ez az út adódik s ez a munkanélküliség megoldásának az alapja. (Mozgás a középen.) Ha Biró Pál képviselő úr jobbat tud, akkor csak gratulálni tudok neki, hanem amit én tíz év óta láttam, hogy a milliók beözönlöttek az országba és elherdál tattak anélkül, hogy abból a nemzetnek haszna lett volna, ez a tapasztalat teszi kötelességemmé, hogy figyelmeztessem a Házat arra, hogy ha mégegyszer lesz lehetőségünk egy külföldi nagy kölcsön megszerzésére, azzal egészen másképpen és gazdaságosan kell bánnunk, mint ahogy azt az előbbi rezsimek tették. (Hertelendy Miklós: Sohasem vágyódnám kölcsönre, mert azt vissza is kell fizetni!) Arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék intézkedni és tényleg odahatni, hogy azokat^ a közmunkákat, amelyeket e javaslat alapján keresztül fognak vinni, ne ínségmunkák alakjában bonyolítsák le. ' (Ügy van! Ügy van!) Tessék e téren kategorikusan rendelkezni. Igaza van Farkas István t. képviselőtársamnak, — nekem is vannak erre konkrét példáim — hogy odafejlődik a helyzet, hogy vidéken az ínségmunkabér kezd irányító ár lenni a munkabéreknél. {Ügy van! Ügy van!) A hatóságok a közmunkákat szétosztják, hogy a 10.000 peng-ős határon alul legyenek és házilag végeztetik el, mert az a jelszó, hogy a vállalkozót ki kell kapcsolni, a vállalkozó mérnököt kikapcsolni. Ez lehetetlen jelszó, mert a válalkozó mérnök fontos és lényeges ember a magángazdaságban. (Mózes Sándor: Azt mindig be kell kapcsolni!) A magánvállalkozóra és a vállalkozó mérnökre szükség van. Előbb azt a panaszt hallottam itt, hogy ezeknek a munkáknak is az lesz a sorsuk, hogy főleg nagytőkések fogják elvégezni, mert ezek a munkák hitelműveteletekkel kapcsolatosak, stb. Ez igaz, de nekünk viszont örül14