Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

98 Az országgyűlés képviselőházának 12 nünk kell, ha jelentkezik az országban olyan tőke, .amely ímiég vállalkozik, amely a munkát finanszírozza. Egyszer már tiszta vizet kellene itt Önteni a pohárba. Ha a pénzügyminiszter úr és a imiiníszter urak beszélnek, akkor mindig konervatív gazdaságpolitikáról és pénzügyi politikáról hallunk. Viszont a miniszter luirak politikai barátai az agitációk során és más alkalmakkor egészen Imás r húrokat pengetnek. Ez vezet azután a gazdasági leletben bizonyos nyugtalansághoz. Ez tompítja le a vállalkozói kedvet. A tőkére nem szabad haragudni, örülni ikell, ha tőke van és ha tőke jelentkezik és ha az én t. képviselőtársam azt mondja, hogy ő isohasemi vágyódnék hitel után, akkor én azt mondóim, hogy ez csak akkor állna, ha volna saját tőkénk. (H'ertelendy Miklós: Itthon kell teremteni!) Mi úgy el vagyunk adósodva és olyan nyomorban vagyunk, t. képviselőtársam, hogy mi itt tőkét teremteni nem tudunk. (Horváth Ferenc: Liszt legyen, krumpli legyen, hús legyen, ez a fontos! Az emberi munkaerő! — Farkas István: A krumpli megrothad, nem adják oda az éhező testvérnek!) Látok én is anomáliákat, amikor a munkapiacon a nagytőke jelentkezik, éppen a kis mérnöki vállalkozásokkal szemben, amit Horváth barátom is említett. Például itt van a pestszentlőrinci útépítéssel kapcsolatban egy eset. Maguk az útburkoló anyagot előállító gyárak jelentkeztek, mint vállalkozók s ezzel természetesen lehetetlenné teszik a magánmérnököik pályázását. Ott tényleg az a helyzet, hogy a nagytőke brutálisan elnyoimja a kisebbeket. (Mózes Sándor: Ezt kellene megakadályozni!) De azért van kormány, azért függ a felelős minisztertől a munkák szétosztása, hogy a tőke is hozzájusson ahhoz, ami a tőkét illeti, viszont a kisemberek, a kis vállalkozók is bizonyos mértékben védelmet találjanak. Ilyenkor mindig előveszik a kartelleket. A gazdasági élet mai fejlettségében a kartell adottság. Hogy jó-e vagy nem jó, azt e pillanatban nem vitatomi, a kartell azonban Magyarországon ina törvényen alapuló valami, egy szervezet, tmely bejelenti önmagát, a kartelltörvény alapján felügyelet és árelemzés alatt áll. Ha a kartelltörvény rossz, — amint az iparügyi .miniszter úr már mondotta — tessék ezen változtatni, tessék a kartellt megrendszabályozni, tessék az árpolitikájára még nagyobb befolyást gyakorolni, de kartell az egész világon van, ezen nem tudunk segíteni. Múltkor mondottalm egy felszólalásomban, hogy önök szidják a kartelleket, viszont a »szeretve tisztelt« kormány éppen a kartelleknek liberális vezéreit agyonhalm'ozta dekorációkkal, címekkel és mindenfélékkel. (Ügy van! Ügy van!) a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szidják a karteleket és beülnek az igazgatóságiba! — Klein Antal: Mind kegyelmes urak lettek! — Zaj. Elnök csenget. — Klein Antal: Azok adják a gubát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Friedrich István: Nagyon helyesen tette Farkas t. képviselőtársam, hogy megsürgette az 1931-iki beruházási törvény végrehajtását. 1931iben, a, kormányzó úr tízéves jubileuima alkalmával elfogadott a Ház egy törvényt, amelyben előírtuk egy egész csomó közmunkának végrehajtását, arra meg is volt akikor a fedezet, állítólag, de a munkák, egy-két hídtól eltekintve, imég ma is késnek. Most mi a helyzet? Van egy régi beruházási törvényünk, amelyet a kormányzó úr tízéves kormányzásának tiszteletére statuáltunk és azt nem hajtjuk í. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. végre, hanem most hozunk egy új beruházási törvényt, egy új beruházási lehetőséget, amelynek egyrésze elvégzett munkákra vonatkozik, kíváncsi vagyok, hogy ebből mi lesz, ímert ez imár f legalább a huszonhatodik beruiházási törvény, amelyet ebben a Házban itt megszavaztunk és ezeknek a beruházási munkáknak sajnos még a fele sincs ma végrehajtva. (Egy hang half elől: Elég baj!) Pénzünk nincs, hitelünk; nincs. Befejezésül újból felhívotmi a pénzügyminiszter úr és a korimányzat figyelmét, arra az alapigazságra: van azonban munkaerőnk és van élelmiszerünk, (Ügy van! balfelől.) s ennek a két faktornak, ennek a két tőkének összekapcsolásával kell valami interregnumot teremteni addig, amíg külföldi adósságainkat rendezni tudjuk. Másunk nines. Amíg ezt nenn tesszük, addig örökösen lesz munkanélküliség, örökösen lesznek pénzügyi problémák. Ez volna az az igazi nemzeti munkaterv, amelynek alapján azután igazán létre lehetne hozni a konstruktív munka, produktív boldogulás jegyében egy igazi nemzeti egységet. Miután azonban én a javaslatban konstruktív szándékot látok és határozottan lépést látok benne előre, a javaslatot .' elfogadomi (Él; jenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Beibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Keibel Mihály: T. Ház! Nagyon fontos törvényjavaslat fekszik előttünk egyes közmunkák költségeinek fedezetéről. Bele kell kapcsolódnom az előttem szólott igen t. képviselő úr beszédébe és meg kell állapítanom, hogy amikor ilyen fontos dologról van szó, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nincs elegendő pénz, hanem azt a pénzt elő kell teremteni. Amikor a Bacher-malom megbukott, elő tudtunk teremteni sok százmilliót, Amikor a mi népünk pusztulásáról van szó, akkor feltétlenül elő kell teremteni azt a pénzt, amely ennek megakadályozásához szükséges. Bátor vagyok az Uj Nemzedékből felolvasni Csongrád vármegye törvényhatóságának ma délelőtti üléséből a következő részt. Kozma György főispán elnöki megnyitójában többek között a következőket mondotta (olvassa) : »Megdöbbenve tapasztalom, hogy Csongi rád megyében a napszámkeresetre utalt szej gény néprétegek élelmezése annyira rossz, hogy ha azon gyökeresen nem. segítünk, egy a nemzet^ szempontjából nagyon _ értékes néposztály teljes degenerálódását fogjuk megérni.« Csongrád megye főispánja ezt a megállapítást tette. Felolvashatnám a többi alföldi vármegyék alispánjainak és főispánjainak hasonló megállapításait is. Hivatalos helyről állapították meg, hogy SL nemzet létét fenyegeti itt egy óriási veszély és ezt a nemzetet nem szabad elsorvadni engedni, hanem még kell menteni. Miért beszélünk r újjáéledésről, miért beszélünk lelki nagyságról, amikor veszni hagyjuk a magyar népet? Azt hisszük, hogy amikor ez az igen értékes népréteg, amelyből a többi népréteg táplálkozik, elseny| ved és elpusztul, ennek hatását nem fogja I megérezni a nemzet a maga fennállásában? | Nagyon fontosnak tartom, hogy ne kerülges' sük ezt a nehéz kérdést, hanem nyúljunk | hozzá. Ez a javaslat azonban, amely előttünk I fekszik, nem jelent sok haladást. A javasolt i összegek egyrészét már el is költötték, a többi | pedig kevés az előbb említett célhoz, mert azt [ mindenki nagyon jól tudja, hogy amikor útépítésről van szó, akkor az összegnek körül-