Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. 95 láb járnak. Éppen az elmúlt napokban olvastam az együk újságban egy megindító esetet, a saját megyémből, Sopron megyéből, ahol megbüntették az egyik iszülőt 80 fillérre, azért, mert a gyermeke öt napon keresztül nem tudott az iskolába menni. Nem tudott pedig azért, mert annak a gyermeknek a cipője a cipésznél volt és az pont 80 fillért kért a cipő elkészítéséért; a szülőnek pedig nem volt pénze a cipő kifizetésére. Ezt a szegény embert megbüntették, mert nem tudta iskolába küldeni a gyermekét. Munkanélküliség az egész vonalon van. Legalább 200.000 embert kell számítanom Magyarországon, akik munkanélkül vannak és sürgős közmunkákra várnak. Ha ezt a 200.000 embert veszem és vidéki vonatkozásban — ahol teljes a keresetik ép telenség — másfél pengős napi munkabér lehetőségével számolok — hiszen egy és két pengő között mozog a munkabér az egyes helyekhez és viszonyokhoz képest — akkor 200 munkanapot feltételezve ennek a 200.000 embernek a járandósága az így kijövő 40 millió munkanap 'mellett 50—60 millió pengőt jelent. Ezt az összeget természetesen elsősorban éppen útépítésre, csatornázásra, öntözésre, az Alföldön erdősítésre és hasonló közmunkákra kellene fordítani, szóval, olyan munkák létesítésére, ahol elsősorban az emberi munkaerő szükséges. Ha ebből a szempontból vizsgálom ezt a törvényjavaslatot, akkor azok az összegeik, amelyek egyrészt ebben a javaslatban, másrészt a pénzügyminiszter úr beszédében megemlíttettek, nagyon lecsökkennek. Azt látom ugyanis, hogy először is azt a 32 millió pengőt, amely magában a (költségvetésben beruházási célokra van előirányozva, ennek a javaslatnak az indokolása szerint a már végrehajtott munkák szükséglete foglalja le. Tehát ez a 32 millió pengő már az indokolás szerint részben le van kötve^ már ellköltetett, nincs meg, erre a költségvetési évre már nem vehető számításba. De tovább megyek, veszem ezt a 27 millió pengőt, amelyet ez a javaslat kontemplál. Mit látok? Ebből a 27 millió pengőből 5 millió az Alföld csatornázására esik, de 1 millió már ismét a Mftr. hajóparkjának feljavítására, 5 millió az államvasúti szükségletekre. Ezek is szükségesek, nem azért kifogásolom, de ez ismét ipari célokat szolgál, tehát az a mezőgazdasági munkanélküliség, amelyre most éppen rávilágítottam és amely, mint mondottam, súlyosabb, mint az ipari munkanélküliség, megint csak megoldatlan marad és ezekből a súlyos milliókból erre a célra alig akad majd egy pár milliócska. Pedig ezzel a kérdéssel kapcsolatban a magyar életnek, a magyar közéletnek sok egyéb problémája várna megoldásra. Németországban látjuk, hogy az intelligenciát, a tanult osztályokat közelebb akarják hozni a fizikai munkásokhoz. Magyarországon is láttuk az elmúlt évben, hogy fent Zemplénben és lent az Alföldön lelkes egyetemi hallgatókból szintén alakultak munkacsapatok. Kettőről tudok, két ilyen próbálkozás volt az elmúlt esztendőben. Nem az anyagi eredményt nézem, nem azt nézem, hány kilométer utat építettek, de a magam részéről rendkívül fontosnak találom azt, amire Friedrich képviselőtársam múltkori beszédében olyan szépen mutatott rá, hogy a fizikai és szellemi munkás között ne tegyünk különbséget, hanem igenis, abban a^ fiatal korban értessük meg azzal a generációval, amely egykor majd vezetője lesz ennek a nemzetnek és azokkal, akiknek majd hivatali hatáskörükben mindig dolguk lesz és mindig foglalkozniuk kell ezekkel az emberekkel, hogy a fizikai munkás — Uram Isten — éppen olyan ember, mint a tanult ember. Hiszen munka és munka között — már annyiszor elmondották itt a Háziban — csak aszerint lehet különbség, hogy milyen értéket termelünk és ember és ember között csak az a különbség lehet, hogy az az ember, aki többet dolgozik és több értéket termel,, nagyobb megbecsülést érdemel, annak pedig, aki kevesebbet termel, a megbecsülésből kevesebb rész jár. Ezek olyan kérdések, amelyekre akkor, amikor arról beszélünk, hogy ebben az országban a munkanélküliséget szüntessük meg, amikor arról beszélünk, hogy ebben az országban nagyobb állami megmozdulással közmunkákat létesítsünk, igenis gondolnunk kell. Az ifjúságunknak is elő kell készülnie a nagy feladatokra, lélekben és gondolkozásban. Es ha most ezekkel a nagy feladatokkal szemben látom ezeket a szűk kereteket, akkor meg kell állapítanom, hogy bizony ezek a szűk keretek egyáltalán nem alkalmasak ezeknek a nagy céloknak a megvalósítására. T. Ház! Befejezésül hivatkozóim egy angol filozófusra, David Hume-re, aki ezekről a pénzkérdésekről igen érdekes képet festett. Azért hivatkozom rá, mert a pénzforgalommal, a pénzmennyiséggel kapcsolatban mondott megjegyzésemet sok oldalról kifogásban részesítik. David Hume azt mondja: Ha a jóságos angyal egy szép napon leszállna és egy reggel minden embernek kétszer annyi pénz lenne ;

a zsebében, mint előző este volt, mi történnék akkori Azt mondja, hogy másnap reggel minden ember dupla mennyiségű pénzzel felszerelve jelenne meg a piacon, vásárolna azt. amit akar. De, mert a piacon ugyannyi menynyiségű áru van, mint az előző napon volt, természetesen mindenki csak dupla pénzért fogja ugyanazt a mennyiségű árut megkapni, mint amennyit az előző napon felepénzért vásárolt. Ez a pénz kvantitásteóriája. Nincs igaza. Nincs igaza azért, mert igen sokan az előző napon is be tudták vásárolni teljes szükségletüket, ezek ma sem vesznek többet, mint az előző nap venni akartak. Azonban igen sok áru van, amely az előző napon nem talált vevőre. Méltóztassék a magyarországi helyzetre gondolni, amikor voltak idők, hogy nem lehetett árukat értékesíteni, elrothadtak, tönkrementek azért, mert nem volt vevő. Ott van az a szabolcsi 4000 vágón krumpli ebben a pillanatban is és ott van ezzel szemban az éhező pesti ember és az éhező vidéki ember, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) as a vidéki ember, aki répát eszik, mert krumplihoz sem jut hozzá. Az a nagyobb pénzforgalom és az a nagyobb pénzmennyiség igenis lehetővé tenné azt, hogy az egyik oldalon munkaalkalmak terenntődjenek és a imunkaalkalmak teremtésén keresztül olyan emberek is hozzájussanak pénzhez, kereseti lehetőségekhez, akik ma éhezni kénytelenek, a másik oldalon pedig értékesíteni lehetne ezeket a terményeket, amelyek ma sokszor 'elrothadnak és nem értékesíthetők. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) T. Házi Galánthay-Glock képviselőtársunkra hivatkoztam, aki a múlt évben a Wörglesettel ugyanezt mutatta ki. Uj pénzügyi poli-